Budapesten, a Fortuna rendezvényhajón 2007. szeptember 13-án nagy érdeklődés mellett megtartott foglalkozás-egészségügyi konferenciát abból a célból rendezték, hogy a foglalkozás-egészségügy és a munkavédelem kapcsolatát pontosítsa, tisztázza és utat mutasson a gyakorló munkavédelmi szakembereknek és az orvosoknak egyaránt - tudta meg lapunk Mandrik Istvántól, az Országos Munkavédelmi Bizottság tagjától, a PBSZ Kft. ügyvezető igazgatójától.
A konferencia rögzítette: a munkáltató kötelezettsége a megfelelő munkafeltételek és munkakörülmények biztosítása, valamint az, hogy valamennyi munkavállalójára kiterjedően foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást biztosítson. Az állam feladata pedig nem más, mint a munkavédelem megszervezése a munkavédelem országos programja révén, továbbá a felügyelet működtetése.
Alaptételként azt a definíciót fogadták el, miszerint a munkavédelem nem más, mint követelmények, törvénykezési, szervezési, intézményi előírások rendszere és mindezek végrehajtása. Ebből fakadóan a munkavédelem két fő eleme a munkabiztonság és a munkaegészségügy. A munkaegészségügy két nagy ága a munka higiénia, és a foglalkozás-egészségügy.
A munkaegészségügyi tevékenység céljaként pedig azt rögzítették a konferencián, hogy az nem más, mint a munkakörnyezetből származó egészségkárosító veszélyek és kockázatok előrelátása, felismerése, értékelése és kezelése, valamint a munkakörnyezeti kóroki tényezők okozta és a munkavégzésből származó megterhelések, illetőleg igénybevétel vizsgálata és befolyásolása. Továbbá nem más, mint a munkát végző személyek munkaköri egészségi alkalmasságának megállapítása, ellenőrzése és elősegítése, és ennek révén a munkát végző ember egészségének, munkavégző képességének megőrzése, a foglalkozási betegségek megelőzése.
A konferencia azt a véleményt tette magáévá, hogy a munkahigiénia jövőbeni tematikája lényegében nem változik, továbbra is a munkakörnyezettel és a munkavégzés kóroki tényezőivel, tárgyát tekintve ezekkel az egészségkárosító jellegük, várható hatásuk szempontjából foglalkozik. A foglalkozás-egészségügy irányultsága tekintetében cél a dolgozó ember, akire ezek a körülmények és tényezők hatnak. Ezekkel az egészségkárosító jellegük, várható hatásuk szempontjából foglalkozik.
A munkahigiénia eszközei ennél fogva a következőkre irányulnak: az egészségvédelmi határértékek, a vizsgálati módszerek, a környezeti, biológiai monitorozás, a várható egészségkárosító kockázatok azonosítása, becslése, mérése, az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés munkakörnyezet kialakítása, a megelőzés technikái, megválasztásuk módszerei, stratégiája.
A foglalkozás-egészségügy eszközei tehát a következők lesznek: a munkavállalók egészségi állapotának folyamatos nyomon követése, a foglalkozási megbetegedések korai felismerésére alkalmas eljárások, a munkavállaló orvosi vizsgálata (a terhelhetőség megállapítása, annak eldöntése, hogy a munkavállaló adott munkakörre, szakmára alkalmas-e), a foglalkoztathatóság feltételeinek meghatározása, az elsősegélynyújtás (megszervezése, segítése), gondozás, rehabilitáció.
A magyar szakemberek a következőket várják: átláthatóbb és jobban működő rendszert, egyértelműbb viszonyokat a felelősségek tekintetében és eredményesebb szervezeti kultúra kialakulását. Utóbbit teszi lehetővé (regionális, ágazati, országos szinten) a munkabiztonsági és munkaegészségügyi helyzet változásainak egyidejű, folyamatos nyomon követése. A legfontosabb - szögezte le Mandrik István - a munkavállalók egészségének, munkavégző képességének megőrzése, ami egyúttal az értéket termelő társadalom alapja is. Alkotmányos jogunk van ugyanis a minőségi, egészséges munkavégzéshez, és ezen a téren még sok a szakemberek és munkáltatók tennivalója.
