Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Négy magyar hegymászó augusztus elején elindul a világ tetejére. Nagy Sándor, Erős Zsolt, Mécs László és egy hozzájuk csatlakozó fiatalember, akit majd később választanak ki, a Mount Everestet készül meghódítani. 1996-ban már megpróbálkozott a feladattal egy magyar csapat, ám ők nem jártak sikerrel. A sportemberek négy hónaposra tervezik az utat, a 8848 méter magas Mount Everest csúcsára a tervek szerint október derekán kapaszkodnak fel. Előtte még egy dél-amerikai felkészítő mászás is szerepel a programban. A túra költsége mintegy 30 millió forint, amelynek döntő részét az Ifjúsági és Sportminisztérium állja. A hegymászók szeretnék megörökíteni a Himalája megmászását, ezért az alaptáborig velük tart az egyik hazai kereskedelmi televízió stábja. Ezután maguk veszik át az operatőri feladatokat. Terveik szerint a csúcs elérését sok magyar láthatja, hiszen ha minden jól megy, be is jelentkeznek majd a televízióban.
A csapat legfiatalabb tagja a 27 éves Mécs László, aki 18 éves kora óta hegymászóskodik. Mint mondja, mindig is szerette a természetet, a havas csúcsokat. Útjai során többször került már életveszélyes helyzetbe, ám ez sosem tántorította el az ormok meghódításától. A legmagasabb hegy, ahová eddig feljutott, egy 8 ezer méteres csúcs Pakisztánban. A mostani csapat legidősebb tagja az ötvenéves Nagy Sándor, aki civilben egyetemi oktató. Erős Zsolt, akit a legjobb magyar hegymászók között emlegetnek, nemrég töltötte be 32. évét.
- Mi hárman barátok is vagyunk, ami véleményem szerint nagyon sokat számít egy ilyen feladat megoldásában - vallja Mécs. A fiatalember, aki magyar-kommunikáció szakos egyetemi hallgató, úgy véli: a megfelelő fizikai felkészülés mellett legalább annyira fontos a lelki ráhangolódás. A Himalája tetejére eddig 800-an értek fel, ebből kevesebb mint 80-an oxigénpalack nélkül. Mécsék szintén palackok nélkül vágnak neki az útnak. A csapat Tibet felől kíván feljutni, hiszen ez az útvonal, szemben a nepálival, lényegesen olcsóbb - 4-5 ezer dollárba kerül -, ám valamivel nehezebb. Arra a kérdésünkre, hogy miként lehet felkészülni egy ilyen szélsőséges helyzetre, Mécs László annyit mond: a lényeg az, hogy az embernek hosszú távon kell terhelnie szervezetét, ráadásul oxigénhiányos állapotba is kell hoznia magát. A magasság mellett ugyanis meg kell küzdeni a 30-40 Celsius-fokos éjszakai fagyokkal és az erős széllel is. Mécs többek között 50-100 kilométeres egyhuzamban végzett hegyi futásokkal edzi magát. Mint mondja, nem táplálkozik egyedien, ám természetesen zömében kalóriadús ételeket fogyaszt. Ehhez hozzáteszi: egyikük sem dohányzik, hiszen ez nagyon sokat rontana a teljesítőképességükön.
Mécs László szerint van bennük félelem, ám ez segítségükre is lehet abban, hogy ne kövessenek el hibát. Az 5300 méter magasan fekvő alaptáborba mintegy 1,5-2 tonna súlyú felszerelést juttatnak fel jakok segítségével. Innen azonban már csak a legszükségesebb holmikat, köztük úgynevezett hegymászó ételeket visznek magukkal. Ilyen lehet például a tészta vagy különböző instant porok, melyeket hóból olvasztott vízben oldanak fel.
Ha valamelyikük feladná, természetesen segítik lejutni, ám ezután tovább folytatnák az utat. Ha nem sikerül megvalósítani tervüket, akkor mindenképpen megpróbálják újra, hiszen mindegyiküket fűti a személyes ambíció.
Hofmeister Zoltán
