A táblázatkezelők a nyolcvanas években alapozták meg népszerűségüket, mert igen könnyű felismerni hasznosságukat: segítségükkel a komputerekben őrzött adatok alapján egyszerűen lehet pillanatfelvételt készíteni a vállalatok pénzügyi mutatóiról, méghozzá áttekinthető, táblázatos formában. Szinte mágikus hatást gyakorolhatott egyes vállalatvezetőkre, ahogy a számítógépük képernyőjén napról napra frissültek a táblák adatai. Az elmúlt években aztán a táblázatkezelők egyre színesebbé, sokoldalúbbá váltak, napjainkra a prezentációk váltak azokká az eszközökké, amelyek az említett varázslatos benyomást képesek kelteni az előadások hallgatóságában. Egy dologra azonban nem voltak képesek ezek az eszközök: nem tudták eloszlatni a felhasználók bizalmatlanságát a komputerekkel szemben: az emberek továbbra sem merik rábízni magukat azokra az információkra, amelyeket a géptől kapnak, jobban hisznek megérzéseiknek, benyomásaiknak. Igencsak megszokott kép a vállalati irodákban, hogy a vezetők papírra nyomtatott adathegyek átrágásával igyekeznek kibogozni, mi az igazság az eléjük került jelentéshalmazból a cégük helyzetére vonatkozóan.
Az informatikus szakemberek általános tapasztalata, hogy a vállalatoknál az egyes szervezeti egységek pillanatnyi helyzetének megörökítésére használják a táblázatkezelőket. Az összegzések megmutatják, hogy a pénzügy, a termelés, a marketing stb. mennyit költött, mit teljesített időarányosan a negyedéves, éves tervből, és amíg az egyes részlegek nem lépik át a megadott számokat, nem jeleznek problémát. Konkrét esetek azonban már évekkel ezelőtt felhívták a figyelmet arra, hogy így nem lehet érzékelni a tendenciákat, például azt a folyamatot, amikor egy cég elkezd többet költeni, mint amennyit termel, vagy amikor elkezdenek elpártolni tőle bizonyos ügyfelei. Idő kell ugyanis ahhoz, hogy ezek megmutatkozzanak a tervszámok alulteljesítésében vagy a túlköltekezésben. A táblázatkezelő ugyan ápolja a vezetők lelki világát, hiszen azt a látszatot kelti, hogy ők az urak a háznál, kontrollálják a cégük működését, azonnal észreveszik, ha az eltér az általuk kijelölt útról, ám nem segítenek abban, hogy időben felocsúdjanak, ha valami nincs rendben. Az IT-szakemberek azt mondják: a táblázatok készítésével rossz feladatot adnak a komputereknek, túl egyszerű elemzéseket bíznak rájuk, mert nem hisznek abban, hogy a gépek olyan információval is szolgálhatnak, amire a vezetők álmukban sem gondolnának.
Az adatbázisok, adatbázis-kezelők legfőbb előnye, hogy egészen más módon tehetünk fel kérdéseket az IT-rendszereknek, mint a táblázatkezelőknél. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy megfelelően beállított visszapillantó tükörként működnek, amely megmutatja a vállalat működésében megjelent folyamatokat és ennek alapján lehetővé teszi a megbízható előrejelzést. Legyen a menedzser egy öreg róka vagy egy tejfelesszájú yuppie, a korábbi eseményekről őrzött információkra alapozva számos lehetséges jövőbeni forgatókönyvet tesztelhet az adatbázisok segítségével. A tény, hogy az ilyen szoftverek grafikus formában jelenítik meg "mondanivalójukat", eleve jelzi, hogy a múltat a jelenen át a jövővel összekapcsoló szemlélet eszközei.
Volt olyan vállalat, amely megvette a 4D adatbázis-kezelő programot, de nem telepítette azt. Amikor későn érzékelték a fogyasztói szokások egy számukra kedvezőtlen változását, külső szakértőhöz fordultak, aki adatbázis-kezelőt ajánlott. Meglepő volt, amikor kiderült, hogy van ilyen eszköze a cégnek, csak a dobozban maradt. Leporolta a dobozokat - ez esetben lényegében ez volt a válasz a megrendelő problémájára.
K. S.
