Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Előrebocsátom: John Herzfeld 15 perc hírnév című munkája igen jó film. Herzfeld tehetséges forgatókönyvíró, felkészült rendező, aki egy fordulatos, kevéssé szokványos bűnügyi filmet készített. Cselekménye meglepő, de logikusan összeálló elemekből épül. Két, Kelet-Európából érkezett gengszter leszámol egy társukkal, aki becsapta őket. Az ügyben, amely egy általuk szított tűzesettel párosul, ketten nyomoznak. Eddie Fleming, a híres és a hírnevet szerető detektív (Robert de Niro megszokottan nagyszerű alakításában) és egy kis, ismeretlen tűzoltósági nyomozó (ez a funkció nálunk ismeretlen), Jody Warsaw, aki nem a reklámot, hanem a munkáját szereti. Őt a kevéssé ismert Ed Burns játssza, ugyancsak kitűnően, de hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy valamennyi szereplő, köztük a gyilkosokat megformáló cseh Karel Roden és az orosz Oleg Taktarov, remekül oldja meg a feladatát.
Ha csak ennyi lenne Herzfeld filmje, akkor is jó szívvel ajánlanám. Bár Hollywood ömlesztve gyártja az ilyenfajta akciófilmeket, kevés akad közöttük, amely ilyen logikus, tiszta, meglepő vonalvezetésű.
A szerző azonban tovább megy ennél, lényegét tekintve egy sokkal súlyosabb, aktuálisabb kérdést feszeget. Azt a nyomot folytatja, amelyet sok évvel ezelőtt elsőként Steven Spielberg ábrázolt a Sugarlandi hajtóvadászat című kitűnő filmjében. Nevezetesen a média jelenlétét és felhajtó szerepét, amely kiemeli az efféle véres szenzációkat a mindennapi rendőrségi ügyek és rövidke laptudósítások köréből, kijátszva a véres szenzációban rejtőző közönségvonzás minden lehetőségét. Ahogy a film rövid leírása találóan summázza: a 15 perc hírnévben a rendőrök a bűnözőket üldözik, a média pedig a rendőröket. Az alávaló versengés a „nézettségért", ez a mindennapossá vált, s természeténél fogva egyre inkább eszkalálódó rombolása az emberi tisztességnek - nos ez az, ami igazán érdekessé és figyelemfelkeltővé teszi Herzfeld munkáját. Mindennek fokozására talál még egy sajátos, kitűnően alkalmazott, a cselekmény belső hitelét növelő technikai-filmnyelvi eszközt is. A két bűnöző egyike, az orosz, filmrendező szeretne lenni. És a kezében lévő kis videokamerával mindent megörökít, amit csinálnak. Ezek a képek hol pontosak, hol egy kicsit torzultak, de mindvégig személyes nézőpontúak, az események közvetlen valóságát adják. A videofelvételek filmbe való applikálását Jancsó Miklós már vagy két évtizede felfedezte, mint a cselekmény idejének és terének belső megsokszorozására való eszközt, de ezt már nem igazán nemzetközi hírűvé lett munkáiban alkalmazta. Most Herzfeld, aki talán nem ismeri Jancsó e filmjeit, maga is felfedezte ezt a lehetőséget, s valószínűleg ezentúl már az ő munkájához kapcsolódóan válik majd a filmnyelv szervesen használható elemévé.
Mindent egybevetve: a fentebb vázolt mögöttes tartalom emeli ki Herzfeld filmjét az átlagból. Olyanná teszi, amely nemcsak érdekes, lebilincselő és szokatlan fordulatokkal szolgál, hanem gondolkoznivalóval is.
Bán Róbert
