- Milyen élmény huszonötödik alkalommal felölteni a vendég szerepét?
- Nagy szó, ha egy ilyen zsánerű színmű megéri az ezüstjubileumát. Kétszemélyes kamaradarabról van szó, két magányos ember társasjátékáról, amint zárás után beszélgetnek, s végül egymásra találnak egy presszóban. A karaktereket hétköznapi emberekről mintázta a szerző, ez a történet bármelyikünkkel megtörténhetne. Egy eredetileg színpadra írt előadás így, valós helyszínen játszva - a Spinoza Házban - átalakítja a színész és a publikum kapcsolatát. A nézők valóban részesei lesznek a beszélgetésnek. Partnerem, Terecsik Eszter például a darab kezdete előtt már egy órával beáll dolgozni a pult mögé, majd amikor elcsendesedik minden, én is megjelenek. Az utcáról érkezem, mint egy elkésett néző. Ekkor bezár a kávézó és megkezdődik a társasjáték.
- Kezdettől erre a helyszínre tervezték az előadást?
- Eredetileg hagyományos, „frontális” darabbal készültünk és a Szegedi Pinceszínházban adtuk elő. Ám vendégként mostanában egyre gyakrabban játszom Budapesten is.
- Meddig lehet egy ilyen, szűk közönségnek szóló darabot repertoáron tartani?
- Egyelőre nem tervezzük a búcsút, de ha mégis kifulladóban lennénk, lendületet ad az, hogy meghívást kaptunk Oslóba. Ott októberben mutatjuk be a művet és a hazaihoz hasonló sikerre számítunk.
- Hogyan lett önből színész?
- Kötődésem a színházhoz korán kezdődött, azt is mondhatnám, hogy eleitől fogva velem van, ugyanis éppen április tizenegyedikén, a költészet napján születtem Tatabányán. Ott kerültem a színházi élet közelébe, gyerekszínészként játszottam a Tüske Színpadon. Tizenhét éves voltam, amikor Zubornyák Zoltán lett a tatabányai Jászai Mari Színház igazgatója, ahol később segédszínész lettem. Itt vált életemmé a színjátszás. A tatabányai színháznak nincs állandó társulata, befogadószínházként működik, de az ott eltöltött évek során így is tucatnyi szerepet játszhattam el. Voltam Tartuffe, Áts Feri a Pál utcai fiúkban, Tanú a Popfesztiválban. A közelmúltban pedig a Maszk Országos Színészegyesület révén kaptam meg a színész minősítést.
- És azóta?
- A Tatabányán eltöltött négy mozgalmas és gyönyörű év után úgy döntöttem, hogy egyelőre nem szerződöm egyetlen színház állandó társulatához sem, szabadúszó színész leszek. Így el tudom kerülni, hogy szakmailag beskatulyázzanak. A másik ok, amiért sok társamhoz hasonlóan inkább a több lábon állást választottam, az, hogy Magyarországon most is fennáll a veszély: a színész vidéken süllyesztőbe kerül.
- Mit jelent ez pontosan?
- Sztárvilágban élünk. A közönség azokat a színészeket fogadja el, akiket szerepelni lát a tévében, ehhez pedig elkerülhetetlen, hogy Budapesten, a televíziók és a filmgyártás közelében forgolódjunk. Így lehetőségem van arra, hogy a színház mellett szinkronszerepeket és tévés fellépéseket is vállaljak.
- Most milyen darabokban játszik?
- Több helyen is van feladatom, a Szegedi Pinceszínház mellett Budapesten az Articsóka Színpadon, és most kezdek próbálni a Gózon Gyula Színházban. Már elkezdtük Pozsgai Zsolt rendezővel a Razzia című darab előkészületeit a békéscsabai Jókai Színházban. Ez a játék egy különös helyzetet dolgoz fel: kilenc nő és egy megkötözött rendőr párharcát. A bemutató 2004 második felében várható.
Andacs Botond