Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Kádár-rendszer átlagemberének soha be nem teljesülő vágya volt az „általános műveltség” megszerzése – indul az Andor László által szerkesztett Világgazdaság hátoldalán található ajánlás. Kár, hogy soha senki nem tudta pontosan megmondani, mi is az az általános műveltség – mondhatnák a szkeptikusok. Másképp gondolkodtak azonban a Pannonica Kiadó Kft.-nél, amikor útjára indították a 21. századi enciklopédiasorozatot, amelynek kimondott célja az új évezredben is leltárt adni egy-egy műveltségi terület esetében a korszerű szemléletű és naprakész tudásról.
A sorozatban – szintén Andor László szerkesztésében – korábban már megjelent egy gazdasági tárgyú munka (Közgazdaság, NAPI Gazdaság, 2005. június 17., 7. oldal), most pedig az új kötet a világgazdaság és világgazdaságtan rejtelmeibe vezet be. Az első, elméleti irányultságú blokkban található a középiskolai oktatásban játszott szerepe miatt viszonylag nagyobb terjedelmű nemzetközi gazdaságtan, illetve a nemzetgazdasági modellek fejlődését történeti és kulturális összefüggések fényében vázoló összehasonlító gazdaságtan fejezet. Ezt követően a mű hat lépésben nyújt bevezetést a világgazdaság szerkezetébe és folyamataiba.
A könyv egyik legnagyobb erénye, hogy túllépve a szűken értelmezett közgazdaságtani problémákon, nyitott szemmel közelíti meg tárgyát, és a „hagyományos” tankönyveknél teljesebb képet nyújt a világgazdaságról. A nemzetközi gazdaságtan, az összehasonlító gazdaságtan, a nemzetközi kereskedelem és a nemzetközi pénzügyi rendszer bármely világgazdaságtan-tankönyvből elmaradhatatlan részei mellett önálló fejezetet kap két nagyon fontos, sőt egyre fontosabbá váló terület: a globális munkaerőpiac és migráció, valamint a fenntartható fejlődés. Esetleg ha valakiben felmerülne, hogy valóban indokolt-e ezen témák szerepeltetése egy a világgazdaságról szóló, tudásunk mai állását összefoglaló műben, akkor elég csupán felidéznie, hogy miről szólt a világ legfejlettebb ipari hatalmait tömörítő G8-ak tavalyi gleneagles-i összejövetele (globális felmelegedés, Afrika).
Tankönyvről lévén szó, a szerkesztő – nagyon helyesen – nem egy elvont tudományos mércét, hanem a valós igényeket vette alapul. Így az Európai Unió külön fejezetet kapott, amely ritkán tapasztalható lényegretöréssel mutatja be nemcsak az integrációtörténetet és a fontosabb intézményeket, de felhasználóbarát módon az egyes szakpolitikák aktuális problémáit is.
A fiatal és rutinos szerzők által egyaránt jegyzett, mégis egyenletes színvonalú szöveg nem próbálja feltalálni a spanyolviaszt, így támaszkodik a már bevált egyetemi tankönyvekre, és ami legalább ennyire fontos, minden fejezet megírásához az elmúlt néhány év szakmai könyvterméséből is bőséggel használtak fel irodalmat.
A kötetet rendkívül alapos, több mint százoldalas, azaz a teljes terjedelem mintegy negyedét kitevő fogalomtár és arcképvázlat-gyűjtemény teszi teljessé, amely az acquis communautaire-től a zöldmezős beruházásokig, Konrad Adenauertől a korszakos GE-vezér Jack Welchig rendszerezi és bővíti a főszöveg anyagát.
Didaktikai értékük mellett az iskolapadból már kikerült közgazdászok számára is érdekesek lehetnek ezek a térben, időben és elméleti területben igencsak eltérő tárgyú kis szócikkek, egyfajta vetélkedőként is felfogható ugyanis olvasgatásuk: megfelel-e az általános műveltségnek – legyen ez bármennyire megfoghatatlan kategória – az ember személyes műveltsége, azaz lehet-e még, kell-e még bővíteni a személyes tudást?
