Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Magyarország Európa legfejlettebb országaival egy időben vezeti be a számítógép-hálózati infrastruktúrába az optikai internettechnológiát. Az európai fejlesztések az EU támogatásával a GEANT projekt keretében folynak. A projekt eredményeként Európa az Egyesült Államok hasonló rendszerének kapacitását első ízben éri utol. A magyar részvételt és a kapcsolódó hazai fejlesztéseket a felsőoktatás, a kutatás és a közgyűjtemények infrastruktúrájáért felelős NIIF Program biztosítja.
Az OM NIIF Irodája a hazai optikai internet kiépítésére szerződést kötött az e célból kiírt közbeszerzési eljárás nyerteseivel, a Matáv Rt.-vel és a V-com Rt.-vel. A szerződés eredményeként ez év december közepéig a NIIF Program számítógép-hálózatába kapcsolt egyetemek, főiskolák, kutatóintézetek, könyvtárak és múzeumok mintegy 400 ezer felhasználója jut világviszonylatban is kiemelkedő sebességű (2,5 gigabit másodpercenként), kiváló minőségű belföldi és nemzetközi adatátviteli lehetőséghez. A NIIF hálózata biztosítja a nemzetközi kapcsolatot a kormányzat és az IRISZ-Sulinet program további több százezer felhasználója számára is.
A NIIF hálózata 2001 októberétől gigabites kapacitással kapcsolódik a GEANT európai hálózathoz. Az optikai internet kialakítása Magyarország számára azt jelenti, hogy hazánkban az információs társadalom meghatározó alap-infrastruktúrája meghonosodott, és ezzel Magyarország a műszaki élvonalat képviselő tizenegy legfejlettebb európai ország közé kerül. „Ez a beruházás komoly lépés abba az irányba, hogy Magyarország élenjáróvá legyen a közép-kelet-európai régióban az információs társadalom kiépítése terén” – hangsúlyozta Stumpf István kancelláriaminiszter a tájékoztatón.
Több mint tíz évvel ezelőtt, még jócskán az internet hőskorában indult el a nemzeti információs infrastruktúra program (korábban IIF, ma NIIF) azzal a céllal, hogy a hazai egyetemek-főiskolák oktatóinak és kutatóinak, valamint a könyvtáraknak és más közgyűjtemények munkatársainak minél korszerűbb hálózati infrastruktúra álljon a rendelkezésükre. Mindez 1988–89-ben egy speciális (az X.25 alapú ELLA) elektronikus levelező rendszerrel kezdődött, majd a nemzetközi hálózatok (EU-net, BITNET) terjedésével az azokba való bekapcsolódással folytatódott. Az internet térhódításával párhuzamosan ez a hálózat gyorsan egy tiszta internethálózattá vált, amely számára a nemzetközi internetes kapcsolatot a TEN–34, majd TEN–155 európai kutatói hálózatokhoz való csatlakozás biztosította.
A NIIF program kétségkívül egyik kedvezményezettje lett annak, hogy a kormányzat – a nemzetközi trendekkel összhangban – nálunk is felismerte az informatika társadalmi hasznosságát. Mindig is nyilvánvaló volt, hogy az egyetemek, kutatóintézetek, közgyűjtemények saját anyagi erőforrásaikból nem tudják fedezni azokat az összegeket, amelyek egy korszerű európai kutatói hálózatban való részvételhez szükségesek. Erre ugyan több minisztérium és kormányzati szerv együttes erőfeszítése révén, elég bizonytalan jogi státusú szervezeti keretek között végül is minden évben sikerült előteremteni a szükséges költségvetési forrást. Folyamatosan fenyegetett azonban annak a veszélye, hogy ezek a források elapadnak, és lemaradunk az európai fővonalról. 1998 őszén komoly válságba is került a NIIF program, mivel a kormányzati elkötelezettség hiánya miatt úgy tűnt, hogy nem tudunk csatlakozni a Quantum projekthez, azaz a 155 Mbit/s sebességű európai kutatói gerinchálózathoz.
A helyzet súlyosságát felismerve 1999-ben kormányrendelet született az NIIF Programról, amely stabilizálta a helyzetet azzal, hogy az oktatási miniszter felügyelete alá tartozó, közvetlen költségvetési támogatással megvalósított célprogrammá tette. A program tízéves története során a 2000-es év volt az első, amikor nem tárcák és főhatóságok közötti alkalmi megegyezések, hanem az állami költségvetés egyik nevesített fejezete garantálta a program finanszírozását, az Oktatási Minisztérium fejezete alatt. 2000-től a program költségvetése fedezni tudta a hazai és nemzetközi kommunikációs költségeket, az eszközfejlesztéseket, a magasabb szintű IP-szolgáltatások megvalósítását, a különféle egyéb fejlesztéseket és a működési költségeket.
