Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Martin Scorsese kétségkívül monumentális alkotása az Aviátor, amely a legjobb film Golden Globe-díját már elhódította, és minden jel szerint az Oscarral is komolyabb viszonyba keveredhet, mivel tizenegy jelölést kapott. (Ez természetesen még nem biztosíték a sikerre, mivel például 1977-ben a Fordulópont vagy 1985-ben a Bíborszín az ugyancsak tizenegy jelölés egyikét sem váltotta díjra.)
A Scorsese rendezte film megnézése után azonnal komoly gondot okoz a mozilátogatónak, hogy megállapítsa, mit is látott. Ugyanis lehet életrajz, eposz, légimese, a negyvenes évek playboysztorija, üres hollywoodi megaprodukció, esetleg Scorsese Oscar-tutija. (Scorsesét ugyanis korábban már négyszer jelölték rendezőként és kétszer forgatókönyíróként, ám még nem sikerült Oscart nyernie.)
Az Aviátorban mindegyik mellett találni lehet komoly érveket. A háromórásra nyúlt eposzszerű film a Magyarországon korábban nem különösebben ismert Howard Hughes életéről és szenvedélyeiről szól. Hughes a jelek szerint a XX. század érdekes és meghatározó egyénisége volt, akinek fénykora húszas és a negyvenes években volt. Hughes ugyanis húszévesen, milliomos apja utáni örökségével zsebében Hollywoodba ment, ahol a stúdiórendszert figyelmen kívül hagyva maga hozott létre jobb-rosszabb filmeket – az első nagy sikere az 1930-as repülős alkotás, a Pokol angyalai volt – valamint elindított jó néhány fiatal sztárt a pályáján.
Az Aviátor előnye és hátránya is egyben, hogy a repülést és a sztárok magánéletét próbálja meg ötvözni, ezekhez pedig mellesleg még a főszereplő pokoljárását és – az amerikai filmnél kötelező – megdicsőülését is megpróbálja feltálalni.
A főhőst Leonardo DiCaprio alakítja, változó minőségben. A rendezőt ugyanis helyenként láthatóan a különc nagyiparos belső élete is érdekli, ám a portré meglehetősen hiányosra sikerült – sokszor győz a látvány. Nagyon jók azonban a Hughes mellett feltűnő sztárokat alakító színészek: Cate Blanchett (Katherine Hepburn szerepében) és Kate Beckinsale (mint Ava Gardner). Számomra DiCapriónál jobbnak tűntek ellenfelei is (a jelek szerint Scorsese azért mégiscsak jól választott szereposztást): a határozott és csak néha gonosz Alec Baldwin (a PanAm-vezér szerepében), valamint a végig rosszindulatú Alan Alda (Ralph Owen Brewster szenátorként).
