Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Linux operációs rendszer egyre növekvő népszerűségnek örvend. A tévhitekkel ellentétben főleg nem az otthoni felhasználók vagy az egyetemisták körében, hanem a vállalatoknál. Ha vállalati informatikai szakembereket kérdezünk meg erről, többnyire azt válaszolják: „Igen, mi is használjuk, mail-szerverként, webszerverként, proxy-szerverként, tűzfalként.” És általában az a tapasztalatuk, hogy minden gond nélkül, akár folyamatosan, hónapokon keresztül működik.
Komolyabb rendszerekben – különösen adatbázis-kezelők használatakor – több gigabájt memóriára is szükség lehet. A Linux a kezdetek óta architektúrafüggetlen memóriamodellel dolgozik. Ez elég rugalmas ahhoz, hogy bármely ismert platformra implementálható legyen, ezért képes mind az Intel, mind más (Alpha, Sparc) architektúrák nyújtotta lehetőségek kihasználására. Vagyis amennyi memóriát a hardver képes kezelni, annyit tud a Linux is.
Nagyvállalati alkalmazáskor, több száz egyidejű felhasználó esetén általában nem elég egy processzor – legyen az akár egy nagyon erős Alpha –, így Linux esetén is alapkövetelmény a többprocesszoros támogatás. A 2.0-s kernelben még csak „kísérleti” stádiumban lévő többprocesszoros (SMP) támogatás a 2.2-es változatban már stabilan működik négy processzorig. A 2.4-es kernelben a processzorok közötti „lockolások” kezelése tovább finomodik, hatékonyabbá téve ezzel a többprocesszoros működést.
Nagy szerverekben, nagyobb teljesítményük, bővíthetőségük miatt általában SCSI-eszközöket és valamilyen RAID-megoldást alkalmaznak a merevlemezek kezelésére. A Linux támogatja ezeket az eszközöket, megoldásokat, gyakorlatilag az összes elterjedt SCSI-vezérlőhöz találhatunk beépített drivert. A Linuxban lévő MD-modul mindenféle speciális hardver nélkül a következő szoftveres RAID konfigurációkat teszi lehetővé: RAID-0, 1, 4 és 5, vagyis stripe-olás, tükrözés és redundáns stripe. Nagy kapacitású rendszerek építésekor hardveres RAID-vezérlőket és külső diszk alrendszereket használnak, tehermentesítve a processzort a szoftveres RAID-megoldások esetén elkerülhetetlen CPU-többletterhelés alól. A Linux a legtöbb RAID-vezérlőt támogatja, illetve bizonyos típusokhoz (pld. Mylex) az internetről külön tölthetők le driverek.
A Linuxban is megjelentek a különféle fürtözéses (clustering) megoldások. Szuperszámítógép-teljesítményt nyújtó fürtözésre példa a Beowulf-cluster. Ezek elsődlegesen nagy számításigényű, tudományos-technikai feladatok megoldására lettek kitalálva. Sok Linux-gépet ilyen clusterbe kötve bizonyos típusú feladatok esetén olyan teljesítményt érhetünk el, amely korábban csak szuperszámítógéppel volt lehetséges.
Terhelésmegosztó (load-balancing) fürtözés. Ilyen például a Linux Virtual Server (LVS). Ebben az esetben több szerver van egybefogva, terhelésmegosztással és mindegyik szerveren ugyanaz az alkalmazás fut, statikus adatokkal vagy egyazon adatbázist elérve. Webszerverek, elektronikus kereskedelmi alkalmazások részesülhetnek elsődlegesen e megoldás előnyeiből.
Magas elérhetőséget biztosító (high-availability) fürtözés. Erre is többféle megoldás van, ilyen például az MCLX és a HA-cluster. Ezeknek elsődleges célja, hogy az alkalmazás bármilyen hardverleállás esetén is – minimális üzemkieséssel – elérhető maradjon. Ezek a rendszerek általában két gépből állnak, osztottan elérhető külső SCSI-diszk alrendszerrel. Ha az elsődleges szerver leáll, a másik azonnal átveszi a funkcióját (IP-címét, diszkalrendszerét a rajta lévő aktuális adatokkal, valamint működésbe lépnek a megadott alkalmazásindító scriptek). A legjobb megoldás – erre még nem mindegyik megoldás képes –, ha mindkét szerver futtathat alkalmazásokat, és tulajdonképpen egyik a másiknak melegtartaléka.
Ha a Linux-kernel elszáll, a rendszer akkori állapotáról csak minimális információ áll rendelkezésre. Más rendszerekben ilyenkor a memória teljes tartalma kikerül egy úgynevezett dump eszközre, ahonnan később visszanyerhető és tartalma megvizsgálható. A Linuxhoz többen is készítettek ilyen jellegű kiegészítést (SGI, MCLX), ami megkönnyíti – a hozzá adott dump elemző segédprogram segítségével – a kernel bugok megtalálását.
Egy létfontosságú feladatokat ellátó Linux-szerver esetén távfelügyeletre is szükség van. Erre többféle módszer is lehetséges. Az egyik ilyen technológia az SST (Secure Service Technology), amely a következő elemekből áll: felügyelő állomás, köztes autentikációs szerver, felügyelt Linux-szerver. A felügyelt szerveren futó program teszi lehetővé – amikor azt az ügyfél jónak látja – a szerverhez való hozzáférést. A felügyelő állomás – amely lehet egy webböngészővel felszerelt gép bárhol az interneten – kapcsolódhat a köztes autentikációs szerverre, és a megfelelő jogosultság-ellenőrzés után a központon keresztül kapcsolódik a felügyelt szerverhez. A kommunikáció végig 128 bites titkosítással történik (SSL). A távmenedzsment így jóval könnyebbé válik a felügyelő szakemberek számára, bárhonnan (munkahelyről, otthonról, másik ügyféltől) rá tudnak nézni az üzemeltetett rendszerre és be tudnak avatkozni, ha szükséges.
Egészen mostanáig a Linux vállalati szektorban történő terjedésének egyik fő gátját az jelentette, hogy nem volt mögötte gyártó, amely vállalta volna érte a felelősséget, nem létezett olyan technikai támogatási csatorna – bár a linuxos levelezési listákon az érdeklődő általában előbb-utóbb választ kapott kérdéseire –, amely garantáltan, rövid időn belül megoldja a problémákat. Ez is változóban van. Több nagy hardvergyártó (Compaq, IBM, HP) jött ki Linux-kompatibilis gépekkel (elsődlegesen szerverekkel). Ezeknek minden egyes eleméhez létezik linuxos meghajtó. Megjelentek a piacon a professzionális Linux technikai támogatást nyújtó cégek (Linuxcare, Mission Critical Linux). Ezek olyan minőségű technikai támogatási csatornát tudnak biztosítani, amilyennel eddig csak a kommerciális operációs rendszerek rendelkeztek.
Mára a Linux valóban megérett arra a feladatra, hogy létfontosságú nagyvállalati alkalmazások platformja legyen. Abban a kirakós játékban, amit rendszerépítésnek, rendszerintegrációnak neveznek, az operációs rendszer immáron Linux is lehet, hiszen rendelkezik mindazon képességekkel, amelyek ehhez szükségesek – állítja Bodnár.
(NAPI)
Az ígéret
Jelenleg több olyan linuxos projekt is fut, amely journaling fájlrendszer kifejlesztését tűzte ki célul. Legismertebb ezek közül a Rieserfs és az Ext3. Egyiknek sincs meg még a végleges, stabilan működő változata, de remélhetőleg a kettő közül valamelyik hamarosan képes lesz arra, hogy éles rendszerekben is biztonsággal használható legyen. A journaling fájlrendszer használatával olyan – több tíz vagy akár több száz gigabájtnyi lemezkapacitással rendelkező – rendszerek újraindítási ideje csökkenthető jelentősen, amelyeknél ez az időkiesés akár komoly bevételkiesést is jelenthet. Egy rendellenes rendszerleállás utáni induláskor nem szükséges az összes fájlrendszer konzisztenciáját végigellenőrizni (ami akár több tíz percig is tarthat), a rendszernek csupán egy naplón kell végigfutnia, és az alapján elvégeznie a szükséges teendőket (néhány másodperc).
