Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A százszínű, ezerarcú India a szélsőséges ellentétek világa, ahol egyaránt jelen van az élet megannyi szépsége és rútsága, a mogulok kincsei és a holdfénytől csillogó Tadzs Mahal éppúgy, mint a koldusok leprától roncsolt arca. Az Officina '96 Kiadó új albuma India művészetének útjain vezeti olvasóját-szemlélőjét, a homályba vesző kezdetektől a XIII. századig.
Sokféle befolyás alakította e kultúra képét. Az első, mezopotámiai és iráni hatások után jött a kisázsiai görög, a jón, majd a hellenisztikus, a baktriai, az alexandriai, a szíriai, a pergamoni, és így tovább. Az V. század elején a hinduizmus győzedelmeskedett a buddhizmus felett, ettől kezdve India középkori művészete hindu jellegű maradt egészen a XIII. századig, amikor a muzulmán hódítás következtében az új perzsa művészetnek került hatása alá, sőt még kelet-ázsiai elemeket is felvett. India művészete azonban képes volt úgy olvasztani magába az idegen elemeket, hogy mindeközben megőrizte saját karakterét és összetéveszthetetlenül, többnyire az első látásra felismerhetően indiai maradt.
A szellem kincsei iránt fogékony európai nemzedékek nagy élményeinek egyike az Indiával való ismerkedés. Indiát megismerni azonban csak a valóban értők segítségével lehet. Még ha olyannyira szerencsések vagyunk is, hogy eljuthatunk oda, ez a világ túlságosan nagy, túlságosan sokrétű mind szellemiekben, hagyományokban, mind anyagiakban ahhoz, hogy látogatókként valóban közel kerülhessünk akár csak töredékéhez is annak, amit magában rejt. Kelet kiváló magyar kutatója, Baktay Ervin írja: „Megfelelő előtanulmányok nélkül kárba vesznek még a keleten töltött esztendők is, mert hiányzik a helyes megfigyelésnek biztos ismereteken nyugvó alapja". Maradnak tehát a könyvek, az igazán jók. Az olyanok, mint ez.
Marilia Albanese, a téma felkészült ismerője a mű első részében felvázolja az indiai civilizáció időben és térben egyaránt óriási panorámáját. Döbbenetes e világ nagysága, civilizációjának itt is elébünk táruló gazdagsága, és megrázó felismerés szembesülnünk azzal, milyen keveset is tudunk róla. Elmélyült ismertetéseket, részletekbe menő leírásokat és magyarázatokat persze ne várjunk e kötettől. Terjedelme csupán azt engedi, hogy a szerző a fő vonalakban adjon áttekintést India történelméről, kultúrájáról és művészetéről és dióhéjnyi – inkább csak ízelítőül szolgáló – összegzéseket olyan jellemző témákról, mint egyebek közt az istenek világa, a nagy indiai eposzok, a család és társadalom a régi Indiában, szerzetesség és aszkézis, a király és a királyi udvar, öltözködés, az indiai tánc és zene. A legterjedelmesebb rész, amelyet a szerző régészeti felfedezőútnak nevez, bejárja Észak-, Közép- és Dél-Indiát és az indiai kultur- és művészettörténet nevezetes helyein kalauzol keresztül. Az állomások a legendák és a szépségek ígéretével hívják az olvasót. Már a címeken is átüt a mesék világa, romantikája. Szánycsi: itt található India legépebben megőrződött sztúpa-együttese. Khadzsuráhó, ahol a hajdani alkotók a földi gyönyöröknek állítottak emléket: a templomokat erotikus ábrázolásokkal borították el. Bódhgajá, ahol Buddha az asvattha-fa alatt ülve megvilágosodott. A buddhista sziklakolostorok Bhádzsától Aurangábádig, a Hojszalák csillag alakú templomai Bélúrtól Szómnáthpurig, Adzsantá harminc barlangjának festményei, a Csólák mennyei városai, Bhubanésvar, ahol a hagyomány szerint hétezer templom hirdette az istenség dicsőségét. A megértést a fontosabb fogalmak rövid magyarázatai is segítik. Az olvasás és nézegetés öröméhez pedig ezúttal is sokat ad a míves kivitel.
Osman Péter
