Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Százhetvenöt éve halt meg Anthelme Brillat Savarin, a mindmáig sokat emlegetett gurmet, az ínyencség „törvénykönyvének" szerzője. Híres könyvét, Az ízlés filozófiáját jeles írónk, Ambrus Zoltán és lánya fordította le és jelentette meg 1912-ben - majd tíz éves munka után! Azóta is több kiadásban fogyott el. A könyv az ételkészítés, tálalás, a helyes étrendek megválasztásának, a vendéglátás módjainak első, változatlanul etalont jelentő összeállítása. Stílusa magával ragadóan könnyed, ámde mély gondolatokat közvetít.
„A gasztronómia az egész életet uralja. A társadalom minden rétegét foglalkoztatja. A gasztronómia az ízlésnek nemcsak élvezeteit, hanem gyötrelmeit is tekinti. Felfedezte, hogy ízlelő érzékünk, fokozatosan, meddig izgatható. Szabályozta a vágyak kielégítésének rendjét. S határokat állított fel, amelyeket a maga-magát tisztelő embernek sohasem szabad túllépnie" - írja mintegy életművének mottójaként.
Brillat Savarin rendkívül széles látókörű, nagy műveltségű, tág érdeklődésű polihisztor volt a maga korában. Szülővárosa bírája, aki svájci, majd tengerentúli látogatásainak tapasztalatait felhasználva 1800-ban a semmítőszék elnöke lett. Bár igen tehetős ember és rangos polgár volt, nem maradt érzéketlen a kora társadalmi életében tapasztalható anomáliák iránt: „Nem igaz ünnep az, amelyen a nép nem vesz részt" - volt egyik jellegzetes, sokakat meghökkentő megállapítása. Írt politikai gazdaságtant (1801), bírósági elméletet (1808), sőt még párbajkönyvet is (1819), de halála előtt egy évvel megjelent műve, Az ízlés filozófiája új műfajt: a gasztrofilozófiát teremtette meg.
Maga is ízléssel megkomponálta vendéglátásait, ha barátait fogadta asztalánál. (Volt belőlük fölösen - hiszen az idő tájt is sokan kedvelték Franciaországban a jó konyhát.) Híre ment kiváló étkeinek. (Néhány közülük máig kínált - mind az otthoni asztaloknál, mind a világ vendéglőiben. Így Magyarországon is. Például a szalonka- vagy fogolyhús, a töltött vegyes pástétom, a szarvasgombaszeletek vadkivonattal B. S. módra és az ő nevével jelzett köretek, a ribiszke-, cseresznye- és keserűnarancs-likőrök stb.). A világ első asztaltársaságának is ő volt az egyik alapító tagja.
Az „Ínyes Kör" helye a Caveau Modern - az elhíresült „Bohém pince" volt. A tagok heti rendszerességgel találkoztak, fő feladatuknak a terített asztal örömeinek élvezetét, népszerűsítését tekintették.
Érdekesség, hogy a körbe belépni szándékozók egy-egy ételkülönlegesség nevét kapták. A találkozások során minden klubtagnak egy-egy adomát kellett elmondania - „a kör tagjai emésztésének elősegéllésére és a közvidámság előmozdítására" -, ahogyan a korabeli sajtótudósítás beszámolt.
„Szarvasgomba Mester” (Brillat Savarin) asztali története a következő volt: „Grenoble-ban egy tanulótársamnál tartott kedélyes estélyen előkelő úrral találkoztam, aki pár nap előtt érkezett meg Párizsból. A tanulótársam ezen úr mellé ültetett. Ő szerfölött hallgatagnak látszott, mert minden kérdésemre lakonikus rövidséggel válaszolt. Szomszédom éppen egy kitűnő fácán felnegyedelésével foglalkozott, midőn néhány barátomról kérdezősködtem, akikről néhány hónapja semmiféle hírt sem hallottam. - Ön ismeri Morfontaine urat? - Bólintott. - Szabad kérdenem, hogy van? - Meghalt - válaszolt szorgalmasan rágcsálva. - Meghalt? - kérdeztem és úgy megijedtem, hogy a villát kezemből, és a számból a falatot visszaejtettem. És neje, a bájos nő? - kérdeztem tovább. - Meghalt - hangzott szomszédom rövid válasza. - Úristen, ő is meghalt? - Meg! - És két nővére? - Meghaltak. - És leánya, az angyalszép kis Eugenia? - Meghalt. Mind meghaltak. - Teljesen elszomorodtam. Azonban a szomszédom semmi részvétet sem mutatott. Elégülten és olyan nyugodtan falatozott, mintha szószéken állana és nyájának valamelyik evangelista igéjét magyarázná. Abban az időben ragályos kór pusztított Párizsban. Átkoztam a ragályt, mely két hónap alatt annyi családot, annyi virágzó életet, köztük legjobb barátaimat ragadta el. Étkezés után az említett úrral egy játszma piquet-et (régi francia kártyajáték volt) voltam kénytelen játszani. Közben ismét a szerencsétlen családra vittem a társalgást:
- Valószínűleg csúzban halt meg - kérdeztem. - Ki? - Nos, barátom, Morfontaine. - Meghalt? Mi jut eszébe, hisz olyan egészséges, mint én! - És neje, a bájos hölgy? - Egészséges, mint hal a vízben. - És a két nővére? - Vidámak és egészségesek. - És leánya, a kedves kis Eugenia? - Egészséges, és oly fürge, mint a csík. - Ej, hát előbb, étkezés közben azt mondta, hogy mindnyájan elhaltak. - Azt mondtam? - Persze, persze! - Könnyen meglehet. - De hát miként történhetett az? - Lássa be, uram, hogy mikor én falatozom, akkor reám nézve meghalt az egész világ."
A mértékvesztő hedonizmusnak ezt a példáját látszik kijózanítóan ellentételezni Brillat Savarin egyik híres gasztronómiai aforizmája: „Aki megrontja gyomrát vagy lerészegszik, nem tud se inni, se enni!”
Draveczky Balázs
