Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ezeket igen változatosan készítik el, sokféle köretként és egytálételként szervírozzák, bár Indiában változatlanul a rizs a legfontosabb táplálék. A terített asztal fő helyén egy tál rizs áll, e köré rendezik különböző méretű tálkákban az egyes fogásokat. Az étkezések elmaradhatatlan további kellékei a különféle, élesztő nélkül sütött kenyerek, valamint az úgynevezett curryk, a mártások és a csatnik, a mi savanyúságunkhoz hasonló szerepet betöltő ételízesítők.
Igazán sokszínű az indiai konyha. A kontinensnyi méretű ország lakói különböző népcsoportokhoz tartoznak, akik más-más nyelven beszélnek és más vallásban hisznek. Emiatt étkezési szokásaik bizony nagyon eltérőek, amire a lakóhely éghajlata mellett döntő befolyással vannak a kulturális és a vallási hagyományok, no meg az anyagi lehetőségek.
Minden vidéken népszerű élelmiszer a kenyér. Számtalan fajtája közül a legfinomabbat úgynevezett tandooriban, hordó formájú agyagkemencében készítik. Méghozzá úgy, hogy a falára tapasztva sütik meg a tésztát. Ilyen berendezéssel azonban csak a szállodák és az éttermek rendelkeznek. Otthon a háziasszonyok a csapatit, a kis kenyérkét vasserpenyőben sütik. (Az edényt közepes tűz fölött felforrósítják, beleteszik a laposra formázott csapatit, és fél percig sütik, majd megfordítják).
A páratlanul gazdag zöldségkínálatból elsősorban a karfiolt, a borsót, a csicseriborsót, a babot, a padlizsánt, a spenótot és a lencsét használják szívesen. A húsok közül a csirkét, a fiatal bárányt – a hét hónapos a legfinomabb – és a halakat készítik előszeretettel.
Az egyes térségek főzési szokásai jól megkülönböztethetők, mégis akad közös vonásuk. Mégpedig az, hogy az étkek ízét és jellegét mindig több, változatosan alkalmazott fűszer keveréke adja meg. A minduntalan változó kombináció esetenként meglepő ízeket eredményez.
Az indiai konyha kedvelt fűszernövénye a gyömbér, a curry, a chilipaprika, a kömény, a kurkuma, a sáfrány és a koriander. Az egészséges táplálkozást szolgálja az is, hogy a húsokat nem sütik, a zöldségeket nem főzik agyon, csak párolják őket. Zsír nincs a konyhában, főzéshez indiai vajat, ghít használnak. Ha szükséges, az ételek dúsítására tejszínt és vajat alkalmaznak.
Az étkezések általában családi körben zajlanak. Rendszerint könnyű reggelivel kezdik a napot, teát és csapatit, kenyeret, esetleg tojást esznek. A korai ebéd rizsből és zöldséges fogásokból áll, amit mártásokkal ízesítenek, és sok kenyérrel együtt fogyasztanak. A nagy melegben, délután szívesen kortyolgatnak többször is teát. Az esti menü megegyezik a délivel, csakhogy vacsorára szándékosan kevesebbet esznek.
Aki megengedheti, étterembe jár, ám ez csak keveseknek adatik meg. Mivel nagyon kevés nő dolgozik, az általában népes családok ellátása az asszonyok dolga. A főzés hagyományosan női szerep Indiában, de az anya mellett a felnőtt gyerekek feleségei is a tűzhely mellé állnak, és együtt készítik a nagy létszámú família étkeit.
Eddig az ennivalókról esett csak szó, pedig italok is kerülnek az asztalra. Alkoholt sokan nem fogyasztanak vallási megfontolásból. Akit nem köt ilyen tilalom, az is ritkán, csak alkalmakkor iszik szeszt. A forró éghajlaton inkább a frissítők népszerűek, bár a lakosság többsége jobbára sima vízzel oltja szomját. A legrégebbi, de ma is kedvelt italuk a joghurtból készített lassi, ezt gazdag és szegény egyaránt issza, mert nem drága. Édes és pikáns változatát egyformán szeretik.
Az étkezés koronája a desszert, amelyből igen sokféle készül. Csakhogy európai ízlés szerint túlságosan édesek. A mi tortáinkhoz, krémes tésztáinkhoz hasonló sütemények nincsenek. Ehelyett sok gyümölcsből, tejből, rizsből, dióból, mogyoróból kevernek édességet. Nagyon kedvelt – különösen a nyári forróságban – a kulfi, az indiai fagylalt, ami tejből és vízből készül, és semmi köze az általunk ismert jeges nyalathoz.
Gyerkó Katalin
