Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A kutatás átfogó képet szeretett volna adni arról, hogy az európai munkavállalóknak milyen tapasztalataik vannak, hogyan értékelik élet- és munkakörülményeiket. Kedvező eredmények születtek, ugyanis az Eurofound tanulmánya szerint az európai munkavállalók alapvetően meg vannak elégedve munkakörülményeikkel, amibe beletartozik a munkabiztonság, a pozitív munkahelyi légkör, valamint a tanulási és előrelépési lehetőségek is. A munka- és életkörülmények mérlege jóval pozitívabb értékelést kapott azoktól a munkavállalóktól, akik szabályos és előre látható ütemterv alapján dolgoznak. Az európai munkavállalók többsége érdekesnek tartja a munkáját és látja a lehetőséget a tanulásra, bár a különböző képzésekben való részvételhez való hozzáférés aránya nem nőtt.
Csökken azon munkavállalók aránya, akik úgy érzik, hogy egészségüket és biztonságukat kockáztatják munkavégzésük során, bár az új tagállamok munkavállalói magasabb arányban nyilatkoztak így, mint az E-15 országok dolgozói. Megnőtt azon nők aránya, akik vezető beosztásba kerültek, ám a nemek közti bérezési különbségek még mindig léteznek, így további kihívást jelentenek az egyenlő bánásmód kérdéskörében.
Ami a foglalkoztatási helyzetet illeti, az európai munkavállalók átlagosan hetvennyolc százaléka dolgozik határozatlan időre szóló munkaszerződéssel. Az ideiglenes szerződéssel foglalkoztatott munkavállalók aránya az átlagnál magasabb a vendéglátóiparban (21 százalék), a mezőgazdaságban (15 százalék) és az oktatásban (16 százalék). A huszonhét uniós tagállamban a munkavállalók átlagosan hét százaléka nyilatkozott úgy, hogy munkaszerződés nélkül foglalkoztatják [ez az arány a mezőgazdaságban (22 százalék) és a vendéglátóiparban (21 százalék) jóval magasabb].
Érdekes eredményeket hozott a munkaidővel kapcsolatos válaszok elemzése is. A munkaidő tekintetében 1991 óta biztos csökkenés volt megfigyelhető, ám ez a trend 2005-ben az új tagállamok csatlakozásával megváltozott, hiszen az új tagállamokban a munkaidő hosszabb. Általánosságban elmondható: a kelet- és dél-európai országok arra törekednek, hogy hosszabb munkanapok és munkahetek legyenek, míg a közép- és észak-európai államokban a rövidebb munkaidő elérését célozták meg. Hollandiában a legkevesebb - a részmunkaidő magas aránya miatt - az átlagos heti munkaórák száma. A részmunkaidő egyébként jellemzőbb az egészségügyben, a vendéglátóiparban, az oktatásban, a kis- és nagykereskedelemben. A részmunkaidőben foglalkoztatottak valamivel több mint háromnegyede nő, míg a férfiak többsége teljes munkaidőben dolgozik.
Az európai munkavállalók között azok aránya, akik a hagyományos, fizikai igénybevételt megkövetelő ágazatokban dolgoznak (gyártóipar, mezőgazdaság), folyamatosan csökken; ugyanakkor a tanulmány kimutatta, hogy bizonyos fizikai kockázatok még mindig fennállnak. Például négy százalékkal nőtt azon munkavállalók száma, akik az ismétlődő kéz- és karmozgás miatt panaszkodtak. Ez a leggyakrabban emlegetett fizikai kockázat, és a munkavállalók 62 százaléka említette olyan veszélyként, aminek munkaideje több mint egynegyedében ki van téve.
Ami a munkával kapcsolatos egészségügyi hatásokat illeti: a leggyakoribb tünetek a hátfájás (25 százalék) és az izomfájdalmak (23 százalék), amit a fáradtság és a stressz (22 százalék) követ. Ezeket a problémákat elsősorban a mezőgazdasági, egészségügyi, oktatási és építőipari dolgozók jelezték. A tapasztalatok szerint a munkával kapcsolatos egészségügyi problémák esetében jelentős rizikófaktor az éjszakai munkavégzés.
A felmérések és más elemzések eredményeire alapozva időközben elkészült az Európai Unió Tanácsának állásfoglalása a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos új közösségi stratégiáról. Eszerint el kell ismerni a jó munkahely jelentőségét és az azt megalapozó elveket, vagyis az alkalmazotti jogokat és az alkalmazottak aktív részvételét, az esélyegyenlőséget, a munkahelyi biztonságot és az egészség védelmét, valamint a családbarát munkaszervezést. Biztosítani kell továbbá a munkahelyi egészségvédelem és biztonság korszerű és hatékony jogi keretét, szavatolni kell az uniós jogszabályok pontos végrehajtását, illetve (a már meglévő védelmi szint csökkentése nélkül) egyszerűsíteni és a munka világában végbemenő változásokhoz kell alakítani azokat.
A Tanács arra is felhívta a tagállamok figyelmét, hogy a szociális partnerekkel együttműködésben dolgozzanak ki és alkalmazzanak a nemzeti feltételekhez igazított, koherens nemzeti biztonsági és egészségvédelmi stratégiákat, és a jó munkahelyi közérzetet olyan kezdeményezésekkel ösztönözzék, amelyek különösen az egészségvédelem és biztonság, az egész életen át tartó tanulás és a nemek kérdésének az üzleti irányításba és az oktatás valamennyi szintjébe való integrálása révén kívánják javítani a munka minőségét.
A Tanács azt is javasolta a tagállamoknak, hogy fordítsanak különös figyelmet az új foglalkoztatási trendekre, például az önfoglalkoztatás, a kiszervezés, az alvállalkozásba adás, a migráns munkavállalók és a kiküldött munkavállalók alkalmazásának terjedésére, továbbá felhívta a szociális partnereket: vállaljanak aktív szerepet ezen új stratégia alapelveinek európai, nemzeti és regionális szintű, valamint az egyes vállalkozások szintjén történő terjesztésében, továbbá mozdítsák elő és népszerűsítsék a munkahelyeken a foglalkozási kockázatok megelőzésével kapcsolatos elvek megfelelő alkalmazását.
