Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Több ezer biztonsági cég működik Magyarországon. Mindegyiket az MBVMSZ képviseli?
– Elsősorban a technikai és élőerős őrzéssel foglalkozó cégek a tagjaink. Nyolcvan stabil tagunk van. Jó részük jelentős cég, ezek adják a hazai magánbiztonsági ipar bevételének hatvan-hatvanöt százalékát, és közel harmincezer embert foglalkoztatnak. Amúgy a kisebb-nagyobb vállalkozásokkal együtt idehaza mintegy hatezer cég működik ezen a területen.
– Pontosan milyen ügyekkel foglalkoznak és milyen konkrét eredményeket tudnak felmutatni?
– A szövetség főbb feladatai közé tartozik, hogy részt vegyünk az egységes európai magánbiztonsági piac kialakításában, segítsük a magyar biztonsági vállalkozások bejutását az európai piacra. Felügyeljük a szakmát érintő jogharmonizációs és szabványosítási feladatokat, segítsük a szakágazati magyar jogalkotást, társadalmi párbeszédet folytassunk az ágazat más szereplőivel.
Nagy eredmény, hogy sikerült megőriznünk a magánbiztonsági szakképesítéseket. Az uniós harmonizáció miatt az idehaza eddig bejegyzett 980 szakmát le kellett csökkenteni négyszáz alapszakmára. A biztonsági szakma képesítései megmaradtak. Kidolgoztuk a szakmai és vizsgakövetelményeket. Jelenleg Alkotmánybíróság előtt vannak az országos és ágazati érdekegyeztetésről szóló törvények. Az ágazati párbeszédről szóló törvény kötelezi az állami hatóságokat, hogy az ágazatot érintő minden kérdésről tájékoztassák az ágazati párbeszédbizottságot, és ha a bizottság igényli, konzultálni kell velük. A véleményüket nem kell elfogadniuk, de indokolniuk kell, miért éppen úgy döntöttek, ahogy. Ebben a pillanatban egy ágazati kollektív szerződés elkészítésén dolgozunk. Pontosítjuk a munka törvénykönyve rengeteg fogalmát, például, hogy mit tekintsünk minimális szolgáltatásnak, majd a munkaügyi miniszterhez fordulunk, hogy a szerződést terjessze ki az egész ágazatra.
– A kollektív szerződésről jut eszembe: nem hallottam a biztonsági szakmában dolgozó alkalmazottak, munkavállalók érdekvédelmi szervezetéről. Létezik ilyen?
– Természetesen létezik. A szakszervezetek erősödőben vannak, 2004 májusában hozták létre a Vagyonvédelmi Szakszervezetek Szövetségét. Pár hónap múlva velük közösen alakítottuk meg a Magánbiztonsági Ágazat Párbeszéd Bizottságot. Még azon év őszén tagjai lettünk az Európai Ágazati Párbeszéd Bizottságnak. Tagjai vagyunk továbbá a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének és a Magyar Szabványügyi Testületnek is. Amúgy online-szövetség vagyunk, a közgyűléseken kívül e-mailen tartjuk a kapcsolatot, ami gyors kommunikációt tesz lehetővé.
– A munkaadói oldal képviselőjeként milyennek tartja a biztonsági szakmában szokásos béreket? Mennyi most például egy folyamatos munkarendben, huszonnégy órás szolgálatban dolgozó formaruhás, fegyver nélküli, nem bejáró alkalmazott egyórányi szolgáltatásának költsége?
– Árakat nem szoktunk kérdezni, becsülni tudunk. A szövetség nem avatkozik be a cégek gazdasági tevékenységébe, ajánlásokat teszünk csak. Ha egy munkaadó ki akarja fizetni a minimálbért, akkor minimálisan 900–1000 forintos vállalási áron kellene dolgoznia. Jelenleg az átlagos vállalások 700 forint körül mozognak. Ez úgy lehetséges, hogy a munkáltatók zömmel egyéni vállalkozókat alkalmaznak. De nekünk, munkáltatóknak sem érdekünk hosszú távon a bérek alacsonyan tartása. Az alvállalkozóknak fizetett szolgáltatási díjak esetében a 400–450 forintos órabér már jónak számít, de a nyelveket beszélő, különlegesen képzett szakemberek esetleg a hatszázat is megkaphatják. Nem csoda, hogy rengeteget kell túlórázni, és alvállalkozók esetében még a törvény sem szab határt. Sok vagyonőr 320–360 órát dolgozik havonta. Így sem a továbbképzés nem biztosított, sem a családi élet, mindez pedig előbb-utóbb a szolgáltatás rovására megy. Csak minőséggel tudunk versenyképesek lenni Európában. Hiába vagyunk olcsók, a románok, bolgárok nálunk is alacsonyabb áron dolgoznak.
– Van különbség az egyes szakterületek között?
– A legrosszabb helyzetben a vagyonőrök vannak. Közülük is azok, akik nem kiemelt objektumnál dolgoznak. A biztonsági őrök kilencven százaléka ilyen. A pénzszállítás kemény, fegyveres szolgálat, ezért ott a bérek is magasabbak.
– A biztonság óriási és az egyik legjobban növekvő iparág. Magyarország hol áll nemzetközi összehasonlításban a költések, munkabérek, színvonal terén?
– Ami a színvonalat illeti, véleményem szerint elég jól állunk. Az oktatási időt nézve szakképzettségünk eleve jobb, mint sok régi tagországban. Olaszországban, Ausztriában, Görögországban például csupán önkéntes képzés van.
Egy svéd vagyonőr minimális órabére 12 euró, egy angolé 5–8 font, Szlovéniában 5 euró körüli összeget fizetnek. Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban 1,2–1,8 euró az órabér, Romániában 0,56, Bulgáriában 0,48 euró.
– A magyar megrendelők elsősorban az árat nézik, márpedig a biztonságra áldozni kell.
– A magánbiztonság kérdése rendkívül fontos és szorosan összefügg a közbiztonság helyzetével. Előadásokat tartok a Zrínyi Miklós Katonai Főiskolán és a Bánki Donát Főiskolán, ahol mindig elmondom: nem lehet megsérteni a közbiztonságot, az általános fogalom. A közbiztonság sérelme a magánbiztonság megsértésén keresztül valósul meg.
– Vannak példák a magyar biztonsági vállalkozások nemzetközi érvényesülésére? Miben vagyunk erősek?
– Technikában például jók vagyunk. Külföldi terjeszkedésre még kevés példa akad, főleg Szerbiában, Horvátországban, Szlovákiában, Romániában érdekeltek magyar cégek, de előfordult, hogy valaki Brüsszelben tudott munkát vállalni. Nyugat-Európában különösen a képzett biztonsági munkaerő iránt nagy a kereslet. Angliában és Írországban csak nemrég kötötték engedélyhez a biztonsági szakmákat, ezért most meglehetősen nagy a hiány. A napokban voltam Brüsszelben, ahol az ír szövetség képviselői mondták, hogy szükség lenne magyar vagyonőrökre Dublinban. Megadtam az egyik magyarországi oktatócég címét. A nemzetközi kapcsolatok, már csak az eltérő tapasztalatok miatt is, mindig hasznosak.
