Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Már kora ifjúkorunkban beleszerethettünk Verne Gyula érdekes és izgalmas, mindenféle létező és még ki nem talált masinával teli világába. A Jules Verne-univerzumban kitüntetett helyen szerepelt a Nyolcvan nap alatt a föld körül című könyv, amely körbevezette az olvasót a glóbuszon. A betűk segítségével magunk előtt láthattuk William Foggot, amint utazása során a legkülönbözőbb országokban kalandozik.
Ennek az otthonülő világsétának a XXI. századi verziója próbál lenni a Bolygóbuli című kötet. A szerző, Iain Gately tehát a maradi hedonistáknak – meg a világot nyakukba vevőknek is – készített alapvető olvasmányt, amely évszakról évszakra járja körbe a föld legérdekesebb ünnepeit. A könyvben a fontosabb megállók között olyan világszerte ismert rendezvények szerepelnek, mint a müncheni Oktoberfest, a trinidadi karnevál vagy a pamplonai bikafuttatás, és olyan kevésbé híresek is, mint a Shetland-szigeteki Up Helly Aa, a nigeri Gerewol, a félreeső nevadai sivatagban megrendezett Burning Man vagy az 1000 fős csapatok között játszott farsangutói futballgála Ashbourne-ben. Ebben a könyvben az élvhajhászás és a züllés mellett az olvasó találkozhat még vidám tömegekkel is, amelyek úgy táncolnak, mintha az utolsó táncukat ropnák ezen a földön, valamint megleshet pálmákkal szegélyezett vagy éppen vihar tépázta tengerpartokon végzett rejtélyes szertartásokat. A klasszikussal ferdítve: fantasztikus és misztikus, kissé utópisztikus.
A Bolygóbuli 220 oldalon igyekszik megválaszolni azt a filozofikus kérdést, hogy miért is buliznak világszerte az emberek olyan szívesen, ez azonban csak hellyel-közzel sikerül. Számomra úgy tűnt, hogy a sok leírásból, háttérből és unalmas információmorzsából csupán a lendület és az élet hiányzik. Ráadásul komoly ellentmondásnak tűnik, hogy miközben állítólag a világ legizgalmasabb fesztiváljainak eredetét és káprázatos leírását kapjuk kézbe, maga a könyv illusztrálása és egész kiállítása – finoman fogalmazva is – meglehetősen visszafogott. Az ember arra vágyik, hogy az egész világot fogja át, közben pedig csak a faltól falig teleírt unalmas sorokat és oldalakat kapja. Hol a sok kép, rajz és más színes dolog? Kár érte, hogy így sikerült.
