Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ha a műtárgyak védelméről esik szó, a legtöbb embernek elsőként a vagyonvédelmi rendszerek jutnak az eszébe. Ezek a rendszerek, eszközök arra szolgálnak, hogy a nagy értékű műtárgyakat ne vihessék el az adott helyről.
A tárgyakat elmozdulás- és súlyérzékelővel védik, és ezt egészítik ki zártláncú kamerarendszerrel. E két rendszernek összetett feladata van – emelte ki Török Tamás, a Honeywell szakembere. Segítenek a megelőzésben és az időben való riasztásban, valamint az utólagos kiértékelésben és a tettesek azonosításában, ám nem jelentenek fizikai akadályt,
vagyis nem akadályozzák meg az eszközök eltulajdonítását.
Nem csak az eltulajdonítástól kell megvédeni az eszközöket: a műkincsekre sokkal nagyobb veszélyt jelent a tűz és az idő. (Az esetlegesen bekövetkező tűzeset ellen a legfőbb védekezés az időben történő jelzés, amit korszerű elektronikus tűzjelző rendszerek biztosítanak.) Ám az idő nem esetleges, nem kímél senkit és semmit, de a romlás időtartamát késleltetni lehet és kell.
Hogy lehet megóvni a műkincsek állapotát? A legtöbb műtárgynak nem tesz jót a napfény, a pára és a hőingadozás. Amíg e problémákat az ókoriak remekül megoldották a piramisokkal, addig ez ma már nem megoldás, hiszen a műtárgyakat meg kell osztani az érdeklődőkkel. Nem lehet elzárni őket, mint az ókorban, ez viszont nehéz feladat elé állítja a mérnököket és szakértőket.
(Az ókorban az elzárások ellenére is folyamatosan rabolták a fáraók sírjait, és gyakorlatilag egyetlen uralkodó, Tutenkámen „úszta” meg, ennek és az épségben maradt kincseknek köszönheti hírnevét az egyébként jelentéktelen, nagyon fiatalon elhunyt fáraó – a szerk.)
Összefoglalva: a tárgyakat állandó hőmérsékleten, állandó páratartalmú levegőn kell tartani, úgy, hogy ne érje direkt napsugárzás, illetve direkt mesterséges besugárzás, ami káros. Ezenkívül úgy kell elhelyezni a kiállított műtárgyakat, hogy a látogatók ne tudjanak hozzáférni és véletlenül se tudjanak kárt okozni bennük. Persze mindezt úgy célszerű megoldani, hogy a legfontosabb szempontot ne veszítsük szem elől. Azt, hogy a látogatónak látnia kell a tárgyat, hiszen az a cél, hogy a minél „közvetlenebb” élmény érdekében a lehető legközelebbről, élőben tudja megcsodálni.
A Honeywell szakértői szerint a nap elleni védekezés megfelelő elhelyezéssel és a veszélyes UV-sugárzást kiszűrő speciális fóliák alkalmazásával oldható meg. Külön feladat a mesterséges megvilágítás biztosítása és kialakítása. Számos diplomamunka, szakcikk, tanulmány foglalkozik ezzel a témával, a lényeg, hogy megfelelő körültekintéssel kell kiválasztani a fényforrást, hogy ne sugározzon olyan tartományban, amely károsíthatja a tárgyat és veszélyeztetheti a műtárgy állapotát.
Talán a legfontosabb – és legbonyolultabb – a megfelelő hőmérséklet és páratartalom szinten tartása. A múzeumoknak biztosítaniuk kell, hogy a kiállítóterem mikroklímája megfelelő legyen. Ezt úgy érik el, hogy a gépészetet a feladatra szabott automatikarendszerrel látják el, amely megfelelő szabályozási folyamatokkal biztosítja mind a friss levegő befújását, mind a használt elszívását, úgy, hogy a mikroklíma összetevői az előírt értékeken belül maradjanak.
Ez azért sem egyszerű feladat, mert nemcsak az évszakok szerint és a napi időjárás változása szerint kell szabályozni a gépészetet, hanem a látogatók számát is figyelembe kell venni, nem beszélve a különböző tárgyak eltérő igényeiről, hiszen a termekben cserélődnek a kiállítási tárgyak.
A pénzhiány a múzeumok többségénél nem teszi lehetővé e bonyolult rendszerek felújítását, de az új beruházásoknál arra törekednek, hogy mind a gépészet, mind az automatika oldaláról a megfelelő rendszert alkalmazzák, így biztosítva a történelem fennmaradt emlékeinek megőrzését.
