Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Magyarországon a gazdasági rendszerváltás kezdetétől az európai uniós csatlakozásig teljesen átalakult a jövedelemeloszlás rendszere is. Mennyire és miért? Erre próbál meg tudományosan megalapozott választ adni Tóth István György, a Tárki Rt. vezérigazgatója most megjelent Jövedelemeloszlás című könyvében.
A kutatásban komoly adatbázis volt a segítségére, a Tárki kutatói például 1992 óta vizsgálják és adják közre az úgynevezett Monitor jelentéseket. A szociológus e vizsgálatok, valamint a KSH felmérései alapján elemezte részletesen a jövedelemeloszlás változását. A jövedelmi egyenlőtlenség első komoly növekedése 1987 és 1992 között következett be, egy második hullám pedig a kilencvenes évek közepére tehető, majd 2000–2003-ban újra tágabbra nyílt az olló. A Tárki adatai szerint a magyar jövedelemeloszlás európai viszonylatban nem számít extrémnek, a legmagasabb és legalacsonyabb jövedelmek közti különbségek hasonlóak a kontinens országaiéhoz – Lengyelország, Belgium, Franciaország –, de kisebb az egyenlőtlenség, mint a dél-európai és az angolszász országokban. Ugyanakkor sajnos rosszabb a helyzet mint a skandináv országokban vagy Csehországban.
Azt, hogy mennyire nőttek 1987 és 2003 között a jövedelmi egyenlőtlenségek néhány szám jellemzi: az egy főre jutó személyi jövedelmek eloszlására számolt Gini-mutató értéke 0,24-ről 0,32-re nőtt. A könyv pedig e folyamatnak az egyik első rendszerezett adatgyűjtésre épülő összefoglalása.
Különösen érdekes az a megállapítás, amely szerint akkor csökkentek tartósan és erőteljesen a jövedelmi egyenlőtlenségek, amikor a reáljövedelmek jelentős emelkedése a foglalkoztatás bővülésével járt együtt; amikor az utóbbi elmaradt, akkor újra növekedtek a jövedelmi egyenlőtlenségek. A relatív szegénység azonban nem változott együtt a egyenlőtlenségek alakulásával; míg az abszolút szegénység egyértelműen akkor csökken, ha gazdasági növekedés – és vele jövedelememelkedés – van a gazdaságban.
Tóth István György kiemelt figyelmet szentel a legfontosabb társadalmi csoportok – a szegények, a középrétegek és a magas jövedelműek – helyzetelemzésének. A tanulmány sok-sok adatra támaszkodik; a kötet első felében – több mint száz oldalon –, az elméleti részben alaposan körbejárja témáját, majd a másodikban az adatok és a következtetések szerepelnek.
