Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Djerba adottságait már a napimádó turisták is felfedezték: még az észak-tunéziai tengerpartokhoz képest is egy hónappal korábban kezdődik és egy hónappal később ér véget a fürdési szezon, vagyis áprilistól novemberig zavartalanul mártózhatnak a habokban. A helybéliek szerint szilveszterkor sem gond egy kis pancsolás, ám a Magyarországról érkezett utazó az évi hét-nyolc hónapos strandidőszakkal is jócskán beéri.
A Napfény szigete – mondják sokszor Djerbára, meg hogy a Földközi-tenger Tahitije. Noha nem szerencsés az ilyesfajta összehasonlítás, a verőfényes napok rendkívül magas száma természettudományos tény, és ami a polinéz paradicsommal való összevetést illeti, Djerbán is tömegével találhatók a legfinomabb, legfehérebb homokú, gondozott strandok. A nagyvilágon egyébként kevés olyan terület létezik, ahol a népek, kultúrák keveredése annyira gazdagon ment volna végbe, mint éppen ezen a gyönyörű dél-tunéziai szigetecskén. Az őslakosok berberek voltak, majd jött a pun, a római, a bizánci, később, a VII. században az arab hódítás. Djerbán jelenleg jelentős fekete-afrikai, szudáni és zsidó kisebbség él, utóbbiak közül az első honfoglalók már 2500 éve megérkeztek, azt követően, hogy az asszírok lerombolták Jeruzsálemet. Hasonlóan, kétezer éve keresztény püspökség létezik a szigeten. De jártak erre és hagytak nyomot maguk után a normannok, spanyolok és nápolyiak. A törökök a XVI. században hódították meg a szigetet, ám ez csupán névleges volt: az igazi urak a kalózok voltak, Djerba pedig a hétpróbás tengeri martalócok domíniumává vált. A XIX. században következett a francia protektorátus, majd az 1956-os függetlenség.
Djerba manapság egy minden kényelemmel ellátott turistaparadicsom, ahol az ideérkezők kicsit mindig úgy járnak távozáskor, mint annak idején a hellének. A legendák szerint amikor Odüsszeusz és társai ideérkeztek, a cseles szigetlakók lótusszal kínálták meg őket, és Ithaka királyának nem csekély erőfeszítésébe került, hogy a gyümölcstől önkontrolljukat vesztett embereit valahogyan visszacsalogassa a hajóra.
Annak ellenére, hogy Djerbán számos elegáns szálloda és golfpálya üzemel, a hétköznapokban még mindig megmaradt az egyszerűség és a praktikum. Például a halpiacon árverés van, a kopoltyúsokra licitálni lehet, és miután a vevő „zsebre tette” a halat, nem kell hazáig kutyagolnia vele, hanem a legközelebbi olcsó kis vendéglőben intenciói alapján a szakácsok elkészítik. Neki csupán annyi a dolga, hogy elmenjen a zöldségpiacra és kiválogassa, mit szeretne még harapni a visszatértére már ropogósra sütött halacska mellé. Egyébként zöldségből, gyümölcsből is óriási a kínálat, a fáma szerint a párizsi arab zöldségesek, fűszeresek tekintélyes része egyenesen Djerbáról származik, és a Napfény szigetén megszerzett kertészeti és üzleti ismereteket hasznosítják a fény városában.
Djera és Tunézia egy dologban mindenképpen példát mutat: az arab és a zsidó közösség együttélése zavartalan. Ha a sziget arab fűszeresei meghódították Párizst, akkor az is elmondható, hogy az itt élő zsidó közösség képviselői pedig a párizsi ékszerkereskedelemben szereztek elévülhetetlen érdemeket. A Párizs és Djerba között közlekedő repülőgépeken olykor nem is turisták utaznak a legnagyobb számban, hanem djerbai arab és zsidó „bennszülöttek”, akik a francia főváros és a sziget között ingáznak, vagy ott dolgoznak és éppen nyaralni mentek haza. A zsidó húsvétot követően a szokásosnál is jobban megtelnek a repülőgépek, La Ghribában ugyanis két és fél ezer éves zsinagóga áll, ahol a világ egyik legrégebbi Tóra-tekercsét őrzik, és ilyenkor a zsinagóga hatalmas zarándokhellyé válik. Légvonalban innen pár kilométernyire található a djerbai arab kultúra egyik zarándokhelye, a Guellala Múzeum, amely négyezer négyzetméteren kínálja látványosságait a hagyományokról, ünnepekről, népművészetről, tunéziai mítoszokról, legendákról, népzenéről, szobrászatról és festményekről. Az udvaron egy teve mutatja meg, hogy a sivatag hajója például milyen mezőgazdasági munkákban tud segíteni gazdájának.
Ami a szigetről induló fakultatív programokat illeti: mivel Djerba délen van, ezért innen kiindulva a legegyszerűbb a sivatagot megtekinteni; akár a klasszikus oázisokat (Douz, Tozeur), ahol több ezer pálma ringatja leveleit a homoktenger közepén, akár az algériai határhoz közeli hegyi oázisokat (Chebika, Tamerza). Megér egy napot Houmt Souk, a sziget negyvenezer lelkes fővárosa is, amely híres bazárjáról, és érdemes megnézni a Borj el Kébir erődöt vagy a török mecsetet.
A Csillagok háborújának számos jelenetét Tunéziában forgatták, ilyen például Tataouine vagy Matmata, utóbbiban a mai napig ott áll az amerikaiak által furnérból felépített „űrváros”. Ide is indulnak túrák, sivatagi szafarival egybekötve, amelyeknek különös bájt ad a legnagyobb homokbuckákra szándékosan felhajtó terepjárósofőr elégedett nevetése és az utasok sikoltozása.
