Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Gazdag természeti adottságainak, a virágzó földművelésnek, a már hosszú évszázadokkal ezelőtt megindult technikai fejlődésnek köszönhetően Szilézia mindig is előkelő helyet foglalt el Európa gazdasági térképén. Nem véletlen, hogy a gazdag tartományért megérte háborúzni, köztük magyar uralkodóknak, Mátyás királynak vagy Mária Teréziának is. Gazdag is a kínálat a várakból, amint letérünk a Krakkó felől befutó autópályáról, várak és várromok festői sziluettje bontakozik ki a bárányfelhős égen.
Az első állomás a „nemzet élő szíve”, ami nem más, mint a pálos szerzeteseknek a czestochowai Jasna Górán épült kolostora. A lengyel emberek a háborúk, a nemzeti elnyomatás évszázadai alatt ide jöttek, itt kerestek lelki megnyugvást, és ha sikerek érték őket, azt is ide hozták, felajánlani a czestochowai Szűzanyának, akinek a szent helyen lévő csodatévő képét Fekete Madonnának is nevezik.
Jasna Górát évente ötmillió katolikus zarándok keresi fel, amit ötven, egész Lengyelországot behálózó zarándokútvonalon tehetnek meg. A várakon túl igen gazdag a kastélykínálat is. Nekünk a pszczynai hercegek kastély- és parkegyüttese tetszett – értelemszerűen Pszczyna szép városkájában – a legjobban. A barokk palotát 84 hektáros park öleli körül, a báját növeli, hogy egyes részeit francia neoreneszánsz stílusban építették át a XIX. században, és bármilyen furcsa, jól néz ki e két stílus egymás mellett.
Szilézia további kellemes tulajdonsága a világszínvonalú faépítészet: több száz éves faházak, fatemplomok, fából készült pajták, csűrök és múzeumok láthatóak. Az egyik leghíresebb Szent Mihály főangyal Katowicében lévő fatemploma, amelyet 1510-ben Syrynában építettek és 1938-ban szállították át Felső-Szilézia 330 ezer lakosú fővárosába. A szentélyre, akárcsak a többi hetven fatemplomra, egyébként nagyon vigyáznak, mert Szent Mihály templomát többször is fel akarták gyújtani – akadtak templomok, amelyek porig égtek. Az építészeti emlékekről még annyit, hogy Szilézia mindig is élen járt az iparosításban, ezért a technikai emlékeknek se szeri, se száma. Kétszáz éves vaskohókat, régi tárnákat, napjainkra már muzeális értékű bányákat, régi vasöntödéket, munkásszállásokat, takácsházakat, gőzgépeket, kemencéket szemlélhet az utazó. Mindez azonban nem jelenti a természeti szépségek hiányát, Sziléziában nyolc tájpark és hatvan rezervátum van.
Szilézia „fővárosa”, Katowice manapság vegyes képet mutat. Ez volt a szocialista nehézipar egyik fellegvára, ahol KGST-léptékű termelési volumenben gondolkodtak. Európa egyik legnagyobb nehézipari központjai közé tartozott, vagyis szorozzuk meg tízszer Ózdot, és el tudjuk képzelni, micsoda csapás volt itt ennek megszűnése. Nem állítanám, hogy amikor kitekintettem az ifjúsági szálló tizedik emeletéről, nem láttam működésen kívüli kohókat, kéményeket, de már láttam az új közigazgatási és pénzügyi, kereskedelmi központokat és a hatalmas zöldterületeket is.
Katowice világhírű a zenei kínálatáról – ezt sem gondoltuk volna egy nehézipari központról. Itt működik a Lengyel Rádió Nemzeti Szimfonikus Zenekara, a Sziléziai Filharmónia, a Szymanowski Zeneakadémia. A blues-élet az egyik legjelentősebb Európában, a minden évben megrendezett Rawa Blues Fesztivál pedig a világ legnagyobb ilyen eseménye. A csodálatos Slaski stadionban a világ legnagyobb zenekarai lépnek fel, júliusban ottjártunkkor éppen hatvanezer lengyel, magyar, szlovák és cseh rajongó tombolt az amerikai Red Hot Chili Peppers együttes koncertjén.
