Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A gyorsan változó gazdasági környezet hatására az üzleti folyamatok, így az informatikai rendszerrel szembeni elvárások is folyamatosan változnak. A szükséges változtatások végrehajtása folyamatosan jelentős informatikai fejlesztési költséget jelent a vállalatok számára. Ezeknek a fejlesztési költségeknek a vizsgálatakor kiderült, hogy azoknak akár 30–50 százaléka is integrációs feladatok megoldása során merül fel – állítja a Gartner Group egyik elemzése.
Integráción azt értjük, hogy a vállalat informatikai rendszere egy egységes egészként működik és szolgálja ki a vállalat üzleti folyamatait – válaszolta a NAPI Informatika kérdésére Bodó. Ez pontosabban azt jelenti, hogy az azt felépítő hardver- és hálózati elemek, alapszoftverek és alkalmazói rendszerek egymással olyan gördülékenyen működnek együtt, hogy a felhasználók, amikor igénybe veszik az informatikai rendszert, valójában nem is érzékelik, hogy éppen melyik számítógépen futó melyik alkalmazói rendszert használják.
A cégek kifelé azt mutatják, hogy jól integráltak az informatikai rendszereik, valójában a helyzet a legritkább esetben ideális – mutat rá a problémára Bodó, aki szerint erre az egyik legjobb példával a cégek által használt ügyféladatbázisok szolgálnak. Nagy nevű és nagy informatikai költségvetéssel rendelkező cégeknél sem mindig megoldott az ügyféladatok egységes kezelése. Egy-egy ügyfél adatait három-négy, de akár nyolc helyen is rögzítik. – Még nem találkoztam olyan telekommunikációs vagy nagy pénzügyi céggel, amelyik célzott integrációs alkalmazásprojekt nélkül elérte volna azt, hogy egy ügyfelet elég legyen egyszer rögzíteni – osztja meg tapasztalatát az ügyvezető.
Elsősorban tehát az adatok redundanciáját és inkonzisztenciáját kell megszüntetni, ez az adatszintű integráció feladata. Ennél magasabb szint, amikor egy üzleti funkció (például egy betétszámla-tranzakció, amely az ügyfél értékpapír-számláját is érinti) úgy fut keresztül, hogy több informatikai rendszert is érint. Itt különösen magasak lehetnek a követelmények, főként ha a valós idejűség is elvárás. Itt komoly szerepe van az alkalmazás-integrációnak.
Az ilyen problémák megoldására fejlesztették ki azokat a célszoftvereket – middleware-eket, vagy közvetítő szoftvereket – amelyeknek a különféle alkalmazások integrálása a feladata. Ezek a szoftverek 1997–98 táján kerültek a piacra és mára már beértek: teljesen jól használhatók, magas fejlettségi szintet értek el, így a segítségükkel lényegesen gyorsabban végezhetők el az integrációs feladatok – állítja Bodó, aki elmondta, hogy bár magyar cégek is fejlesztenek ilyen szoftvereket, a Fornax a bevált IBM MQSeries termékcsaládot alkalmazza.
Egy kicsit szkeptikus vagyok az XML-lel kapcsolatban – válaszolta a szakember az azt firtató kérdésünkre, hogy az adatintegrációs problémák megoldásához miért szükséges köztes szoftvereket használni, amikor az XML-t gyakorlatilag e probléma megoldására fejlesztették ki. – Sikeresen fejeztük be a Keler Rt.-nél is egy alkalmazásintegrációs projektet. Először úgy volt, hogy a feladatot az XML segítségével oldják meg, de mint kiderült, az üzenetek jelentős része nem alapulhat ezen. Itt is az volt a feladatunk, és az alkalmazásintegrációnak is az a lényege, hogy a régi alkalmazásokat minél jobban megőrizzük (azokat nem feltétlenül lecserélve, ha a funkciójukat el tudják látni), de a különböző programok együttműködését lehetővé tegyük, magasabb szintre emeljük.
Az alkalmazásintegráció nem csodaszer, tehát ha az alkalmazások gyengék vagy több funkciónak hiányzik az informatikai támogatása, akkor az már nem alkalmazásintegráció, hanem egy új telepítési program. Elvileg a cégek választhatják azt, hogy mindent kidobnak és teljesen új integrált rendszert kezdenek el üzemeltetni, de ehhez általában nem szokott rendelkezésre állni a szükséges pénz és idő. Az ilyen megaprojektek meghiúsulási aránya a legnagyobb – vélekedik a szakember. Minél nagyobb egy informatikai projekt, annál nagyobb a meghiúsulásának esélye is.
Arra a kérdésünkre, hogy mekkora megtakarítás érhető el egy sikeres alkalmazásintegráció révén, a Fornax szakembere elmondta, hogy az ilyen megbízatásoknál a hangsúly a költségcsökkentésen van. – Jó példa a már befejezett Keler-projektünk. Volt egy nehezen használható rendszerük. A terv az volt, hogy mindent kidobnak és teljesen új informatikai rendszert építenek ki – ez egy több milliárd forintos projekt lett volna. A gond az idő és a kockázat volt. Bár elkezdték a fejlesztést, a projekt néhány hónap után zátonyra futott. Ezt követően végeztük el az alkalmazásintegrációt az eredeti határidőre és jóval olcsóbban.
Az alkalmazásintegráció fontos előnye a gyorsaság – hangsúlyozta Bodó, aki példaként egy bankot említ, amelyik ha új értékesítési csatorna bevezetését tervezi (WAP, e-banking), akkor általában gyors megoldásra van szüksége, hogy ezt az új funkciót a meglévő alkalmazásokhoz illessze. Gyorsan megoldható a front office (amivel az ügyfél találkozik) és a back office (háttérrendszer) összekapcsolása egy úgynevezett middle-office rendszer közbeiktatásával. Ez több mint interface, ennek már alkalmazásintegrációs központként kell működnie.
G. J.
