Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ami a kérdés korai mivoltát illeti: a telefonközpont-gyártók egészen addig nem vették komolyan az ip-alapú telefonközpontok fejlesztését, amíg a hálózatieszköz-gyártó cégek (Cisco, 3Com, Avaya) nem jelentek a piacon olyan ip-alapú telefonközpontokkal, amelyek szolgáltatásban jelentősen többet nyújtottak a hagyományos központoknál és az ár/szolgáltatás arányuk is igen kedvező volt.
Az ip-hálózat története közel ötven évre nyúlik vissza - mutatott rá Laczkó Gábor, az Aspectis Kft. kereskedelmi igazgatója. Az Egyesült Államokban az 1960-as években a kormányzati szempontból kiemelt fontosságú kutatásokat koordináló szervezet, az ARPA (Advanced Research Projects Agency) olyan, a hagyományos telekommunikációs csatornáktól független kommunikációs rendszert rendelt meg, amelyen keresztül az egyes kutatási projektek megosztották egymással az elért eredményeiket. Ez volt az ARPANET.
A hadsereg szinte azonnal felismerte a rendszerben rejlő előnyöket, bár számukra a rendszer azon tulajdonsága volt fontos, hogy a centralizált kommunikációs hálózatuk mellett legyen egy olyan rendszerük, amelyik a hálózat egyik tagjának "kiesése" (legrosszabb esetben megsemmisülése) esetén képes fenntartani a többi tag közötti adatforgalmat.
A következő lépés az egyetemek "beszállása" volt. Az egyetemek "agytrösztjének" köszönhetően a hálózatok ugrásszerű fejlődésnek indultak. A hálózaton "közlekedő" adatok (adatcsomagok) biztonságos és tervszerű irányításához szükség volt egy irányítási elvrendszerre (protokoll): ez a tcp/ip. A tcp szerepe az adatcsomagok hiba nélküli továbbítása. Szerepe nagyon fontos, hiszen hiányos, töredezett adatcsomagokból igen nehéz az egészet visszaállítani.
Az ip feladata az adatcsomagok mozgatása a hálózat csomópontjai között. Minden adatcsomag két ip-címet tartalmaz: az egyik a küldő, másik a címzett rendszertagé. Az ip-cím egy 4 byte-os azonosító kód (például: 130.132.59.234), amely a rendszertagok megkülönböztetésére szolgál.
A video-biztonságtechnikai rendszerek jelentős előrelépést tettek a digitalizálódás felé. Erre a legkézzelfoghatóbb bizonyíték a digitális rögzítők erőteljes piaci térnyerése. Az 1990-es évek végén a digitális rögzítők ára csillagászati magasságban volt a hagyományos (analóg) rögzítőkéhez képest, és az általuk rögzített képek minősége is többnyire kívánni valót hagyott maga után - mutatott rá Laczkó Gábor.
Napjainkra a számítástechnikai eszközök és részegységek jelentős, állandónak tekinthető árszínvonal-zuhanásának, valamint a tárolóegység (winchester) tárkapacitása ugrásszerű növekedésének köszönhetően a digitális rögzítők a piac szereplői számára elérhető közelségbe kerültek. A digitális rögzítőkön tárolt képek minősége terén is lehetőség van a vhs és s-vhs minőség átlépésére. E fejlődés szükségszerű volt, mivel a vhs és s-vhs magnókat nem fejlesztették tovább, a biztonságtechnika viszont igényelte a jobb minőségű rögzítést biztosító eszközöket és adathordozókat.
A cctv-rendszerek ip-integrálhatóságához szükség volt a hálózatok sávszélességének növekedésére is, hiszen az analóg videojel digitalizálásakor nagy mennyiségű adat keletkezik. Ezen adathalmaz forgalmazása nem lehetséges szűk sávszélesség esetén (még a legjobb képtömörítési eljárás mellett sem). Napjainkra általánosnak tekinthető a 10/100 Mbit/s-os Ethernet hálózatok használata, amivel a sávszélességi problémák jelentős része megoldható. Ha ez mégsem bizonyul elégnek, akkor az 1 Gbit/s-os sávszélesség is rendelkezésre áll. A hálózatieszköz-gyártók intenzíven fejlesztik a még nagyobb sebességű technológiákat.
A videojelek ip-hálózatos forgalmazásának első lépése az analóg videojel digitalizálása és tömörítése. Ezt a folyamatot egy teljesen digitális, hálózati ip-kamera (amely egy cctv-kamera és egy mini számítógép ötvözete) esetén maga a kamera, analóg kamerák esetén az úgynevezett videoszerver végzi.
Az ip-kamera végzi a digitális adatfolyam csomagokra bontását, illetve címzését is. A címzés alapján "talál" el az adatcsomag a megfelelő eszközhöz. A megérkezett adatcsomagokból a címzett eszköz rakja össze újra képet. Ezek után a kép tetszés szerint felhasználható (tárolható, feldolgozható). Amennyiben a meglévő analóg cctv-monitorokat a felhasználó szeretné megtartani, lehetőség van a videoszerverhez hasonló céleszközzel, az úgynevezett videoklienssel, a digitális jelfolyam analóggá alakítására.
Az analóg rendszerek és az ip (hálózati)-rendszerek között több átmeneti megoldás (vegyes rendszer) található. Négy jól elkülöníthető típust különböztethetünk meg - fejtette ki az Aspectis Kft. kereskedelmi igazgatója. Az első: száz százalékban analóg rendszerek a kamerától a rögzítésig. Most tekintsünk el attól, hogy mind a kamerában, mind a központi jelfeldolgozó egységekben (például multiplexerek), time-lapse rögzítőkben vannak digitális adatfolyamok.
A második típusban digitális rögzítőt alkalmaznak, ám a rendszer többi része analóg elemekből áll. A harmadik típusban digitális rögzítőt, valamint digitális központi egységet (amelyek az esetek többségében egybeépített eszközöket takarnak) alkalmaznak, ezek biztosítják a video-biztonságtechnikai rendszer hálózati csatlakozását. Nevezhetjük őket "hibrid" ip-alapú cctv-rendszernek is. A negyedik típus a száz százalékban digitális, hálózati egységekből álló rendszer, amely természetesen nem zárja ki analóg eszközök (kamerák, monitorok) alkalmazását.
Az első és második típusba sorolt rendszerek különbözősége a rögzítő egységre korlátozódik. Célunk szempontjából, hogy az informatikai hálózatok felhasználásának lehetőségét, előnyeit, esetleges hátrányait megvizsgáljuk, a harmadik és negyedik típusú rendszerek az érdekesek.
A harmadik csoportba sorolt rendszerek a központi egységig teljes mértékben úgy néznek ki, mint egy hagyományos cctv-rendszer: analóg jelet kibocsátó kamerák és koax. kábel mint adathordozó. Itt a hasonlóság véget is ér. Az analóg kamerajelek feldolgozását egy olyan digitális központi egység (multiplexer) végzi, amely a jeleket digitalizálja és így "küldi" tovább rögzítésre egy winchesterre (a rögzítő egység a legtöbb termék esetében a jelfeldolgozó egységben helyezkedik el).
Ez a digitális központi egység rendelkezik hálózati ip-címezhetőséggel, így lehetőség van a video-biztonságtechnikai rendszer által közvetített élő és rögzített képek helyi informatikai hálózaton (lan), illetve távoli informatikai hálózatokon (wan) keresztüli lekérésére.
A hálózaton belül a jogosultsággal rendelkező munkaállomások - a megfelelő szoftver telepítése után - képessé válhatnak a cctv-rendszer akár teljes menedzselésére (ez felvethet bizonyos problémákat, amiről később lesz szó). E rendszer előnye lehet a cctv-oldalról ismert ("rutinszerű") telepítés, az analóg kamerák kedvezőbb ára kiegészülve a hálózati felhasználhatóság adta többletszolgáltatásokkal és felhasználási lehetőségekkel.
A negyedik csoportba sorolt száz százalékban digitális hálózati eszközökből felépített rendszerek esetében a meglévő analóg kamerák és monitorok természetesen e rendszer keretein belül is használhatók, de itt már lehetőség nyílik száz százalékban digitálisjel-átvitelre a kameráktól a központi egység(ek)-ig. Egy teljesen digitális rendszerben a kamerák, monitorok, rögzítők nem egymáshoz csatlakoznak, hanem egy átviteli médiumhoz, mint például a lan, wan vagy internet. A hálózat biztosítja a kapcsolódási felületet az eszközök között. Lehetőség van (megfelelő infrastruktúra esetén) a meglévő informatikai kábelrendszer igénybevételére. A hálózaton belül elméletileg bármely munkaállomásról kezelhető a rendszer. A szakember szerint az ip-rendszerek legnagyobb ellenzőinek ez az egyik legnyomósabb ellenérvük a rendszer alkalmazását illetően. A másik, bár ez inkább a digitális rögzítés témakörébe tartozik, a rögzített képanyag módosíthatóságának kérdése. Emlegetni szokták informatikai korunk "népbetegségeit": a különböző honlapok és vállalati rendszerek feltörését és a számítógépes vírusok "milliónyi" változatát.
Leszögezhetjük, feltörhetetlen rendszer nincs, csak kevés idő - mutatott rá Laczkó Gábor. Olyan védelem, amin sokáig elrágódhat a "hívatlan" látogató, és így előbb/utóbb feltűnést kelthet (és a nyomozóhatóságot értesítve a probléma elkerülhető), viszont van. E körben a legegyszerűbb megoldás a jogosultságok átgondolt kiosztása a rendszer felhasználói között.
Nagyon fontos az is, hogy a legnagyobb prioritású jogokkal csupán egy-két személy rendelkezzen. Az adatok lelopása ellen az adatkódolástól a titkosított csatornát biztosító eszközök (például vpn) használatáig igen széles a lehetőségek skálája.
A vírusok és kártevők ellen a legkülönbözőbb célokra kifejlesztett tűzfalak és vírusvédelmi rendszerek is jelenthetnek bizonyos védelmet, de a megfelelően szabályozott adatforgalom is segíthet a védekezés hatékonyabbá tételében.
Az analóg video-biztonságtechnikai rendszerekkel szemben egyre többször felmerülő felhasználói panasz, hogy nagyon merevek. Letelepítették az eszközöket, remekül működnek, de ha néhány kamerával bővíteni szeretnék, az már sok esetben nehézkes. A tizenhat kameránál nagyobb rendszerrel rendelkezők esetében pedig ez a felvetés halmozottan jelentkezik.
