Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Időnként veszedelmesen őszintén beszél a politika háttérvilágáról, egyes politikustársairól Gyurcsány Ferenc volt és leendő miniszterelnök Debreczeni József róla készült könyvében – mondta állítólag a kötet bemutatóján valamelyik ajánló. Nos, ami azt illeti, akad jó pár szocialista párti vezető és miniszter, aki megsértődhet azon, ami kiderül a miniszterelnökhöz fűződő viszonyáról a néhol tényleg brutálisan őszinte Gyurcsány-elbeszélésekből vagy a politológus Debreczeni interpretációiból. Egyébként ezek Az új miniszterelnök című könyv legszórakoztatóbb részei.
A nyíltság a romantikus regénybe vagy musicalbe illő, nagyon mélyről nagyon magasra ívelő életút bemutatásában, Gyurcsány meggazdagodásának és az ellenzék által kipécézett cégügyeinek a taglalásában is teljesnek tűnik – ha például az utóbbiakban a könyv hőse megvezette a szerzőt, azt a hollywoodi kalandfilmek fő gonoszainak módjára tehette csak, ami nem igazán életszerű. Akit érdekel a politika, az garantáltan élvezni fogja az MSZP, a kormányhatalom és a nép nem kis része lelkének meghódításáról szóló sztorit, ám eközben végig ott motoszkál majd az olvasó agyában egy kérdés: lehet-e a szórakoztatáson kívül valami további funkciója is a szokatlan őszinteségnek? És végül talán oda lyukad ki, hogy lehet ennek egy ösztönös vagy tudatos nevelői hatása. Azzal, hogy levetkőztetik a politikát, hogy alsóneműben mutatják meg a politikacsinálást, a politikusok viszonyait, hogy bepillantást nyújtanak abba, hogyan működik ez a világ, az olvasó megláthatja, mit várhat el tőle és mit nem. A politikára bízott feladatok megoldását igen, megváltást nem.
A könyv végén lévő hosszabb Gyurcsány-monológ egy megjegyzése mindenesetre arra utal, hogy ez a sajátos sztriptíz folytatódik, legalábbis a vezető kormánypártot le fogják vetkőztetni: „(...) a demokratikus baloldal jelzős szerkezetben most a demokratikus jelzőre kell nagyobb hangsúlyt tennünk. Egyrészt sokkal keményebben kell viszonyulnunk a baloldal nem demokratikus hagyományaihoz, ezektől el kell távolodni, és el kell utasítani őket. Úgy látom, hogy Magyarországon ma még a bal- és a jobboldalon egyaránt elég kritikátlan a viszony a saját oldalaink antidemokratikus hagyományaihoz. Nekünk erős gesztusokat kell tennünk. Ez lényegében azt jelenti, hogy a demokratikus baloldalnak határozottan be kell emelnie a maga demokratikus előzményei közé a demokratikus, de nem baloldali hagyományokat is.” (439. oldal) Hát, ami azt illeti, ez nem csupán ruhacsere lenne...
