A kórházakban tipikus a tűszúrásból származó munkahelyi baleset, amely hepatitis vagy HIV (AIDS)-fertőzést okozhat. Az Európai Parlament a tűszúrásos balesetekkel foglalkozó szakbizottságot hozott létre, és uniós jogalkotással is erősítené a veszélynek kitett szakdolgozók és orvosok védelmét. Nemrégiben egy hazai vizsgálat vetette össze a magyar és a svéd helyzetet.
A svéd felmérés kapcsán a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Magyarországon is elvégzett egy hasonló vizsgálatot, így a témában először születtek nemzetközi összehasonlításra is alkalmas, reprezentatív magyar adatok. A kutatás anonim, kérdőíves felméréssel készült. Összesen 4789 kérdőívet értékeltek, így a felmérés statisztikailag reprezentatívnak tekinthető.
Az eredmények alapján megállapítható, hogy munkája során szinte valamennyi megkérdezett (99 százalék) kapcsolatba kerül szúró, vágó eszközökkel, valamint vérrel. Ez az arány még a képalkotó diagnosztika területén dolgozóknál is hasonló (94,3 százalék), de számos szakterületen (például a műtőasszisztenseknél) 100 százalékos volt.
A válaszadók 86 százaléka jelezte, hogy munkája során már előfordult vele, hogy megszúrta vagy megvágta magát. Ha szakmacsoportonként vizsgáljuk a problémát, akkor megállapítható, hogy a műtős szakasszisztensek a legveszélyeztetettebbek (96 százalék).
A svéd és magyar vizsgálatban szinte teljesen azonos volt a balesetek bekövetkezési gyakorisága az elmúlt 1 hónap és 10 év távlatában. Az elmúlt egy hónap során a magyar szakdolgozók átlagosan 22 százaléka, az elmúlt egy év során már közel kétharmada (64,8 százaléka), míg az elmúlt 10 évet tekintve szinte mindenki (92 százalék) szenvedett már el ilyen balesetet. Mindezeken túl a megkérdezettek közel fele négynél többször, 17 százalékuk pedig tíznél (!) is több alkalommal járt már így.
Mindenképpen a hazai szakdolgozói kart dicséri, hogy a magyar mintában a helytelen eszközhasználatot csupán 8 százalék jelölte meg okként, míg a svéd mintában ez az arány elérte a 27 százalékot. Kevésbé kedvező viszont az a tény, hogy 10 százalék volt azon válaszadók véleménye, akik a hiányos és hibás védőfelszerelést nevezték meg a balesetek kialakulásának legfőbb okaként. Szemben a svéd felmérésben regisztrált 60 százalékkal, a magyar válaszadók 98,2 százaléka tanulmányai során már megismerte a szúrt és vágott sérüléshez, valamint a nyálkahártyával vagy bőrrel érintkezésbe kerülő vérhez társuló kockázatokat. Ennek ellenére, míg a svéd felmérésben csak minden negyedik, addig nálunk a válaszadók elsöprő többségét (93 százalékukat) aggasztja kisebb-nagyobb mértékben annak kockázata, hogy szakmájában szúrt és vágott sérüléseket szenvedhet el, továbbá hogy nyálkahártyája és bőre vérrel kerülhet érintkezésbe.
A megkérdezett szakdolgozók több mint 81 százaléka a bekövetkezett esemény után kisebb-nagyobb mértékben aggódott. A válaszadók csupán 56,4 százaléka jelezte szóban vagy írásban a baleset megtörténtét feletteseinek. A balesetet bejelentők kevesebb mint felénél (46 százalék) ajánlották fel csak azonban a vérvizsgálat elvégzését. Még megdöbbentőbbek a munkáltatók baleset utáni intézkedéseit vizsgáló kérdésekre adott válaszok. Azon válaszadók, akiket ért már baleset, úgy nyilatkoztak, hogy munkáltatójuk elenyésző része, mindösszesen 18,1 százaléka vizsgálta a baleset okát.
Ez utóbbi probléma azért is fontos, mivel a megkérdezett magyar szakdolgozók közül 81 fő, azaz a válaszadók 2 százaléka szenvedett el vér útján terjedő fertőzést tűszúrásos baleset következtében.
Economx