Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
„Anyám 1725. április másodikán hozott a világra Velencében. A Giacomo Girolamo névre kereszteltek. Nyolc és fél éves koromig hülye voltam. Háromhavi orrvérzés után Páduába küldtek, ahol kigyógyultam a hülyeségből, s hozzáfogtam a tanuláshoz, tizenhat éves koromban doktor lettem, papi ruhát öltöttem, s Rómába mentem szerencsét próbálni.” Ezekkel a szavakkal kezdi Emlékiratait az öregedő Casanova, a csehországi Duxban, Waldstein gróf könyvtárosaként. Ezzel megalapozta személyiségének máig szinte mérhetetlenné duzzadt írásos legendáriumát, forrásául szolgált nemcsak utókori könyvek sorának, de ihletőjévé vált a művészet legkülönbözőbb kifejezésnemeiből – képekből, színpadi darabokból, mozifilmekből, mi több, slágerdalokból – összeálló Casanova-ikonosztázának. A felvilágosodás kori kalandor-értelmiségi általa szimbolizált figurája két és fél évszázada tudományos igényű kutakodások és tarka fantáziák tárgya.
Lehet-e vajon hozzátenni bármi keveset ahhoz a már-már kánonná rögzült képzethez, amely a kivételes műveltségű tudóst és bizseregve irigyelt szoknyahőst elhíresítette a nemzedékek köztudatában? Úgy tetszik, igen. Bizonyíték erre egy új könyv, az Utazások Casanovával, amelyet a minap adott közre a Vince Kiadó, illusztrálva Gyulai Líviusz reneszánsz sugallatú, visszafogottan erotikus mestergrafikáival.
A szerző, Halász Zoltán – a NAPI Pihenő szerencséjére – immár fél éve publikálja ebben a mellékletben gasztronómiai írásait. E rövid kulináris tanulmányok azok olvasatában is a szakíró mögött megbúvó szépliterátort sejtetik, akik nem tudták, hogy Halász Zoltán neve szakácskönyvek, ismeretterjesztő művek mellett útikönyveket, fotóalbumokat, legelsősorban pedig regényeket jegyez. A „Paolo Galettinek, a hesseni választófejedelem tanácsosának úti jelentései alapján” írt regény a cselekmény idején már néhány éve halott főhős életrejtélyei utáni, önmagában is kalandos nyomozás, amelynek során hajdani riválisok, elvirágzott egykori szeretők megelevenedő vallomásai közt meg-megjelenik maga a visszaidézett Casanova is, hogy a bravúrosan egymásba játszatott idő- és térbeli dimenziók kulisszái előtt bölcselkedjék, szenvedjen, szenvedtessen vagy éppen szeretkezzék. S a Rómát, Párizst, Konstantinápolyt végigcsapongó történetben a valóban létezett históriai partnerek mellett úgy szerepelnek körülötte az írói képzelet szülte – természetesen többnyire női – lények, hogy hús-vér hitelességük megkérdőjelezhetetlen. A könyv vonzásának titka ugyanis nemcsak olvasmányosságában, a mese fordulatos izgalmaiban áll, hanem talán még inkább annak az atmoszférának a sugárzásában, amelyet az elbeszélő történeti és helyszínismereti otthonossága a számunkra híven megteremt. És abban a vezérlő filozófiában, amely az élet élvezetét nem puszta öncélnak tekinti, s az esendőséget is az emberi teljesség feltételeként fogadja el.
Hárs György
Képalá:
Gyulai Líviusz címlap-illusztrációja
