Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A pesti Broadway-n mostanában két fiatal rendező is Shakespeare előtt tiszteleg: a Radnóti Színházban Zsótér Sándor rendezte meg az Athéni Timont, a Nagymező utca túloldalán pedig a Velencei kalmár megy, Alföldi Róbert látomásává vadítva, a Tivoliban. A pici volt Tinódi mozi, amely közel 30 éve a Tanú című Bacsó-film „jóvoltából” került a tiltott helyek toplistájára, mára hűvös eleganciájú színházzá lett. A tivolisok receptje a következő: összeverbuválnak egy csapatot egy-egy bemutató erejéig, aztán játsszák valameddig, majd akár egyéves kihagyás után újra előveszik a sikerdarabot. Így tettek a velencei kalmár történetével is, amely három éve rengette meg a hazai színházi közvéleményt: mind a témaválasztás (addig utoljára Gábor Miklós mert hozzányúlni), mind az audiovizuális, a szobaszínházat felrúgó, nézők közé iktatott, csupasz díszletű interpretálás (a helyszín Kentaur munkája) felkavarta a kedélyeket. Alig lehetett jegyet kapni rá, s most ismét zsúfolásig telnek meg a széksorok. Sajnos havonta csupán pár előadás fér bele a színház turbósított műsorrendjébe, így akit érdekel: március 5-én, 13-án, 16-án és 25-én tekintheti meg este 7 órai kezdettel.
A felfokozott érdeklődés oka az, hogy a kedvvel játszó fiatal „csikócsapat” hitelesen közvetíti mind a szerző, mind a rendező gondolatait. Shakespeare, aki a maga módján és stílusában egyértelműen elítélte a rasszizmust (emlékezzünk csupán Othellóra, az afrikai eredetét megszenvedő mórra), ebben a művében is kétféle életszemlélet és életforma összecsapását eleveníti meg. A vadul üvöltöző, mindig vezetői alantas gondolatait harsogó, az ellenfelét legázoló banda akarata érvényesül itt a zsidó kalmár bukásában, amit Portia, a fiatal húsra kiéhezett üzletasszony-feleség álruhás fellépése segít. A másságáért megvetett és kitaszított bankár egyedül áll a frontvonal másik oldalán, érthető, egyszersmind taszító bosszúvágyával, amely magában rejti végzetét: megölik a - rendezői ábrázoló szándék szerint - fenevadakká váló emberi korcsok. A címszereppel Alföldi Rátóti Zoltánt, a vonzó, magas, kisportolt, kékszemű színészt kínálta meg, félreérthetetlen jelzéséül annak, hogy hőse ugyanolyan, mint a többiekből akárki más, egyedül származásának nyilvánvalósága löki a megalázottak közé. Ruházata sem tér el gyilkosaiétól (jelmez: Bartha Andrea), legfeljebb imája az, ami megkülönbözteti őt.
Rátóti mellett László Zsolt alakítja a fiú szeretője elvesztését jeges gyűlölködéssel és spleennel kompenzáló aranyifjú Antoniót, aki a darabban ama végzetes kölcsönt kéri. Bozsó Péter a „kétkulacsos”, aki Portiát, a módos nőt és férfi társát is szeretné megtartani; komoly magánszáma a ládikák titkának kutatása. Ebben méltó partnere szolgája, Jánosi Dávid. A fagyos üzletasszonyból pirulós menyasszonnyá, majd féltékenységtől űzött feleséggé változó Portia Egri Kati ezerszínű alakításában élvezhető, s ő az, aki Shakespeare kedvenc fogása szerint férfiruhában oldja meg végül a helyzetet. Humora, elementáris tehetsége minden arcát: a szépet, a rútat egyaránt felejthetetlenné teszi.
Szász Judit
