Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Szomszédokban az volt a jó, hogy a néző mindig tudta, mit kap a pénzéért. Bár a nem különösebben fordulatos sztori következő kanyarját nem lehetett előre látni, de az alapszereplők, a díszlet és a beállítások mindig hasonlóak voltak, miközben még a színészek között is volt cserélődés. Az pedig már csak a hab a tortán, hogy rendszeresen olyan mondatok hagyták el a szereplők száját, és olyan hangsúlyozással, amelyet és ahogy élő ember nem beszél. A sorozat mégis összességében hosszú éveken át sikeresen kötötte le a nézők figyelmét.
A párhuzam azért juthat az eszünkbe, mert a magyarországi mozikban most bemutatott Casino Royale már a huszonegyedik Bond-film. (Bár ilyenkor egy művelt mozibarátnak mindig hozzá illik tennie, hogy valójában csak a huszadik, mivel a Soha ne mondd, hogy soha nem „hivalos” epizód.) Ez pedig már csaknem egy teljes évadot kitevő sorozatnak megfelel.
A James Bond elnevezés ma már önálló márkaként működik, amelyet franchise keretében működtet a megfilmesítés jogait birtokló Broccoli család. Ők döntenek, hogy ki, mikor és milyen sztorit készíthet el James Bond film néven. A mostani – immár „hivatalos” – epizód Ian Fleming 1953-ban megjelent első regényén alapul, és ennek megfelelően az ügynök pályafutásának kezdetén játszódik. Pontosabban ez nem igaz, hiszen a mindenkori Bond-sztoriknak megfelelően „napjainkban” történnek a kalandok a főhőssel.
Az évtizedek során immár a hatodik színész játssza el a 007-est Daniel Craig személyében. Craiget a bejelentés óta sokan támadták, mondván: ehhez a karakterhez nem elég sármos és elegáns. A film ismeretében viszont nem bánthatjuk, mivel sikerült olyan Bondot írni a forgatókönyvbe, amelyhez egyik „hagyományos” tulajdonságra sincs szükség, elég, ha kitartóan rohan, sziklaszilárdan néz előre és tele van horzsolásokkal. Erre pedig Craig tökéletesen alkalmas.
A sztori szerint Bond első komoly küldetésében a terroristák bankárával, Le Chiffre-rel (Mads Mikkelsen) kerül össze. (Hol van már a korábban megszokott, Bruce Willis küldetéseihez hasonló, világmegmentő feladat?; itt ugyanis be kell érnie rongyos 150 millió dollárral.) Az ügynöknek Montenegróban a Casino Royale nevű helyen egy nagy tétekre menő pókermérkőzésen kell legyőznie a gonosz bűnözőt. Bond mellé Eva Green személyében ügynöknő is került (emancipáció), akibe – ki látott már ilyet? – fülig szerelmes lesz. A giccses és ciki mondatokkal alátámasztott l’amour – természetesen – csúnya véget ér... Az elsőnek szánt film ugyanis kényszeresen akarja megalapozni az egész sorozatot. Ennek része, hogy meg kell magyarázni azt, hogy Bond további életében miért ugrál egyik nőtől a másikig, és lép túl mindig rajtuk. Ez nem túl jól sikerült, cserébe viszont vontatott és lassú filmet kapunk. A jelek szerint a franchise-tulajdonosok óvatosan bántak a pénzükkel, és bár a világ sok sarkában forgattak, azok nem számítanak drága forgatási helyszíneknek (Anglián kívül például Montenegróban, Ugandában, Madagaszkáron, a Bahamákon és a stúdiófelvételeket Csehországban). A franchise-t Pierce Brosnannal egyszer már sikeresen megújító Martin Campbellt ültették újra a rendezői székbe, a jelek szerint ez azonban önmagában kevés a jó filmhez. Sajnos.
