Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
David Osborne és Peter Hutchinson A kormányzás ára című könyve saját szándéka szerint egy hasznos útmutató a megszorításokra kényszerülő pénzügyi kormányzatok számára. Én történetesen ismerek egyet, nézzük hát meg, mennyire pontos a diagnózis, mennyire használhatóak a javaslatok.
„Sajnos Minnesota példája nem kivétel, hanem az általánosan jellemző helyzet: az utóbbi néhány évben túl sok város, tagállam és megye politikusa alapozta vágyálmokra a városvezetést” – írja egy helyütt a mű. „A közigazgatási vezetők kreatív fondorlatoskodása határtalan, de úgy tűnik, hogy leginkább a következő végzetes hitekbe szokták ringatni magukat” – itt pedig egy felsorolás következik az államháztartási álmegoldásokból. Ha a lista ismerős, az talán nem a véletlen műve.
1. Helyezz át egy tételt máshová, hogy szebb legyen a költségvetés! Egy csatorna kiadásait New Yorkban az általános költségvetés helyett az autópálya-felügyeletre (!) terhelték. Idáig rendben vagyunk. 2. Torzítsd el könyvelési trükkökkel a kiadásokat és/vagy a bevételeket. „A gyors megoldást nyújtó könyvelési trükkök közé tartoznak azok, amikor azt tettetik hogy az aktuális évre tervezett kiadások technikailag csak a következő évet terhelik”. Mindenki számára ismerős lehet a „0. havi” bérek és az Alkotmánybíróság esete, úgyhogy mehetünk is tovább. 3. Vegyél fel kölcsönt! No comment. 4. Éld fel a vagyont! Lásd az előző pontot. 5. Találj ki valamit! E pont lényege, hogy a költségvetés valójában csak egy előrejelzés, és „tudatos” összeállításával könnyen „rózsaszín forgatókönyvekbe” ringathatják a nagyközönséget. Ha kicsit mélyebbre ásunk emlékezetünkben, felidézhetjük az infláció szándékos alultervezésének gyakorlatát, és mindjárt láthatjuk, hogy a magyar politikai osztály pártállásra való tekintet nélkül jól teljesít az Osborne–Hutchinson-listán. A további pontok is jól illeszkednek a magyar rögvalósághoz; a betegség tehát azonosítva, a kérdés így már csak a javasolt gyógymódok adaptálhatósága.
Itt olyan, az üzleti menedzsmentirodalomban már unalomig ismételt elgondolásokat olvashatunk, mint a teljesítményszemlélet, az ügyfélközpontúság, a munkafolyamat-átszervezés vagy a kiszervezések. Ami újdonság a könyvben, hogy mindezt a közszférára alkalmazza, bőséges példaanyaggal. Igaz, az amerikai alkotmányos rendszer különös jellege miatt néhány esettanulmány csak érdekességként keltheti fel a magyar döntéshozók figyelmét, de ez az amerikai-üzleti gondolkodásmódnak egyben erénye is. A könyv ugyanis egy, a magyar közigazgatási kultúrától fényévekre lévő szemléletre épül, ily módon kibővítheti a bevett megoldások tárházát, végeredményben tehát mégis sokat lehet belőle tanulni.
Színvonalas szakirodalom, komoly szerzőktől, melegen ajánlott!
