Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Három hónap meg egy kicsi. Így készülnek élelmiszerrel, vízzel és egyéb földi javakkal azok a vitorlázók, akik úgy érzik, az élmezőnyben fejezhetik be a földkerekség legnehezebb versenyét, a Vendée Globe-ot. Aki elszámolja magát, pórul jár, esővizet gyűjt, kurtítja az ételadagot, és nem dobja vissza a dekkre kiugráló repülőhalakat. Az esélytelenebbek bővebben számolnak, rátesznek még egy-másfél hónapot – a mostani versenyből ítélve nem véletlenül. A hajók zömükben hatvan lábas, egyedi tervezésű jószágok, a francia Finot műhelyben épültek a legesélyesebbek, de ott fut a mezőnyben Fa Nándor két régi hajója, az Alba Regia és a Budapest is, igaz, az új szponzor nevére átkeresztelve.
A versenyzők Franciaországból indulva megkerülik Afrikát, a Jóreménység foka után átszáguldanak az Indiai-óceán déli részén, elhaladnak Ausztrália és Új-Zéland mellett, az Antarktisz közelében átszelik a Csendes-óceánt, megkerülik a Horn-fokot, azután északi irányban végigvitorláznak az Atlanti-óceánon, és visszaérkeznek Franciaországba. Ennyi. A röpke három hónap alatt előbb hidegből melegbe érnek, az Egyenlítő után saját levükben fortyognak, azután egyre délebbre vitorlázva fölveszik az esőkabátot, és néha elkél a hótaposó is. A Horn-fok után megint vetkőzés, az Egyenlítő után megint öltözés. A skót vitorlázó Ellen MacArthur vitt magával egy növényt az útra, beszámolója szerint a gaz az időjárási változásoktól megzavarodott, de életben maradt, sőt a Horn-fok után növekedésnek indult.
Mindez nemcsak az embert, de a hajókat is próbára teszi. A legjobb veretek is elfáradnak, túlméretezett merevítő kötelek szakadnak, a kötélzetet és a rudazatot elképesztő terhelések érik. Egyöntetű vélemény szerint az nyer, aki kevesebb dolgot tör vagy veszít el. A versenyzők külső segítséget nem vehetnek igénybe, de lakatlan öblökben lehorgonyozhatnak és nyalogathatják sebeiket, ha kedvük tartja. Meteorológiai információkat kapnak a versenybíróságtól, de nyílt titok, hogy a jobbak az interneten keresztül saját elemzésekhez is hozzájutnak. Ez pedig döntő lehet, egy-egy szélrendszer várható mozgásának felismerésével itt több száz mérföldet lehet nyerni.
* (csillag)
A rajtot halasztani kell a francia partoknál tomboló heves vihar miatt. Ilyen szelekben bőven lesz részük a versenyzőknek kint a nyílt vízen, de kikötőben, partközelben, hajózási útvonalban túlságosan kockázatos lenne a mezőny elrajtoltatása. A Jóreménység fokáig nagyjából kialakul az élboly, jól látszik, hogy az induló több mint húsz hajóból legalább nyolc ott lehet a dobogó közelében, elég, ha az élbolyt megtépázza egy vihar, bár ezt senki sem kívánja. Vezet Yves Parlier, öreg róka, harmadszor indul. Az elsők közt vitorlázik Michel Desjoyeaux, föltűnik egy ifjú titán, Roland Jourdain, aki technikai okok miatt kétnapos késéssel rajtol, de hamarosan fölzárkózik az élbolyhoz. Fantasztikus taktikai húzással, egészen nyugatra vitorlázva, legyőzi hajója sebességi korlátait Catherine Chabaut, a verseny másik női résztvevője is, a Jóreménység foka felé közelítve ő a negyedik. Ez az élboly, de mögöttük öt Finot-hajó egymástól 100 mérföldön belül vitorlázva nem akar leszakadni. Két hajó is jelzi, hogy bálnával vagy más úszó objektummal ütközött, egyiküknek letörik a kormánya, ki kell állnia a versenyből. Ez bármikor bármelyik versenyzővel előfordulhat, csak szerencsével lehet megúszni.
Afrika csücskét Yves Parlier kerüli először, előnye meggyőzőnek látszik, több mint 200 mérfölddel vezet. Az üldözők ellenben összesűrűsödtek, szoros egymásutánban következik Desjoyeaux, Jourdain, MacArthur, Coville, Thiercelin és Wawre. Chabaut lemaradt, mert nyugati taktikája a Jóreménység fokánál visszaütött, gyenge szeles zónába került, és alig tudott kikecmeregni onnan. Parlier mindenkinél délebbre húz, ez kezdetben bejön, előnye 350 mérföldre, azaz nagyjából egy napra nő.
A taktika azonban hosszabb távon csődöt mond, szélcsendbe fut és csak nagyon nehezen tud kivergődni, ezalatt üldözői északabbra, jobb szélben elmennek mellette. Parlier visszakapaszkodik északra, és amint megkapja a többiek szelét, őrült rohanásba kezd, két napig mindenkinél gyorsabb, holott a szélviszonyok nagyjából hasonlóak. Látni lehet, hogy kockáztat. És veszít. Hajója a rohanásban utolér egy hullámot, hirtelen lelassul, az árboc nem viseli a terhelést és eltörik. Az egyik esélyes kiesett, de nem adja fel, elvánszorog Új-Zélandig, egy öbölben két darabból összetákol egy csonka árbocot, és folytatja. Február 10-én kerülte meg a Horn-fokot, azon a hétvégén, amikor a győztes befutott.
A Horn-fokig az élmezőnyben folyamatosan változik a sorrend, átütő sikert csak Desjoyeaux tud elérni, aki nem sokkal a nagy spicc előtt vezető pozícióban elkap egy szelet, amiről az őt üldöző MacArthur és Jourdain lemaradnak. Kettejüket még az is sújtja, hogy egy törmelékes jéghegymező kikerülése érdekében kis kitérőt kell tenniük a Horn-fok előtt. Desjoyeaux előnye néhány nap alatt 40-ről 700 mérföldre nő, így fordul rá az Atlanti-óceánra.
Soha nem volt még ilyen izgalmas a versenynek ez a szakasza, az itt vezető hajót eleddig senki sem tudta megközelíteni, és a sorrend se nagyon változott. A Horn-fokot másodikként kerülő Roland Jourdainnek meg kell állnia egy kiadós árboccsúcs-javítás miatt. Eközben elhúz mellette Ellen MacArthur és Marc Thiercelin is. A vezető Desjoyeaux keletről kerüli a Falkland-szigeteket, MacArthur nyugatról, és ezzel sokat nyer. A dél-amerikai partok mentén kockázatosabb a hajózás, nagyobb az ütközés veszélye, de jobbak a szelek. A szerencse is a skót hölgy kezére játszik, Desjoyeaux beragad az Egyenlítő előtti trükkös szelekbe, majd az egyenlítői szélcsendbe. Másfél hét alatt előnye elfogy, és Ellen MacArthur január 29-én átveszi a vezetést. Igaz, csak időlegesen. Másnap Desjoyeaux érvényesíti jobb, nyugatiasabb pozícióját, és ismét az élre áll. Ellen két nappal később vízbe esett konténerrel ütközik, javítania kell a hajóját, és elkövet egy taktikai hibát is, nem követi időben – a javítások után alszik éppen – a nyugat felé nyitó Desjoyeaux-t, aki így előbb kapja meg az immár hazafelé fújó szeleket. Jourdain jobb széltaktikával és szűk szelekben jobban viselkedő hajójával alaposan ráver Marc Thiercelinre, aki a verseny végén még egy balul sikerült nyugati nyitással is ront a helyzetén. A célba 93 nap, 3 óra és 25 perc vitorlázás után Michel Desjoyeaux érkezik elsőnek, 200 ezer üvöltő honfitársa várja. Második Ellen MacArthur, a verseny legfiatalabb résztvevője, 94 nap, 4 óra 25 perces idővel. Ő Tony Blair brit miniszterelnökkel beszél meg egy randevút. Jourdain e sorok zárásakor érkezik kedden délután, még mindig 10 nappal belül Christophe Augin négy évvel korábbi rekordján.
M. D.
Képalá:
