– Mikor és milyen szervezetek alapították a Regionális Informatikai Tudásközpont – Szilícium Mező projektet?
– A DE TEK kezdeményezésére az egyetem informatikai kara és a régió informatikai vállalatai hozták létre 2006-ban, abból a célból, hogy az Egyetem Informatikai Karán felhalmozott tudásra, kapacitásra támaszkodva és a régió it-vállalatainak összefogására alapozva világszínvonalon versenyképes fejlesztési, képzési bázist hozzanak létre. Azt gondoljuk, hogy az így kialakított szervezeti keretek között sokkal gyorsabban lehet majd reagálni a vállalkozások fejlesztési, képzési igényeire. Például ha a régióban működik egy számítógépes animációval foglalkozó társaság, ott felmerülhetnek olyan kérdések vagy problémák, amelyek megoldásában egyetemünk képes segíteni. Egy másik példa a távvezérlési megoldások fejlesztése. Ha a térségünkben van egy nagyvállalat, amely ilyen eszközöket gyárt, akkor az együttműködés keretében a hallgatóink a legkorszerűbb eszközökkel, módszerekkel ismerkedhetnek meg.
– Mi szól a tudásközpont debreceni megvalósítása mellett?
– A régióban csak Debrecenben van informatikai kar, amely mellett erős közgazdasági és természettudományi kar működik, ahol olyan új képzések indultak – gondolok itt például a villamosmérnöki, vegyészmérnöki, biomérnöki és anyagmérnöki képzésekre –, amelyek az informatikával összekapcsolódva a Regionális Informatikai Tudásközpontot szinte bármilyen informatikai, informatikához kapcsolódó probléma megoldására képessé teszik. Tehát rendelkezünk azokkal a gazdasági, műszaki, természettudományos és informatikai tudással, amellyel a legösszetettebb problémák megoldására is képesek vagyunk.
– Mi szükséges ahhoz, hogy létrejöhessen a tudásközpont?
– A Gazdasági Operatív Programban nyújtottunk be pályázatot egy jelentős összegre, hogy a működés elindításához szükséges feltételeket megteremtsük. Ki kell alakítanunk a tudásközpont infrastruktúráját, ami épületetek, számítógépek és számítógépes hálózatok sokaságát jelenti. Az épületek egyikében tervezzük az Informatikai Kar elhelyezését, a többibe pedig vállalatok fognak betelepülni, ha nem is véglegesen, de addig mindenképp, amíg a közös fejlesztések folynak. Fel kell állnia egy szakértői gárdának is egyrészt az egyetem oktatóiból, másrészt a régió informatikai vállalkozásainak a munkatársaiból.
– Ez egy nagyon fiatal projekt, hiszen tavaly indult. Hol tartanak most?
– Az Új Magyarország Fejlesztési Terv Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program keretében nyújtunk be pályázatot az épület megvalósítására, a Gazdasági Operatív Program keretében pedig az ehhez kapcsolódó vállalkozói tér kialakítására pályázunk. A Társadalmi Megújulás Operatív Programban pedig a technikai eszközök, berendezések megvásárlására pályázunk, hiszen itt nagyon jelentős, modern laboratóriumi és számítástechnikai kapacitásra lesz szükségünk. Az épületek terveit és a szükséges berendezések listáját elkészítettük, s a most igen mostoha körülmények között dolgozó munkatársaimmal nagyon várjuk a tényleges megvalósulást. Azt akarjuk elérni, hogy a projekt elindulása után a vállalatok fantáziát lássanak az együttműködésben, s bízunk abban, hogy a befektetéseik egy részét itt nálunk fogják megvalósítani. Ez azért is fontos számunkra, mert a pályázatok elnyeréséhez szükséges önrészhez az egyetem forrásain kívül a régiós vállalatok támogatására is szükségünk van. Már több jelentős informatikai céggel sikerült együttműködési megállapodást kötnünk.
– Milyen problémákkal kell megküzdeniük?
– Mindenekelőtt meg kellett határoznunk és világosan ki kellett tűznünk a megvalósítani kívánt célokat, és meg kellett alkotni egy pontos menetrendet. Az előbb említetteken túl fontos elérendő cél, hogy növeljük a műszaki-tudományos képzésben részt vevő diákok számát. Olyan megvalósítható és a teljesülésüket pontosan ellenőrizhető célokat kellett megfogalmaznunk, hogy a kutatás-fejlesztés révén termékek jöjjenek létre a velünk együttműködő vállalatoknál, amelyeknek a hasznából az egyetem is részesül.
– A kormányzat innovációt segítő tevékenységét gyakran éri kritika. Önnek mi a véleménye?
– Az tény, hogy a kutatás-fejlesztés területére szánt összegek 2002 óta csökkennek, ezért valóban lehet kritizálni a kormányzatot. Ugyanakkor azt látjuk, és ez okot ad a reményre, hogy a most körvonalazódó tervekben jelentős kutatás-fejlesztési programok fogalmazódnak meg. A pozitív elmozdulás ellenére hibának látom, hogy a komoly kutatási kapacitásokkal rendelkező kutatóintézetek nem pályázhatnak önállóan a különböző programokban – gondolok itt elsősorban a Gazdasági Operatív Programra –, csak valamilyen gazdasági szereplővel, vállalattal közösen. Azt gondolom, hogy ha azt szeretnénk elérni, hogy a felsőfokú intézmények, a kutatóintézetek lépjenek a piacra azzal a tudással, amivel rendelkeznek, akkor lehetővé kellene tenni az önálló pályázást, természetesen csak akkor, ha teljesíteni tudják a részvételhez szükséges feltételeket.
– Ön a projekt vezetése mellett az Egyetem Fizikai Intézetének igazgatói posztját is ellátja. Ezen a területen lát innovációs lehetőségeket?
– Természetesen. Egyrészt a villamosmérnöki és anyagmérnöki képzések a Fizikai Intézetet is nagymértékben érintik. Másrészt a Szilícium Mező-szerű megaprogramok mellett számos, pénzügyi viszonylataiban kisebb programban is részt veszünk. Ugyancsak részt veszünk az MTA Atommag Kutató Intézetének ACCENT programjában. S a végére hagytam azt az ezeket is messze meghaladó jelentőségű programot, amely egyelőre viszonylag kis publicitást kapott a magyar sajtóban. Augusztus elején ugyanis döntés született, hogy Magyarország pályázatot nyújt be az európai spallációs neutronforrás (ESS) megépítésére. A magyarországi helyszínre hatan nyújtottak be pályázatot. Az értékelőbizottság kettőt – ezek közül az egyik Debrecen – választott ki arra, hogy elkészítsék az Európai Unióhoz benyújtandó pályázatot, ahol Spanyolországgal és Svédországgal versenyzünk majd. Ez a projekt, amely Magyarország számára elsősorban hatalmas gazdasági vállalkozás, több mint egymilliárd eurónyi beruházást jelent, s megvalósulása esetén Debrecen a világ egyik tudományos központjává válik.
Girnt József (admin)