A vagyonát műgyűjtésbe fektető Kovács Gábor bankár nagyvonalú támogatásával jutott el Velencébe 2002-ben Forster Jakab szabadfoglalkozású festőművész. Az együttműködés kölcsönösen kedvezőnek bizonyult, mert a következő évben ezt római tanulmányút követte, aztán jött sorban: a „ködös Albionból” London, a „fények városa”, Párizs, az idén pedig a skandináv félszigeten Stockholm. Amit ezekben az európai metropolisokban látott és megörökített a kimondottan vedutákra specializálódott alkotó, azt a budapesti közönség tavaly ilyenkor tekinthette meg a Józsefvárosi Galériában.
Ám Forster Jakab nemhiába született egy Tolna megyei kis faluban, Gyönkön, mert a lágy vonalú dombokkal övezett pannon táj mediterrán szépsége életre szólóan elbűvölte. A Dunántúl mellett jut ideje az ország más vidékeinek felfedezésére is, hiszen kizárólag a szabadban szeret festeni, ennek érdekében évente nyolc-tíz helyszínt is felkeres az év bármely szakában. Érdeklődése részben az érintetlen természet felé fordul, amelynek békéjét vagy viharosan drámai pillanatait rögzíti piktúrájában. Másrészt az ember formálta kultúrtáj sem hagyja hidegen, ami szerencsés esetekben tovább emeli a természet harmóniáját, de az emberi beavatkozás lehet negatív előjelű is, és a környezetrombolás kiváltja a természetvédő művész rosszallását. Most éppen aktuális téli tájait válogatta össze és tárja a nyilvánosság elé január 27-éig az EuróKlub Könyvesbolt galériájában. Az V. kerületben, a Bank utca 6. szám alatt található galériában havonta váltják egymást „menetrendszerűen” a kortárs magyar művészek egyéni tárlatai.
Forster impresszionisztikusan oldott képein még felismerhető ugyan a realitás, ám a valóságot festői látomássá változtatja. Konkrét helyszínekre utaló műcímei is vannak, mint amilyen például Mátraszentistván behavazott domboldalra felfutó, kanyargós tarkabarka házsora vagy az Ágasvár felé vezető út a viharfelhős ég alatt. Máskor csak általános elnevezéseket ad munkáinak, mint a Magányos fa a fennsíkon, amely mintha a közeli erdő vagy a távoli hegykoszorú után vágyakozna, a Napsütés sziporkázását csak tovább fokozzák a hosszan elnyúló árnyak a vakító hómezőn, a Téli köd pedig mindent lavírozott akvarellé varázsol.
Az emberek nélküli természet ellenpontozásaként néhány jól ismert részletet mutat be Budapest látványosságaiból. Tarkabarka turistacsoportok ámulnak-bámulnak például a budai várnegyedben a Szentháromság tér barokk pestisoszlopa körül éppúgy, mint a turulmadár lépcsőfeljárójának alján, háttérben a Sándor-palota dekoratív sziluettjével.
Wagner István