Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Egységesen szabályoz Brüsszel az uniós pénzek felhasználásának ellenőrzése terén is?
– Az uniós irányelvek egységesen vonatkoznak az államokra, és ezek keretén belül „mozoghatnak a tagországok”, de különösen az átláthatóság és az ellenőrzések terén kicsi az egyes országok mozgástere.
– Ki mindenki ellenőrzi a pénzek felhasználását?
– Az uniós pénzek felhasználásáról számos jogszabály rendelkezik, s nagyon sokan ellenőrzik azok betartását.
– Nem teszi ez bürokratikussá és lassúvá a rendszert?
– Nem véletlen, hogy az Európai Unió nagy hangsúlyt helyez arra, hogy szigorú szabályok alapján ellenőrzött, ezért a felületes szemlélő számára bürokratikusnak tartott intézményrendszert építsen ki. Az ugyanis, ami egyik oldalról bürokratikus és lassú, a másik oldalról biztosítja az átláthatóságot és az ellenőrzöttséget. S valóban számos jelentésre, bizonylatra és bonyolult informatikai támogatásra van szükség mindehhez – nem véletlen, hogy komoly intézményrendszert és felkészülést igényel az államigazgatás részéről az uniós pályázatok lebonyolítása.
– Mindez, beleértve az informatikai rendszert is, már működik nálunk?
– Természetesen. Ma Magyarországon a támogatások kezelésére a legátfogóbb informatikai rendszert építettük ki, ami a pályázatok kihirdetésétől egészen a megvalósulásig nyomon követi a folyamatot. Számon tartja az indulókat, a hiánypótlást, a bírálókat, a pályázat megvalósulásának sikerét. Mindebből tehát az következik, hogy egyetlen pályázatról – a teljes életcikluson át – több száz, sőt esetenként ezer információ halmozódik fel, amelyhez hozzáférése van minden ellenőrzési szervezetnek. Ez is azt szolgálja, hogy átlátható és a közbizalmat élvező legyen az uniós pénzek felhasználása. Nagyon fontos lenne az uniós pénzek kapcsán eloszlatni azt az általános rossz közhangulatot, ami az állami pénzelosztások körül kialakult. Azokban az uniós tagállamokban – például Spanyolország, Portugália, Görögország –, ahol az állami támogatások elosztásához mindig is fűződtek rossz érzések, az uniós pénzek nemcsak az ország gazdagodásához járultak hozzá, hanem az egész pályáztatás európai kultúrája hatott a hazai pénzelosztás kultúrájára is.
– Az említett informatikai rendszer alkalmas-e például arra, hogy bizonyos kizáró tényezőket „észrevegyen”? Kiszűrhető-e például a pályázat benyújtására nem jogosult cég?
– Az informatikai rendszer már az első fázisban kiszűri a jogosulatlan jelentkezőket. A következő fázisba azok kerülnek, amelyek jogosultak az indulásra, de vissza kell küldenünk hiánypótlásra. Ez is az informatikai rendszeren keresztül történik, sőt magát a levelet is az készíti el. Ezek a pályázatok benne maradnak az informatikai rendszerben. Amennyiben a pályázat megfelel a formai követelményeknek, a bírálóbizottságok elé kerül.
– Hogy alakul ezek összetétele, ki választja ki e testületeket?
– A bírálóbizottságok tagjait az irányító hatóságok nevezik ki. A bírálóbizottságok tagjai általában olyan szakértőkből állnak, akik több éve ezzel foglalkoznak. Van olyan irányító hatóság, például a gazdasági versenyképességi, ahol komoly szakembergárda állt rendelkezésre, míg a humánerőforrás-program nyilvános pályázat keretében keresett bírálókat. Egyébként pedig most tettünk egy kezdeményezést, miszerint minden irányító hatóság hozza nyilvánosságra a bírálók névsorát és az önéletrajzát. Természetesen nem azt, hogy az adott pályázatot ki bírálja, csak a bírák névsorát.
– Általában hány fős egy-egy bírálóbizottság?
– Ez nagyon változó, a regionális operatív programnál például a szakmai bírálók mellett ott vannak a régiós bírálók is. Ezért ezeket a pályázatokat egy nagyobb csoport értékeli. Azoknál a pályázatoknál, ahol a támogatási igény kisebb volumenű, és több ezer jelentkezőre lehet számítani, 3-5 fős bírálóbizottságok működnek. Ez tehát nagyon eltérő, attól függően, hogy egy hídról vagy egy számítógép-beszerzésről van-e szó. A többezres pályázatoknál egyébként teljesen véletlenszerűen alakul ki, hogy ki bírál. Mindezeken túl a bírálati szempontok előre nyilvánosak, s ráadásul a pályázat elutasítását egy indokló levél kíséretében kapja meg az illető épp azért, hogy át tudja dolgozni. Ami viszont szerintem a legtöbb félreértést okozza, hogy itt nem egyszeri pályázati lehetőségekről van szó. Akit most elutasítottak, az előtt sem zárul be végérvényesen a kapu, mert hároméves keretek állnak rendelkezésre, és a 2004–2006 közötti időszak során megvalósuló összberuházás 1365 milliárd forint értékű. De ne felejtsük el, hogy két és fél év múlva kezdődik az új tervezési időszak, amikor is tízezermilliárd forintnyi beruházás fog megvalósulni. Azt tudom tehát mondani, hogy nincsenek vesztesek. Akinek a pályázata megfelelt a stratégiai céloknak, követelményeknek, jó minőségű, és valamilyen okból nem kapott támogatást, az újra és újra beadhatja pályázatát, s idő kérdése, hogy megkapja a támogatást. Szeretném hangsúlyozni, hogy itt a pályázók nem egymással, hanem „saját magukkal” versenyeznek.
– Most túl vannak az első nagy lépcsőn, a pályáztatáson. Milyenek a tapasztalataik?
– Megnyugtatóak. Az elmúlt hónapok tájékoztatása, kommunikációs tevékenysége, köztük a jelenleg is futó médiakampány, meghozta az eredményét, június végéig több mint 5500 ajánlat érkezett, sokkal több, mint amire bármikor számítottunk volna. Ezek közül 4500 a gazdasági versenyképességhez érkezett, s főként a kis- és középvállalkozások műszaki-technológiai hátterének megvalósításhoz kértek támogatást. A pályázók számára most következik a neheze, ezért 2004–2005 egyik legfontosabb feladatának azt tartom, hogy például képzéssel, a kistérségi szakemberek bevonásával segítsük a pályázatok végrehajtását. Ez a záloga annak, hogy a pénzeket fel tudjuk használni, amit pedig csak a számlák benyújtása után kaphat meg a pályázó. Az európai uniós pénzek rendszerében ugyanis szabadon felhasználható források nem keletkeznek, a Magyar Államkincstár például közvetlenül annak a kőművesnek fizet, aki a pályázaton nyertes önkormányzatnak dolgozott. Az elnyert pénz egy pillanatig sem áll meg a vállalkozónál, az önkormányzatnál vagy a civil szervezetnél, s a pályázatban meghatározotthoz képest más célra nem használható.
