Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényfolyamának negyedik és ötödik kötete egyszerre kerül most az olvasóhoz az Atlantisz Könyvkiadó jóvoltából. Már vagy tizenöt éve, hogy az előző részek magyar nyelven napvilágot láttak. Ám az is, akinek polcáról a régebbi kötetek hiányoznak, nyugodtan kezdheti a „végénél", hiszen a két frissen fordított rész (a fordítás Jancsó Júlia munkája) külön-külön is önálló egységet alkot.
Proust, a gazdag orvos fia, fiatalon csak afféle írogató, társasági ember. Amikor azonban szívbaja szobafogságra kényszeríti, nekikezd különös regényének, amelyen másfél évtizeden át, 1922-ben bekövetkezett haláláig dolgozik. A mű nagy része csak halála után jelenik meg. Műfaját tekintve életrajzi regény, de jobban illik rá az emlékezésregény kifejezés. Hiszen életünk értelmét nem a cselekedetek-események puszta egymásutánisága, hanem ezek megélése, belső leképeződése határozza meg. Az emlékezésen alapul Proust boldogságelmélete is: nincs más boldogság, mint az a csodálatos érzés, amely olyankor fog el bennünket, amikor az emlék hirtelen hatalmába keríti lelkünket. Különlegesen élvezetes olvasni a tárgyak, a zene, a nők ilyen aprólékos, belülről fakadó, minden részletre kiterjedő leírását. Manapság divatos téma, a menedzsertréningek alapja: a kommunikáció, az emberek egymás közötti jelrendszereinek megfejtése. Proust egész regénye az emlékekben felmerülő jelek megfejtésének folyamata. Mit jelent - jelenthet - egy mosoly, a szemek villanása, ha két női kebel tánc közben egymáshoz ér, a helyiségek hangulata? A ma embere a hatalom megszerzése, a meggazdagodás érdekében próbál a dolgok végére járni, míg Proustot a világ megismerése és leírhatósága érdekli.
Az egyik „új” kötet, a Szodoma és Gomorra a női és férfi homoszexualitás különleges érzékenységgel megfogalmazott regénye. Marcel, a főhős - tehát az író - tanúja lesz két férfi erotikus egymásra találásának, majd szerelme, Albertine saját neméhez való vonzódását fedezi fel. Mindezt egy olyan ember érzékenységével írja le, aki egész életében küzdött önnön „másságával”. A másik, A fogoly lány fő témája Albertine és Marcel közös élete Párizsban. Csupán néhány nap története. A férfi szinte fogolyként tartja maga mellett szerelmét. Nem engedi egyedül az utcára, figyelteti, minden pillanatáról tudni akar. Két dologtól retteg: hogy a lány elhagyja, illetve hogy örökre együtt kell maradniuk. A szerelem, a megmagyarázhatatlan féltékenység nagyregénye ez, amelyet a mindennapok aprólékos, egyben sodró lendületű leírása tesz varázslatossá. A történet addig tart, amíg Albertine egyszer csak elmegy. A folytatást pedig most várnunk kell a következő kötet megjelenéséig.
Cz. Halasi Mária
