Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Fénnyel írt történelem a címe a Magyar Nemzeti Múzeum április 29-ig nyitva tartó kiállításának. A hazánk első számú közgyűjteményének milliósra tehető fényképkincséből válogatott tárlat anyagát (Jalsovszky Katalin és Stemlerné Balog Ilona szerkesztésében) albumban is kiadták, 6900 forintért megvásárolható.
A látvány 1845-től dokumentálja a magyar fotográfia sorsát, amikor is a párizsi újdonság, a dagerrotípia Magyarországon is kezdi felváltani a portréfestés drága szokását. S nemcsak fekete-fehér arcokat, figurákat szemlélhetünk ebből a korai időből, hanem már színezett sóspapírral készült műveket is.
Láthatjuk az első hazai kriminális sorozatot gróf Teleki László öngyilkosságáról. Családi csoportképen áll elénk például a Kugler cukrászok famíliája. Hajdani városrészek ma már csak nyomokban fellelhető arculatain merenghetünk el, de megcsodálhatjuk, hogy például Besztercebánya főtere még ma is olyan, mint a 130 éves képen. Klösz György híres Budapest-fotói is megtalálhatók elegáns keretben. A mai árvízi riportokat összevethetjük a budapesti Fő utczát 1876-ban, illetve Szegedet 1879-ben elöntő áradatról készült tudósításokkal.
Az elrendezés tematikus. Külön összeállítás őrzi a szegényparaszti-zselléri életmód vagy a kékvérű főúri világ létpillanatait: munka a „grófi szérűn", ellenpontokként lóversenyek, dőzsölések, haboskávés zsúrok epizódjai. Azután az első, majd a második világháború képei: a '14-es sorozás kissé megrendezett felvétele, a Pó mentén cigarettázó bakák letargiája. A fokozhatatlannak hitt iszonyattól a még szörnyűbb történelmi kataklizmákig terjedő Horthy-korszak idejéből láthatjuk Móricz Zsigmondot a Szegedi Ünnepi Játékokon, Bartókot Pásztory Dittával, az Arizona mulató vendégkörét, ahogyan kimenős bakát, kócsagtollas főurakat, a kormányzót családi körben. Vagy a lebontott Tabánt a pusztítás előtti percekben, és ellentétét, a modern Szent István parkot.
A világégést tárgyiasítja dr. Szentpétery Tibor fotós kilőtt Leicája. Ő fotózta egyébként az ötvenhatos forradalom egyik képét is. Közben volt azonban még egy reménykedő rövid korszak, a kávéházak, újjáéledő városok, meginduló villamosok, vízből újranőtt hidak néhány éve, majd a paranoiás Rákosi-éra, amelynek egyik jellemző fotódokumentumán például rendőr ellenőrzi a szántás mélységét.
Közelmúltunkkal is szembenézhetünk: a rendszerváltás esztendeinek fotói elvezetnek egészen a máig, erről azonban már a szomszédos Sajtófotó '2000 című kiállítás ad képet.
Szász Judit
