Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Dalmácia szívében járunk, az autó Split felé közeledik. A várost igazán fontos kikötővé és ismertté egy dalmáciai születésű római császár, Diocletianus tette 1700 évvel ezelőtt. Split a magyar határtól hatszáz kilométer, és nem csupán ezért, de a horvát tájakra csak jól felkészített autóval érdemes elindulni, mert a kanyargós utak és a hőség igénybe veszi a járműveket. Az autópálya jóval drágább, mint Magyarországon: mintegy 10 ezer forintba kerül a magyar határtól Splitig tartó szakasz.
Az egyik legfontosabb látványosság egyébként a mai napig Diocletianus tengerparti palotája. A késő római építészet kiemelkedő alkotásának négy bejárata az arany-, ezüst, bronz- és vaskapu nevet viseli, és mai állapotában is érzékelteti az egykori nagyságot. Végigjárjuk a palotát, a város híres dómját, bazársorát, szórakozónegyedét, tengerészeti múzeumát – ezeket valóban nem szabad kihagyni. Dalmácia legnagyobb városa utcáinak, tereinek van egy kis itáliai hangulata, a 400 éves velencei uralom hatásaként.
Splittől hatvan kilométerrel délebbre igyekszünk, a Biokovo-hegység alatti partszakasz leghíresebb fürdővárosába, Makarskára. Amikor a hegyi szerpentinen legelőször ereszkedtünk tengerpartjához, nagyképűen nevettünk az Üdvözöljük a makarskai Riviérán! táblán. Majd rövid időn belül többször is felülbíráltuk magunkat, mert a tenger tisztasága, a kulturált partszakasz, a természeti adottságok valóban indokolják az elnevezést, a makarskai Riviéra felveszi a versenyt az oly nagyra tartott francia vagy olasz Riviérával is. Különösen a Biokovo tetejéről gyönyörű a dalmáciai táj: félszáz kilométer hosszan elnyúló homokos és kavicsos strandokat, kis üdülőfalvakat és városokat, fenyőerdőket, tengeren fehérlő vitorlákat, a habokat komótosan szelő kompokat látni, amelyek a szárazföldet kötik össze Brac, Hvar és még számtalan más szigettel.
A horvát törzsek az VII. században jelentek meg Dalmáciában, majd a XI. században az ország a magyar Árpád-házi királyok fennhatósága alá került. Az 1400-as évek kezdetétől négyszáz évig már a velencei befolyás érvényesült, ám közben a velenceieknek meg kellett küzdeniük a törökkel is. A török hódoltság egyébként majdnem addig tartott, mint Magyarországon, Velence százhatvan év után, 1646-ban vette át ismét az uralmat a helyi pasák által katonailag jelentősen megerősített városka felett. 1813-tól Horvátország a Habsburg-birodalom része lett.
Dalmáciát fürdésre, napozásra, pihenésre, szórakozásra „találták ki”. Éttermek, kávézók, bankok, szállodák, magánházak – mintegy harmincezer szálláshely van csak Makarskán –, kölcsönzők sokasága várja a látogatókat, és sok magyar fiatal dolgozik itt nyáron, például hajókirándulásokat ajánlgatnak honfitársaiknak. A környék mediterrán fenyveseiben szép kirándulásokat lehet tenni, és a strandok közül is igény szerint lehet válogatni, aki a kavicsos strandot kedveli, annak kevesebbet kell gyalogolni, dél felé azonban a partokon már több a homok, és szélesebb a parti fenyőerdők sávja – akad, akinek inkább ez jön be. A kis városokban, üdülőfalvakban is könnyen találni szórakozást, apró terecskék kávézói, sörözői fogadják a naptól és a tengeri levegőtől éhes, szomjas turistákat.
Az árak egyébként kicsit elszaladtak Horvátországban az utóbbi két évben, ám még azon a határon belül vannak, hogy a magyar turista azt mondja, belefér. Hiszen otthon azért nem találunk olyan szórakozóhelyet, ahol a tánctér egy barlangban van, a padló egy része üvegtéglákból áll, látni alul a tenger hullámait. A többszintes Grotta bár lényegében egy sziklára épült, így minden asztal mellől kitűnően látható a tenger és az égbolt. A mellettünk lévő osztrák asztaltársaság széles jókedvében asztalostul, poharastul a tengerbe is ugrott valamelyik hajnalban, a nagy mulatozásban. A hangulat valóban jó volt, ám ide mégsem követtük őket, a kristálytiszta tengerben való fürdőzést másnapra hagytuk.
