A szakszervezeti szövetséggel folytatott, két éven át tartó tárgyalások után a Magyar Biztonsági Vállalkozások Munkaadói Szövetsége (MBVMSZ) és a Vagyonvédelmi Szakszervezetek Szövetsége (VSZSZ) nemrégiben írta alá magánbiztonsági ágazati kollektív szerződést. Erre a dokumentumra alapozva a Magánbiztonsági Ágazati Párbeszéd Bizottság a magánbiztonsági tevékenységet végző vállalkozók és munkavállalók, a megrendelők (beleértve a közbeszerzési pályázatokat kiíró szervezeteket is), valamint az ellenőrzést végző állami szervezetek tájékoztatására állásfoglalást adott ki a 2008. évi minimálbérekkel összefüggésben. Az állásfoglalás megpróbál tiszta vizet önteni a pohárba: meghatározza azt a vállalási árat és minimálbért, amely elengedhetetlenül szükséges a cégek jogkövető működéséhez.
Ha a vállalási ár nem éri el a meghatározott összegeket - ez most óránként 900 forint körül van a bizottság szerint -, akkor a következő okok merülhetnek fel. Például a vállalat egyéni alvállalkozókat foglalkoztat, amelyekre a Munka törvénykönyve nem vonatkozik. Egy másik ok lehet, hogy a szolgáltatási díjakról szabadon állapodnak meg. (Annak megállapítása, hogy a foglalkoztatás munkaviszonynak minősül-e vagy sem, a munkaügyi ellenőrzés feladata.) Ha az árak nem érnek el bizonyos szintet, felmerülhet az is, hogy a vállalat reklám- vagy más célból vállalta el alacsonyabb áron a szolgáltatást, és a veszteséget a szolgáltatással járó egyéb előnyök kiegyenlítik. Ez esetben a munkabér kifizetéséhez szükséges hiányzó összeget egyéb tevékenységeiből vagy egyéb anyagi forrásaiból pótolja.
Magyarázat lehet az alacsony árakra az is, hogy a cég üzleti terv eleve veszteséggel számol (például új cég bevezetése a piacra, vagy a cég átalakulása, profilváltása). A munkabér kifizetéséhez szükséges hiányzó összeget egyéb tevékenységeiből vagy egyéb anyagi forrásaiból pótolja, valamint megtörténhet az is, hogy megsérti a munkabérre vonatkozó jogszabályokat, azaz nem fizeti ki teljes egészében a jogszabályok szerint járó bért (szürkefoglalkoztatás), vagy teljes egészében feketén foglalkoztatja a dolgozót - fejtette ki Kaló József.
A Magánbiztonsági Ágazati Párbeszéd Bizottság összefoglaló álláspontja szerint tehát ahhoz, hogy a munkaadó a törvényesen meghatározott minimálbért a munkavállaló részére ki tudja fizetni (lásd útmutatóul a táblázatot), a vállalási árnak el kellene érnie (áfa nélkül) a 900 forintot. Ez az összeg azonban nem tartalmazza a formaruha, hírközlés, támadáselhárító és egyéb eszközök, a munkahelyre bejárás, az esetleges túlóra, a felmondás, a végkielégítés, foglalkozás-egészségügyi vizsgálat, biztosítás, ellenőrzés, szervezés-irányítás költségeit, valamint az egyéb vállalati költségeket, valamint egyáltalán nem tartalmaz nyereséget. Erre tekintettel a vállalási áraknak el kellene érniük az 1100 forintot - ez az összeg nem más, mint a vállalati költségekkel emelt egy órára eső költség megszakítás nélküli, illetve több műszakos munkarend esetén.
Mivel ennél általában jóval kevesebbet hajlandók fizetni a megrendelők, a bizottság több javaslattal is előállt. Ezek egyike, hogy a vállalkozások a pályázatok beadása során az állásfoglalást vegyék figyelembe, azt ismertessék a megrendelőkkel. Kérik azt is, hogy a közbeszerzési eljárásban a pályáztatók, valamint az ellenőrző szervek is vegyék figyelembe az állásfoglalást. Az állami szerepvállalás azért nagyon fontos, mert az alacsony vállalási árak, az alacsony bérek tekintetében a költségvetési szervek a hunyók: a legalacsonyabb árakat adják meg. A piaci szereplők - állami "felbujtásra" - így nagyon kényelmes helyzetben vannak: egyszerűen előveszik a Közbeszerzési Értesítőt, kiszámolják az állami tarifákat és azokat érvényesítik az áraikban. E téren csak az úgynevezett minőségi megrendelőnek számító cégek lehetnek magukra büszkék, ők sokszor vállalják, hogy úgy állapítják meg a biztonsági vállalkozók tarifáját, hogy az elérje saját dolgozóikét. Vagyis ha az állam elvárja a tisztességes piaci magatartást, akkor úttörőnek kell lennie ebben a kérdésben.
