Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A munkavédelmet ugyanazon szélsőségek jellemzik, mint a gazdaságot, csakhogy ebben az esetben nem csupán arról van szó, hogy megszűnik-e, tovább vegetál-e néhány vállalkozás, hanem arról is, hogy milyen egészségügyi kockázatnak vagy közvetlen és súlyos veszélyeztetésnek kitéve kerül sor a foglalkoztatásra – tudtuk meg Mandrik Istvántól. A hazai piac igen heterogén, megtalálhatók a világszínvonalat képviselő, legmagasabb technikai szinten működő, csúcstermékeket magas munkavédelmi filozófiával és referenciával előállító munkáltatók mellett a minimális szakértelemmel és kezdetleges eszközökkel dolgozó kényszervállalkozók.
Sok mindenre választ kapunk, ha feltesszük a kérdést, hogy napjainkban kinek fontos a munkavédelem – mutatott rá a szakember. A válasz nagyon egyszerű: azoknak, akik ebből élnek (felügyelők, munkavédelmi megbízottak), a munkáltatónak akkor, ha ellenőrzést kap, netán megbírságolják vagy megtörtént baleset miatt eljárás alá vonják, és időlegesen azoknak a munkavállalóknak (családjuknak) akik elszenvedik a balesetet.
Ennek elsősorban az az oka, hogy nem épült ki, nem működik egy gazdasági érdekeltségen alapuló baleset-biztosítási rendszer, helyette van egy mindent eltorzító és igazságtalan egészségbiztosítási megtérítési gyakorlat. Egy jól működő rendszerben is kulcsfontosságú a munkavédelmi feladatokat ellátó személyek szakmai felkészültsége, elkötelezettsége és a munkahelyen való rendszeres jelenléte. A jogi szabályozás a 2004. május elsején hatályba lépett módosítással teljesen rendben van, ám a végrehajtás több sebből vérzik.
A munkáltatók szétaprózódása, a nagyszámú mikro- és kisvállalkozás nem teszi lehetővé, hogy ezt a feladatot munkaviszony keretében lehessen ellátni, ezért szinte általánossá vált, hogy külső vállalkozások és főállás melletti megbízási jogviszonyban nemegyszer több tíz munkáltatónál ugyanaz a személy látja el a szolgálatot. Néhány kivételtől eltekintve csak az adminisztrációra és a megtörtént események regisztrálására koncentrálódik tevékenységük, valós prevencióról nem beszélhetünk, de hiányzik egy etikai korlát is. A többség nagyon alacsony szakmai színvonalon áll. Rendszeres továbbképzésükre semmilyen kötelezettség nincs. Míg a foglalkozás-egészségügyben van kötelező kredit-követelmény, náluk ilyen sincs.
Egyre kínosabbak és a munkabaleseti statisztikákat megkérdőjelező megjegyzések. Mindenki csak beszél eltitkolt balesetekről, de régóta nincs világos válasz, hogy valóban igaz-e, ha igen, elfogadhatatlan, ha nem, cáfolata szükséges.
Munkavédelmi szempontból nem előnyös, hogy tovább szaporodtak a mikro- és kisvállalkozások, de ennél is kedvezőtlenebb, hogy viszonylag jól szervezett nagyobb munkáltatók szűntek meg főleg az élelmiszer-, feldolgozóipar és textil-konfekcióipar ágazatokban. Tömegesen jelentek meg viszont a nagyon sok halálos baleset előfordulásával járó egy-két fős fakitermelő vállalkozások. Egy újszerű foglalkoztatási forma, az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás teljesen új munkavédelmi kihívásokat hozott magával, amire sem jogszabályi vonalon, sem a felügyelői munkában nem találtuk meg a helyes válaszokat.
Sajnos kedvezőtlen tendenciákról, helyben toporgásokról is beszámolhatunk – hangsúlyozta Mandrik István.
Annak idején jelentősen összekuszálta a munkáltatói szerkezetet az építőipari alvállalkozások áttekinthetetlen kapcsolatrendszere, és ma sincs másként. Ez olyan helyzetet teremtett, amit szinte képtelenség megfelelően kezelni. A feketefoglalkoztatásra vonatkozó korábbi, tíz évvel ezelőtti megállapítások sajnos ma is aktuálisak és szoros kapcsolatban vannak a munkavédelmi problémákkal.
A munkaeszközök biztonsági állapotában sem történt jelentős változás. Az új és biztonságosabb eszközök bevonásával egyidejűleg a régiek életkora és elhasználódása növekedett. Az időszakos biztonsági felülvizsgálatában továbbra is rengeteg formális elem található. A személyi tényezőket illetően sem lehet jó hírekről beszámolni. A munkavállalók tájékozottsága, érdeklődése és a szemlélet sem javult jelentősen. Továbbra is érvényes az akkori megállapítás: a munkavédelem mint szempont lényegében még nem épült be szervesen sem a gazdálkodó szervezetek irányításába, sem az oktatásba.
További súlyos problémaként kell megemlíteni a szabályozás hiányosságait. Van olyan tárca, amelyik a munkavédelmi törvény 1994. évi hatálybalépése óta nem volt képes kiadni a szakmai munkavédelmi követelményeket tartalmazó biztonsági szabályzatokat vagy azzal egyenrangú minimális követelményeket. Nincs például a mai napig faipari, vasipari (forgácsolás, sajtolás, kovácsolás), élelmiszer-ipari, egészségügyi biztonsági szabályzat (miközben tengeri halászhajón történő munkavégzésre van!).
A munkavédelmi szabályok fontosságának tudatosítása messze elmarad a tagállamok többségétől, de a jövőkép még szomorúbb, hiszen a gyermekek nevelésében, az általános iskolában, de a közép- és felsőfokú képzés során is teljesen periferikus és szervezetlen a munkavédelmi szemlélet elsajátíttatása.
Feltétlenül meg kell említeni – emelte ki a szakember – a munkavédelmi érdekképviselet, érdekegyeztetés fejlődési lehetőségeit. Annak ellenére, hogy a törvényi szabályozás néhány gyengesége ellenére viszonylag jól sikerült, az érdekképviselet a legtöbb helyen formális. Kivételt képeznek azok az esetek, ahol a munkáltatói munkavédelmi feladatokat ellátó személy szívügyének tekinti, esetleg a munkavédelmi felügyelő keresi a partnerségüket, bevonja őket az ellenőrzésbe, és számon kéri a munkáltatótól a jogszabályban foglaltak teljesítését. Valahogy ezen az úton kellene elindulni, továbbhaladni.
