Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A legújabb Gallup-felmérés szerint az amerikaiak már nem kitörően lelkesek, de még jól érzik magukat. Ami az amerikai életminőséget illeti, azzal 33 százalékuk rendkívül, további 56 százalékuk többé-kevésbé elégedett. Az ország gazdasági helyzetét a válaszolók 67 százaléka találta jónak vagy kitűnőnek, 63 százalékuk úgy véli, hogy jövőre jobban fog élni, és 73 százalékuk nyilatkozta, hogy nem tart állása elvesztésétől. És igazuk van. A munkanélküliség aránya legfeljebb 5 százalékra fog emelkedni, és mostantól számított hat hónap múlva a gazdaság túl lesz a problémákon.
Egy öt éven át évi 4 százalék fölötti növekedést produkáló fellendülés után az Egyesült Államok gazdaságának bővülése csaknem nullára csökkent. Ennek elsőrendű okozója, mint mindig, most is a jegybank szerepét betöltő Federal Reserve. Az Egyesült Államokban még sosem fordult elő, hogy a gazdasági növekedés periódusa kifussa magát, és fokozatosan lassulva leálljon. Mindig a Fed fékezte le, és mindig ugyanazon okból - az inflációtól való félelem miatt. Most azonban némileg más a helyzet, mert a Fed megelőző közbelépést alkalmazott, még az infláció igen alacsony szintjénél. Ennek köszönhetően a gyógymód sokkal elviselhetőbb lehet: a munkanélküliség mérsékelt emelkedése és rövid szünet a gazdaság növekedésében igazi recesszió és tömegek utcára kerülése nélkül. Egyelőre a terv menetrendszerűen valósul meg. Igaz, hogy a növekedés leállása hirtelen jött és drasztikusabb a sima leszállásnál, a high-techben végbement vérfürdő egyenesen borzalmas, úgyhogy egy pillanatig indokolt volt a félelem. Ez azonban már gyorsan helyet ad annak a kérdésnek, hogy mi jön most. És a válasz természetesen - felépülés és bővülés. Az infláció megállítva, itt az ideje dolgozni a fellendülésen.
Alapvetően semmi baj sincs az Egyesült Államok gazdaságával - legalábbis semmi olyan, amire a recesszió volna a válasz. A probléma a túlhevülés és az inflációs kockázat volt, amit elintéz a mögöttünk hagyott két és talán még ránk váró másik két negyedév lassulása. Itt az ideje azon gondolkodni, honnan jön majd a fellendülés. A válasz természetesen, mint minden eddigi hullámvölgy esetében volt, a monetáris és a költségvetési politika. A legyűrt inflációval a monetáris politika csökkenteni tudja a tőke árát, és újraindíthatja a költekezési hullámot a költségvetés stabilizálása mellett. A költségvetési politika jelentős szabadságot élvez, ahogy a rekordtöbbletek szinte követelik az adók csökkentését. És igen, a Gallup felmérése szerint a megkérdezettek 71 százaléka érezte úgy, hogy túl sok adót fizet - alig várják, hogy megkapják adó-visszatérítési csekkjüket és rohanhassanak vásárolni. A monetáris és a költségvetési politika működik Amerikában - ezek segítettek át minket eddig minden recessziónkon, és biztosan legyőzik ezt a kis növekedési pauzát. Hat hónap múlva a gazdaság csak úgy száguld majd!
Természetesen fenyegetik veszélyek ezt a rózsás forgatókönyvet. A vállalatok nyereségvárakozásainak csökkentése lejjebb nyomja a részvények árfolyamát, s a folyamat lehet, hogy nem fordul vissza gyorsan, ez pedig egy fokkal lejjebb tolja a fogyasztói bizalmi indexet. Az azonban valószínűtlen, hogy ez komolyabb baj forrása legyen.
Az igazi probléma várhatólag inkább a túl heves fellendülés lesz. A Fedre nyomás nehezedik, hogy tegye jóvá a növekedésnek a vártnál erőteljesebb lefékeződését, másrészt a pénzügyminisztériumtól olyan kétpárti támogatású adócsökkentést várnak, ami azt jelenti, hogy pénzt tömnek az emberek zsebébe, akik azt azonnal itt elköltik.
Ekkora nyomás mellett mi a biztosíték arra, hogy a politikusok nem fognak túl keményen beletaposni a gázpedálba? Ez ma az Egyesült Államok igazi problémája; túl kevés választ el bennünket a forrásponttól, és túl nagy erők hajtanak a teljes foglalkoztatottságon túlra. Igen sokáig - kilenc hónapig, vagy még tovább - tart, míg a monetáris politikai döntések kifejtik hatásukat, vagyis a Fednek jóval előbb kell döntenie, mint hogy tudhatná, mit fog tenni a pénzügyminisztérium. A minisztériumnak pedig a mostani nyomás terhe alatt kell döntenie, mielőtt még a Fed gyógyszere kifejthetné hatását. Ez a túlzások veszélyével fenyeget. Nem szabad elfelejteni, hogy az Egyesült Államokban teljes a foglalkoztatottság, és a növekedés 3 százalék fölé vitele nem lenne szerencsés.
Egyes megfigyelők nyilván úgy vélik, hogy ez az egész fejtegetés megkerülte a legfontosabb pontot: hogyan vásárolhatja ki magát az Egyesült Államok a bajból? Úgy látják, hogy az adócsökkentések további költekezésre bátorítják a háztartásokat, miközben a kamatcsökkentések vonzóbbá teszik a még mindig agresszíven árazott részvényeket, s ezzel tovább épül a már rég összeomlásra ítélt kártyavár. De nem, ne várjanak az összeomlásra - sem a részvényekben, sem a bizalomban, sem a hitelekben! Az Egyesült Államok gazdasága alapvetően egészséges: mindenki dolgozik, rengeteg a költségcsökkentés és az innováció, s bőséges támogatást biztosítanak a befektetők. És ez külső támogatást is jelent, hiszen senki sem hiheti egy pillanatig sem, hogy Japán vagy Európa dinamikusabb és komolyabb potenciált jelentő gazdasággal rendelkezik. De tegyük fel, hogy ez mind nem így van, és jön az összeomlás. Akkor sincs senkinek oka örülni. Mert ha az USA problémája nem egy gödör az úton, hanem egy mindent elnyelő szakadék, akkor az egész világ arra tart. Ezért mindegyikünk közös létérdeke, hogy az amerikai gazdaság mielőbb teljesen felgyógyuljon.
(A szerző az MIT professzora, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap volt gazdasági főtanácsadója)
Copyright: Project Syndicate
