Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tony Scott rendező jó érzékkel nyúl bele zavaros forgatókönyvekbe, amiért legutóbbi próbálkozása, a Domino kapcsán le is szedtük róla rendesen a keresztvizet. Ezúttal a Dèja vu című filmjében nem egy műmájer történet és a hozzá tartozó fiataloskodó vizuális stílus összepasszintása foglalkoztatta, hanem az akciójelenetek, a törvényszéki kórbonctan és a kvantumfizika vegyítése.
Nem lehet kárhoztatni a szövetségi bűnüldöző szerveket, ha a legújabb technológiát és a „tudomány állását” is fel akarják használni nyomozati munkájuk során. Igaz, ha nagyon extrémre fordulnak a módszerek, egy brechti elidegenítő effektus keretében néha azért kiszólhatnának a forgatókönyvíróknak, hogy inkább helyezzék át az egészet 2046-ba. Jó esetben ez az egyszerű manőver meg is oldja a gondokat: például senki nem problémázik azon, hogy a Különvéleményben jósokat alkalmaznak a bűn megelőzésére, de az felettébb zavaró lehet, ha korunk New Orleansában folyamatos és a föld minden centiméterére kiterjedő audiovizuális megfigyelési módszereket vetnek be. Valószínűleg – túllépve azon, hogy a nemzetbiztonsági munkatársak látszólag minimális felügyelet nélkül és bírói házkutatási engedéllyel működtethetnek luxuskukkoldát – a technika még nem jutott el erre a szintre. Nem mintha ez lenne a valódi probléma, Scott és társai 19-re lapok húztak és mindjárt a relativitáselméletet hívják segítségül a nekik rendelt terrorcselekmény megoldásához. Ebben Doug Carlin ügynököt (Denzel Washington) érzelgős elméleti fizikusok és korlátolt FBI-nyomozók támogatják, nem kevés sikerrel. Ami ugyanis a Légyben még kóros elváltozást okozott (az ember teleportálása térben), az embereinknek gyerekjáték (és teszik ezt mindjárt tér-időben).
Bizonyos etikai problémák persze még megoldásra várnak, így például nem tudhatjuk, hogy ha Denzel az időgépből kitántorogva megcsókolja szíve választottját, az valami bűnös nekrofíliába való alámerülés vagy csak egy egyszerű emberi gesztus. Így válnak tehát a féreglyukak és kvantumgravitációs vákuumfluktuációk az Egyesült Államok diadalmas rendészeti szerveinek szolgálóleányaivá, és így tesz tönkre egy amúgy ügyes időkezelésű forgatókönyvet a szabadon szárnyaló alkotói fantázia.
