Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Első lépésként fel kell mérni a megbízó jelenlegi biztonsági rendszerét és azt, hogy mit szeretne védeni – fejtették ki a HoriZone Információs és Biztonsági Iroda szakértői. Azt is meg kell vizsgálni, hogy eddig milyen próbálkozások voltak a cég életében, nem utolsósorban pedig azt, hogy a megvédendő információ, technológia milyen külső támadásra számíthat. Az összegyűjtött információkat értékelik, elemzik, majd a megbízónak több lehetőséget kínálnak, hogy cégét, otthonát, saját személyét biztonságban tudja.
Beszélgetéseinket illegálisan is figyelhetik, és egy sor különféle módszer létezik a telefonbeszélgetések lehallgatására. A legegyszerűbb – újságírók által is kedvelt – forma, amikor a hívást kezdeményező/fogadó fél a kézibeszélő hangszórójára szerelt hangszedő tekercs segítségével hangfelvételt készít a beszélgetésről. Az is elterjedt módszer, hogy a bejövő vonalra rákötnek egy lehallgatókészüléket. Mindkét berendezéshez könnyen hozzá lehet jutni az elektromos készülékeket árusító üzletekben.
Lehetőség van a vonal közvetlen lehallgatására is – ez az, amit az állam a telefonközponton keresztül végez. Mód van illegális lehallgatásra is. Ilyenkor a felhasználó vonalára a ház közelében lehallgatókészüléket szerelnek. Ez többféleképpen is megoldható: a készüléket beköthetik a telefon áramkörébe, vagy egy kisméretű berendezést helyeznek el a vonal mentén, amely az áramkörön átfolyó elektromos áram által indukált jelet rögzíti.
A jel szintje némileg visszaesik, mivel a vonal energiaszintje csökken; az is elképzelhető, hogy furcsa zörejeket észlelünk a vonalban. Mivel a közvetlen lehallgatókészülékek rendszeres karbantartást igényelnek – cserélni kell a kazettákat, pótolni az elemeket –, a lehallgatásban mesterkedők ilyenkor lelepleződhetnek.
A rádiós lehallgatás eszköze egy telefonvonalra illeszthető poloska. (Az állam általában nem alkalmazza, hiszen ők a telefonközponthoz is hozzáférhetnek.) Felszerelhető az épületben lévő telefonra vagy kint a vonalra.
A készülék közvetlenül a telefonvonalról kapja az energiát: ha egyszer felszerelték, a fenntartásáról már nem kell gondoskodni, és csak akkor ad, ha éppen hívás van folyamatban. Ugyanakkor ezek a szerkezetek általában kisebb teljesítményűek, hogy ne vegyék túlságosan igénybe a vonalat. Ezért a vevőkészüléket a lehallgatóberendezéstől nem messze, legfeljebb néhány száz méterre kell felszerelni.
A rádiós lehallgatókészülékeket ugyanúgy meg lehet találni, mint a vonalra szerelt szerkezeteket: a telefonvonal rendszeres átvizsgálásával. A HoriZone Információs és Biztonsági Iroda szakértői szerint ha védekezni akarunk az illegális lehallgatás ellen, tudnunk kell, merre halad a telefonvonalunk, és rendszeresen át kell vizsgálnunk, hogy nem látunk-e új bekötéseket vagy apró drótokat a vezetéken.
A megfigyelés szempontjából a mobiltelefonok komoly felelősséget jelentenek. Ez a felelősség csak nőni fog, ahogy megjelennek az új, harmadik generációs (3G) mobiltelefonok, mivel a bázisállomásokat egymáshoz közelebb helyezik el.
A mobiltelefonok esetében a legnagyobb veszély a kommunikációs adatok gyűjtése. Ezek az adatok nemcsak a hívás időpontjára és tartamára vonatkoznak, hanem arra a földrajzi helyre is, ahonnan a hívást kezdeményeztük, és arra is, akit hívtunk. Ezeket az adatokat általában azért lehet meghatározni, mert a földrajzi kommunikációs cellát – ahonnan a hívást indítottuk – a hívás egyéb részleteivel együtt tárolják.
Lehetőség van arra is, hogy a mobiltelefont használó személy körül elhelyezkedő cellák számára vonatkozó információk összevetésével nagyobb pontossággal meghatározzák az illető elhelyezkedését. Ezt a pontosítást csak a telefontársaság segítségével lehet elvégezni, mivel nem tartozik a szokásos műveletek körébe. Nincsen olyan ellenintézkedés, amellyel megakadályozható lenne az állam/telefontársaságok ilyen irányú tevékenysége.
A régi, első generációs mobiltelefonokat egy arra alkalmas vevőkészülékkel bárki könnyen megfigyelhette, mivel a rendszer analóg adó-vevőt használt, éppen úgy, mint a közönséges rádióadók. A második generációhoz tartozó digitális telefonokat már nehezebb ellenőrizni, mert digitálisan tömörített átvitellel működnek. Mindenesetre az állam – a telefontársaságok közreműködésével – ezeket a mobiltelefonokat is le tudja hallgatni. Azok a magánszervezetek, amelyek rendelkeznek olyan technikai felszereléssel, mint a nagy társaságok, szintén figyelni tudják a mobiltelefonon zajló kommunikációt, és visszafejthetik/dekódolhatják az üzeneteket. Felmerült, hogy az európai mobiltelefonok hatékonyabb titkosítást használjanak, de számos európai állam ellenezte a felvetést.
Lehet névtelenül is „mobiltelefonálni”, ám ez rendkívül költséges. Némely országban kártyás mobiltelefonok vásárlása esetén nem kell megadni a nevünket és a címünket, és mivel kártyát használunk, a számlázásnak sem marad nyoma, de ha csak egyszer is beazonosítják az adott mobiltelefon használóját, nyomon tudják követni. Ezért ha valóban hosszú távú anonimitásra vágyunk, néhány naponként rendszeresen cserélni kell a mobiltelefont és a kártyát is.
