Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Előfordul, hogy a vállalkozó telepítette és üzembe helyezte a vagyonvédelmi rendszert (legyen betörésjelző, videomegfigyelő vagy beléptető rendszer), és le is adta a számláját, mégsem kapja meg munkájának ellenértékét. A megrendelők rendkívül találékonyak a kifogásokat illetően, mégis az utóbbi két évben a következő módszert alkalmazzák előszeretettel: a hatályos áfatörvény értelmében a számla nem fizethető ki, mert ahhoz meg kellett volna történnie a teljes körű teljesítésnek. És a törvények alapján a megrendelőnek meg kell kapnia a megvalósulási tervdokumentációt, a tervezői, kivitelezői nyilatkozatot és a szabványosítási nyilatkozatot.
Előfordul, hogy a vállalkozó hibátlan rendszert ad át, ám a megrendelő számos kifogást sorol fel, hogy miért is nem veszi át a rendszert. Például a vonatkozó előírások szerint az elektronikus vagyonvédelmi rendszerről tervdokumentáció készítendő. A „terv” fogalmát a szakma művelői elég tágan értelmezik: lakásriasztó esetében legjobb esetben eszközlistát és kezelési utasítást jelent. Így a megrendelő – a szabványokra hivatkozva – súlyos követelményeket fogalmaz meg a dokumentálással, átadás-átvétellel kapcsolatban, például: adja meg a tervező MMK (Magyar Mérnöki Kamara) tagnyilvántartási számát, a tervezésre (is) jogosító tagsági igazolványát. (E két kérés – a 2005. évi CXXXIII. törvény a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól – teljesen jogszerű!) A vállalkozó újabb kört fut, de a rutinosak közül már sokan lesztornózzák a számlát, hogy legalább az áfát ne kelljen meghitelezni. Mert a szabványokra a megrendelő mindig hivatkozhat, van belőle rengeteg, sőt, a dolgot bonyolítja – mutat rá Kiss István –, hogy a leadott szabványosítási nyilatkozatok kilencven százaléka nem a hatályos szabványokat sorolja fel.
Marad a szomorú tény: a tervdokumentáció, valamint a szabványosítási nyilatkozat hiányosságai miatt vállalkozók tucatjai mondtak le – akár örökre – elvégzett munkájuk ellenértékéről. A szabványok annyi és olyan részletes szabályokat állítanak fel a rendszerek, eszközök minőségével kapcsolatban, hogy azokat – különösen ha a vállalkozó nem is ismeri tartalmukat (sőt, fogalma sincs azok meglétéről sem) – utólag lehetetlen teljesíteni.
A megrendelő a hatályos áfatörvény értelmében hiányos teljesítésért egy fillért sem köteles fizetni, így nemhogy a késedelmi kötbérrel csökkentett összegre nem tarthat a vállalkozó megalapozott igényt, de azt is kockáztatja, hogy megrendelője a teljesítési késedelem miatt – a Ptk. előírásai szerint – más vállalkozót von be a munka befejezésére, természetesen az eredeti vállalkozó költségére – mutatott rá a Rizikó Kft. szakértője.
Az alapvető hibát már az árajánlat, szerződés aláírásának pillanatában elkövetik egyes vállalkozók. Nincsenek tudatában annak – vagy az éles piaci verseny miatt nem foglalkoznak vele –, hogy az új vagyonvédelmi törvény és az uniós csatlakozással kapcsolatban megreformált szabványosítás mekkora kockázatot vitt a „riasztórendszerek” tervezésébe, telepítésébe.
Ma kétféle szabvány létezik: az úgynevezett harmonizált szabványok (ilyenek például a tűzvédelmi szabványok), amelyeket a jogszabály kötelezően alkalmazni rendelt. Ettől eltérni csak „szabványeltérési engedély” birtokában szabad. A többi, nem harmonizált szabvány alkalmazása önkéntes.
A megoldás az lehet – tanácsolta Kiss István –, hogy a szabványok alkalmazásával vagy nem alkalmazásával kapcsolatban célszerű írásban megállapodni a megrendelővel. Ennek (mármint hogy a rendszer tervezése, telepítése során eltér a vállalkozó ezektől a szabványoktól, és erről nem állapodott meg előzetesen a megrendelőjével) egyenes következménye, hogy ha a megrendelő kétségbe vonja a teljesítés kellő színvonalát, a vállalkozóra száll a bizonyítási teher, hogy legalább a szabványokban megfogalmazottakkal azonos – vagy annál magasabb – műszaki színvonalon teljesítette vállalását.
