Kína húzta tavaly a világ kortárspiacát

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!

Harmadik legjobb évét zárta a kortárs aukciós piac 2011 és 2012 júniusa között − derül ki az idei Artprice-jelentésből, amelyben az 1945 után született művészek alkotásainak forgalmát veszik szemügyre. Ez idő alatt összesen 859 millió euró értékű műtárgy kelt el a kortársak árverésein (jutalék nélkül számolva), ez 55 millió euróval kevesebb az egy évvel korábbinál, miközben nagyjából ugyanannyi, mintegy 41 ezer tételt adtak el. A rekordévben, a világgazdasági válság előtt, 2007/2008-ban 977 millió eurós forgalmat bonyolított le ez a szegmens.

Az elmúlt szezonban a kortársakra jutott a globális árverési bevétel 11 százaléka, szemben a tíz évvel korábbi kevesebb mint 4 százalékkal. A hét évig tartó áremelkedés 2008/2009-ben zuhanásba váltott át − jegyzi meg a jelentés −, de ez éppoly rövid ideig tartott, mint amilyen meredek volt. A 2008 januárja és 2009 vége között elszenvedett 43 százalékos áresés után 2010 júliusában év/év alapon már 8 százalékos, 2011 júliusában pedig 23 százalékos emelkedést mondhatott magáénak a kortárspiac. Az idei június végi szezonzárás ismét némi csökkenést hozott, 4 százalékkal alacsonyabb árakkal, de az Artprice szerint ez egyáltalán nem katasztrofális a pénzpiacokkal összevetve. Nem lehet panasz az eladási arányokra sem, a legutóbbi szezonban a kalapács alá kerülő kortárs alkotások 61,5 százaléka elkelt, ami akkor is jó, ha a legnagyobb boom idején a 70 százalékot is megközelítették.

A luxusiparhoz hasonlóan itt is Ázsia, azon belül Kína adta a húzóerőt. A kortárs árverési bevételek 43 százaléka keletkezett Ázsiában − 90 százalékuk Kínában −, valamivel kevesebb mint 30 százaléka Európában és 26 százaléka az USA-ban. A kínaiak azonban − különösen a szárazföldi Kínában − szinte kizárólag honfitársaik műveit veszik, a nyugati művészek, legyenek bármilyen híresek, még azokat se nagyon érdeklik, akik befektetéseik diverzifikálása céljából jelentek meg ezen a piacon. Ilyenek pedig szép számmal vannak, úgy veszik a műtárgyakat, mint ha a tőzsdén lennének, egy-egy alkotás sokszor többek tulajdonában van. Az aukciók zömét állami kézben levő házak bonyolítják − a legfontosabb, a 2005-ben alapított Poly International a kínai hadsereg által létrehozott, fegyverkereskedelemtől az ingatlanügyletekig sok mindennel foglalkozó China Poly Group Corporationhöz tartozik. A legmagasabb árat azonban az elmúlt szezonban még a Sotheby\'s hongkongi aukcióján érte el Csang Hsziao-kang, csaknem 5,6 millió eurónak megfelelő leütéssel.

Az eladott tételek száma alapján Európa adta a globális kortárs-értékesítések felét, értékben számolva az európai forgalom háromnegyede Nagy-Britanniára jut, utána Franciaország, majd Németország következik. (Európában azonban a tíz legmagasabb árat elérő művészből kilenc amerikai volt − a tizedik brit −, míg a hasonló kínai listán csak kínaiak vannak.) Még feltűnőbb koncentrálódást mutat Európában, hogy az első tíz eladásból csak egy volt, amely nem Londonra jutott: a tizedik helyezett Jean-Michel Basquiat-mű Párizsban kelt el 2,2 millió euróért. Az 1988-ban 28 évesen elhunyt művész egyébként mindent vitt az elmúlt szezonban: a tíz legmagasabb európai leütési árból hatot az ő munkái értek el, de ő vezeti a szezon világranglistáját is: júniusban a Christie\'snél Londonban 14 312 000 eurónak megfelelő leütési áron kelt el egy 1981-es, cím nélküli műve. Szakértők szerint Basquiat az új Warhol: árban ugyan még nem érte utol barátját (Warhol aukciós rekordja 47,2 millió euró), de művei ugyanolyan jó befektetésnek bizonyultak. 2002 és 2012 januárja között Basquiat árindexe 335 százalékkal emelkedett: a százezer eurós küszöböt először egy 1989-es aukción lépte át egy képe az Orange sports sorozatból − idén egy hasonló műve több mint 4 millió euróért talált gazdára.