Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Akik (tanácsom ellenére) elmennek megnézni a Sebhelyek című, Itt vér fog folyni alcímet viselő színes, szélesvásznú mozidarabot, azok számára megpróbálom összefoglalni a cselekmény rövid tartalmát, hogy el tudjanak igazodni az ugyancsak összegányolt képsorokban. Tehát: adva van egy Boyd nevű rendőr, akit büntetésül, mert megmenti az Egyesült Államok alelnökét egy merénylet során, de ezt nem a legszabályosabb eszközökkel teszi, visszaminősítenek utcai járőrnek. Hősünk azonban itt sem nyugszik, nyomára bukkan egy csúf korrupciónak, minek során rendőrtársai ellopnak 5 millió dollár értékű kokaint, s ismét akcióba lendül. Eközben segítőre lel egy rejtélyes színes bőrű személyében, aki tulajdonképp öccsét szeretné kiszabadítani a börtönből. Bár az ellenfelek nagyon gonoszak és folyton lövöldöznek, a becsülettandem mégis diadalmaskodik, a bűnösök meglakolnak, az igazság győzedelmeskedik.
Ha nem találnánk túlságosan eredetinek a történetet, abban valószínűleg a film alapját képező regény szerzője, a hajdan rendőrként szolgált John Westermann (talán jobban tette volna, ha ott marad, akár kapitány is lenne már), valamint a forgatókönyvet tettestársként együttműködve jegyző Ed Horovitz és Richard D'Ovidio tehetnek, akiknek egyetlenegy ötletük sem volt a cselekmény bonyolításához.
A legfőbb felelős azonban minden bizonnyal a rendező - Andzej Barkowiak -, aki egy hosszú és sikeres operatőri pályafutással felhagyva magára vállalta a megjelenítés feladatát. Kétségtelenül sok mindent megtanult sok évtizedes pályája során, tud beállításokat komponálni, tempót diktálni, sőt elsajátította a modernnek tartott, klipszerű vágást, ahol csak úgy kapkodjuk a fejünket a jelenetek pezsgő váltakozásain. Egyvalamit azonban nem sikerült elsajátítania, pedig olyan kiváló mestereknek volt munkatársa, mint Sidney Pollack, akivel tucatnyi filmet készített, vagy John Huston. Nevezetesen: történetet elmesélni. Úgy, hogy értsük, izguljunk, drukkolni tudjunk, érdeklődjünk és meglepődjünk. Vagyis, hogy igazán filmet lássunk, láthatóan sok fáradságot igénylő munkája eredményeképp. No meg a színészvezetés mesterségében sem bizonyult igazán eminens tanítványnak. Hogy a faarcú Steven Seagal, megannyi akciófilm rendíthetetlen főhőse nem rendelkezik különösebb színészi képességekkel (amiben nem különbözik jeles pályatársaitól, mint Jean-Claude van Damme vagy Arnold Schwarzenegger), azért nem tehetjük felelőssé. De hogy partnereinek népes táborában sem akadunk senkire, aki egy-egy jó alakítással tudna meglepni bennünket, abban már nyilván része van.
Az elmondottak enyhítésére be kell vallanom: nem szeretem azokat az akciófilmeket, amelyek bunyóra és lövöldözésre, autók lánglobbantó összeütközésére és üres üldözgetési jelentekre épülnek. De azt is hozzáteszem, ebben a műfajban is láttam már érdekes, jól megcsinált munkákat, amelyekben a piff-puff mellett akadt némi emberi tartalom is. Meggyőződéssel állítom: a Sebhelyek nem tartozik ezek közé. Sőt...
Bán Róbert
