Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Érdekes, hogy milyen régóta ismeri az emberiség ezt a betegséget. A fennmaradt írásos emlékek tanúsága szerint a kínai orvosok az úgynevezett ujjhegytapintásos diagnózissal már több ezer éve kiszűrték. Az emberi szervezet érrendszerét egyébként olyannak tekintették ők, mint a hárfa rezgő húrjait. Megfigyelték, ha valakinek nagyon kemény a pulzusa, nem lesz hosszú életű. Vagyis felfedezték a magas vérnyomás és az agyvérzés közötti kapcsolatot.
Egyértelműen bizonyított tény, hogy a nem kezelt és a kezelt hypertoniás emberek élettartama közt több tíz év a különbség – az utóbbiak javára. Ezért fontos, hogy vegyük észre a magas vérnyomást. Leghatékonyabban a szűrés fedezi fel a betegséget, fiatal, egészséges felnőttek esetében évente egy, idősebb életkorban azonban évi több vérnyomásmérés javasolt. Az egészségügyi felvilágosításnak köszönhetően a fel nem ismert hypertonia arányát az utóbbi években majd' egynegyedével sikerült csökkenteni, amit óriási eredményként értékelnek az orvosok.
A magas vérnyomás azonban nem csak nálunk szed sok áldozatot, hiszen például Franciaországban legalább akkora gondot jelent, mint az Egyesült Államokban. Ma már tudjuk, civilizációs ártalomról is van szó, ezt vizsgálatok támasztják alá. Kimutatták például Afrikából Angliába bevándorolt feketéken a vérnyomás-emelkedést, miközben az őshazában maradt rokonaik vérnyomása nem változott.
A betegségnek nagyon sok kiváltó oka van, az egészségtelen táplálkozás és a bennünket érő stressz egyértelműen szerepet játszik kialakulásában. Magyarországon nagyon sok a túlsúlyos ember, ami magában hordja a cukorbetegség kockázatát. Az már régóta ismert, hogy szoros összefüggés van a magas vérnyomás és a cukorbaj között. Számokra lefordítva száz hypertoniás közül ötven cukorbeteg és száz cukorbeteg felének magas a vérnyomása; száz egészséges emberre vonatkozóan ugyanez a szám csak húsz.
Bizony alattomos betegség a magas vérnyomás, mert sokáig észrevétlen marad. Mire a tünetek jelentkeznek, rendszerint már nagyon nagy a baj, mert a károsodott szervek jeleznek. Ezért fontos tudni: a tünet hiánya nem egyenlő a betegség hiányával.
Az orvosok megfigyelései szerint a hypertoniában szenvedők együttműködési készsége a kezelés során sokkal rosszabb, mint más betegségek esetén. A vérnyomást csökkentő orvosságokat, amelyeket egy életen át kell szedni, a betegek többsége fél év-egy év után elhagyja. Mert nem érzik magukat betegnek, ráadásul a gyógyszerek szedésekor kellemetlen mellékhatások jelentkeznek. Esetenként az orvosnak kell meggyőzni őket, vegyék be a tablettákat. A hypertonia ugyanis nem fáj, még a leggyakoribb szövődmény, a szív bal kamrájának megvastagodása következtében kialakuló koszorúér-betegség is fájdalom nélkül zajlik le.
A kóros érték megítélése az elmúlt évtizedekben rengeteget változott. A 30–40 évvel ezelőtti belgyógyászati tankönyvek szerint a 180/110 fölötti vérnyomás tekinthető magasnak. Ma a 139/89-es érték a normális vérnyomás felső határa. Ám a „per", azaz a diasztolés értéken belül a 85–89 közötti tartomány már külön figyelmet érdemel, mert erre azt mondják: magas normális. Ez azt jelenti, hogy a magas vérnyomásra jellemző szövődmények kimutathatók.
A betegség felismerése William Harvay angol orvos érdeme. 1628-ban közzétett kutatási eredményeiből vált ismertté az emberi szervezet vérkeringése és a szív működése. Ám kellett egy műszer, amivel mérni lehet a vérnyomást. Csakhogy ez hosszú ideig megoldhatatlannak bizonyult.
Érdekes, hogy az első pontos vérnyomásmérést nem orvos végezte el. Stephen Hales brit lelkész 1726-ban élő kancán hajtotta végre perdöntő kísérletét. Beszámolójában gondosan leírta a mérés menetét. A kanca nyaki verőerébe hosszú üvegcsövet vezetett, és ebben mérte a lüktető vér nyomását. Időről időre kifolyatott egy bizonyos vérmennyiséget, majd ismételten mérte a mindenkori vérnyomást, egészen a kísérleti állat pusztulásáig.
Forradalmi változást hozott a gyógyításban Scipione Riva-Rocci olasz orvos. A torinói klinika doktora 1896-ban közleményben ismertette a vérnyomás mérésének egyszerű és vértelen módszerét. Készüléke egy bicikligumi-tömlőből és annak felfújásához szükséges gumiballonból, valamint egy higanymanométerből állt. Ezzel a kar artériájában lévő nyomásérték volt megállapítható. Módszerét 1905-ben Nyikolaj Szergejevics Korotkov orosz katonaorvos tökéletesítette azáltal, hogy a sztetoszkópot használta a vérnyomás meghatározására. A kettő kombinációját alkalmazzák egyébként napjainkban is.
Ma már tudjuk, a vérnyomás napszakonként változik, a nappali különbözik az éjszakaitól. Kialakult hypertonia, illetve a magas vérnyomás gyanúja esetén azonban nem elegendő a hagyományos vérnyomásmérés. Olyan megfigyelésre és adatrögzítésre van szükség, amely akár több napon keresztül félóránként-óránként automatikusan méri és elraktározza a vérnyomás adatait. Az erre szolgáló korszerű hordozható eszközök már rendelkezésre állnak.
Gyerkó Katalin
