Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Woody Allen minden jel szerint időviharba keveredett londoni nyaralásai alkalmával, ugyanis véletlenül másodszor is megrendezte ugyanazt a forgatókönyvet. Jó, lehet hogy ez egy kicsit túlzás, de tény, hogy a Füles a mester előző filmjének, a Match Pointnak kiköpött mása, túllépve a tőle amúgy megszokott önismétléseken is. Ugyanaz az angol arisztokrata miliő, ugyanaz a csóringer amerikai parvenü kislány a gazdagok között, akit ráadásul ugyanaz a színésznő ad (Scarlett Johansson). A változatosság kedvéért a szőke szépség ezúttal szemüveget és fogszabályzót visel, de végső soron ugyanaz a nem hagyományos fegyvernemhez tartozó bombázó marad, aki a 2005-ös reinkarnációjában volt. A rozsomákbőrt végre levedlő Hugh Jackman Matthew Goode-ot helyettesíti a jenki lánynak bedőlő aranyifjú szerepében, és persze a háttérben megint rejtélyes gyilkosságok történnek. Bár a vájtfülű filmkritikusok biztos szép olvasatokat ókumlálnak majd ki Woody Allen pályavégi londoni trilógiájából – hiszen már majdnem kész a Kasszandra álma is –, a kutya minden bizonnyal a finanszírozás körül van elásva. A BBC mindenesetre nem fanyalgott a felmelegített leves miatt, és hát valóban vannak bizonyos elhanyagolható eltérések is a két darab között.
Az egyik és legfontosabb a visszafogottság. A Fülesben nincsen egész filmen átvonuló vezérmotívum, nincsenek eredeti karakterek és nincsenek magaskulturális utalások. Talán mindebből következően nincs nagy bukás sem. A nagyravágyás hiánya egy tipikus Woody Allen-komédiát eredményez, a kiforrott stílussal (illetve elsősorban azzal) rendelkező Match Point megmaradt díszletei között. A legfájóbb talán mindebben, hogy az egyetlen valamirevaló szerepből, a lassú felfogású főiskolás pozíciójából Scarlett Johansson annyira mélyről indul, hogy esélye sincs a sztori fordulatainak megfelelően megvilágosodottá, majd leárnyékolttá váló újságíró-palántát koherens karakterré formálnia. A jó szerep hiányában így kénytelen egyébként bájos manírokkal, színlelt rövidlátással megkülönböztetni Sondrát Nolától. Egy szó mint száz, ha valóban arra vagyunk kíváncsiak, hogy színészként mire képes együtt a Johansson–Jackman páros, akkor inkább várjuk ki Christopher Nolan kosztümös-varázslós Presztízsét.
