Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A 2003-as vitorlásszezonban három világversenyt rendeznek, illetve rendeztek a Balatonon, közülük kettőt májusban futottak, a harmadikat pedig augusztus végén–szeptember elején tartják. Május elején Balatonföldváron a tavaszi Star Európa-bajnokságon 69 egység vett részt, közöttük tíz olyan kormányossal, akik már nyertek világ- vagy olimpiai érmet pályafutásuk során. A mezőny tagja volt az osztrák Hubert Raudaschl, akinek a neve fogalom a nemzetközi vitorlássportban, nemcsak kitűnő vitorlái miatt, hanem két olimpiai ezüstérme és öt olimpiai részvétele miatt is. A bajnokságot csak nagy nehézségek árán sikerült érvényesen megrendezni (az érvényességhez legalább négy futam szükséges), nagyon gyenge szél fújt ugyanis. Több nap is futam(ok) nélkül telt el, majd az utolsó napon sikerült megrendezni az ötödik futamot is, így kieső is volt (a legrosszabb futameredményt nem számították be a végeredménybe). A magyaroknak epizódjaik voltak, ír győzelem született, svéd és francia dobogós helyezések előtt, a 13 magyar hajó közül három egység fért a mezőny első felébe.
Egy héttel később Balatonfüred látta vendégül a Soling hajóosztály világbajnoki mezőnyét, negyven – köztük tíz magyar – egységet. Ezen a versenyen sokkal jobb szélviszonyok között sokkal sikeresebben versenyeztek a hazai hajók. Tudni kell azonban, hogy mióta a Solingot kitették az olimpia műsorából, lényegesen „puhább” mezőnyök jönnek össze egy-egy világversenyen. Mindez persze nem sokat von le a magyar vitorlázók balatonfüredi sikereiből: 4 egység végzett az első tízben, közülük a legjobb a 4. helyen, futamgyőzelmet nem arattak, de több értékes helyezést értek el. A világbajnok ukrán és az őket követő két német hajón kívül egyedül egy szlovén egység tudott futamot nyerni. A harmadik világverseny a 470-es hajóosztály tihanyi masters kupája volt, ami magyarra fordítva veterán – öregfiúk – világbajnokságot jelent. Lévén a 470-es – a Starhoz hasonlóan – olimpiai osztály, egy-egy veterán vb-n egész rendes mezőnyök szoktak összejönni. A rajthoz állás feltétele, hogy a kétszemélyes hajó kormányosa legalább 30 éves legyen és a legénységgel együttes életkoruk elérje a 60 évet, illetve a legalább 35 és 50 éves kormányosok rendre 70 és 100 év összesített kort mutassanak fel (három kategóriában értékelnek). Mivel ebben a hajóosztályban jellemzően a húszas éveinek első felében járó vitorlázók jeleskednek, ennek a versenynek érthetően nincs akkora sportértéke, mint az előző kettőnek, igaz, a végén itt is világbajnokot avatnak.
A világversenyek mellett számos rangos és érdekes versenyt futnak a magyar vizeken – elsősorban a Balatonon. A balatoni vitorlásidény hivatalosan május 18-án kezdődött, versenyeket természetesen már előtte is rendeztek, sőt, a szezon tulajdonképpen a jég elolvadásával indult. A Balaton emblematikus versenyei a Kék-, illetve Fehérszalag versenyek, amelyek a leghosszabb európai tókerülő regatták. Ezeken a versenyeken háromszáznál lényegesen több hajó szokott elrajtolni, az első és az utolsó befutó között nem ritka, hogy egy nap is eltelik. A balatoni szalagversenyekre már évek óta jönnek a külföldiek is. A Kékszalag rekordját a Nemere – egy 75-ös cirkáló – tartja 10 órát alig meghaladó idővel.
Ebben az évben összesen 18 versenyen futnak a különböző hajóosztályok a magyar bajnoki címekért, döntő többségüket júliusban és augusztusban rendezik többnyire a Balatonon (egy verseny keretében több hajóosztály bajnokságát is megrendezik). Két hajóosztály bajnokságát a Velencei-, egyét pedig a Fertő-tavon rendezik. A versenynaptárban szereplő regatták mindegyike nyílt, azaz külföldiek is vízre szállhatnak. Jellemzően azonban – a világversenyeken kívül – a balatoni, illetve a velencei-tavi vitorláshéten áll rajthoz sok külföldi, a többi versenyen elvétve „beeshet” egy-egy nem hazai egység, de ez semmiképpen sem nevezhető rendszeresnek. A szezon egyik érdekes versenye a szeptemberi Tihany-kerülő, ennek során a mezőny a Tihanyi-félszigetet vitorlázza körbe. Ugyancsak kuriózum a Balaton maraton, amelynek lebonyolítása évről évre változik, a lényeg azonban nem: a versenyzők – hajómérettől függően – 7–10-szer kerülik meg a Balatont – azaz ennyiszer teljesítik a szalagversenyek távját. Az évad végefelé rendezik az „egykezest”, ezen a versenyen minden hajóban – mérettől függetlenül – egy vitorlázó versenyezhet. A pénzvilág számára rendezik június közepén a Bankár kupát, ahol a pénzügyi szervezetek képviseltetik magukat a fedélzeteken.
