Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mindnyájunkban, akik az európai kultúrkörben nevelkedtünk, ott él Hellász és több szállal kötődünk az antik görög világhoz, mint legtöbbünk gondolná. Napjaink és az előttünk álló korszak egyik legnagyobb globális kohéziós ereje az európaiság – s ez aligha létezhetne a közös örökség nélkül, amelyet ők hagytak ránk. Tudjuk azt is, mekkora szerepe volt a helléneknek az európai szellemiséget meghatározó kereszténység terjesztésében és megerősödésében, irodalmuknak az irodalmunkban, gondolkodásuknak a mi gondolkodásunk kialakulásában, és még mi minden áll a híres szállóige mögött, hogy „már a régi görögök is tudták...” Görögország így sokkal több, mint méltán népszerű és vonzó turisztikai cél – többé-kevésbé visszatérés is a vidékre, ahol hajdani (szellemi) őseink házai, városai állottak.
A múlt örökségének tárgyi világa nagyrészt csak annak nyílik meg és enged betekintést kincseibe, aki nyitott lélekkel közelít hozzá, s akinek megvannak a kellő ismeretei, hogy értse, amit lát, hogy a maradványokból képes legyen felidézni a hajdani világot és lakóit. Egy jó útikönyv pedig igen sokat segíthet abban, hogy ne csupán botorkáljunk a dolgok felszínén, és ne csak nézzünk, de lássunk. Ez, a Kossuth Kiadó Nyitott szemmel sorozatának Görögország kötete pedig jó útikönyv. Elbeszélésmódja igen kellemes: nem terhel fecsegéssel, nem pletykálkodik, de nem is ízetlenül tárgyilagos – mindez jelentősen növeli használati értékét. Ami pedig a fő, sokat ad ahhoz, hogy megértsük a világot, ahová ellátogatunk, és meg is érezzük lelkét, szellemét. Ehhez szolgál sok ismerettel, történelmi, földrajzi, kulturális és egyéb leírással, magyarázattal. Rövid, tömör vázlatokkal, olykor csupán néhány jellemző vonás felmutatásával sok nézőpontból mutatja be Görögország világát. A görög történelem vázlata itt nemcsak rokonszenvet ébreszt e nép iránt, hanem segít megértenünk etnikai sokrétűségét is. Csak egy a meghatározó sajátosságok közül, hogy a görögök a kora keresztény kortól egészen a XIX. századig rómaiként – az antik Római Birodalom leszármazottaiként és szellemi örököseiként – tekintettek magukra és a nyelvüket is rómainak nevezték. És ehhez kötődik sajátos küzdelmük is a nemzeti önazonosságuk egyik fő pillérét alkotó nyelvért és talán páratlan kalandjuk a mai nyelv megteremtésében. Találunk itt továbbá érdekes miniesszét a görög zenéről, csábító ismertetést az édességeikről – amelynek már az olvasása is hizlal –, rendkívül érdekes apró szociológiai vázlatokat a baráti társaságok jelentőségéről az emberek életében, valamint a parányi üzletek társadalmi-gazdasági szerepéről, néhány vonással felrakott életképeket és hátborzongató látleletet a hivatali ügyintézés ottani viszonyairól.
A könyv nagyobb hányadát az országon módszeresen végigvezető, részletes útikalauz teszi ki. Az ismertetések olykor ugyan szűkszavúbbak, kedvetlenebbek annál, mint amit az adott hely, annak nevezetességei megérdemelnének, de az emberközeli leírások és a szép képek igen gazdag sora így is sokat adnak ahhoz, hogy a könyv olvasgatása és még inkább a tájakkal való találkozás élménnyé váljék.
Osman Péter
