Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Rendkívül népszerű a rögbi: a foci és általában az olimpiák után a harmadik legnézettebb sport a világon. Írásos feljegyzések vannak arról, hogy már a középkorban rögbilabdához hasonló felfújt disznóhólyagot dobálva játszottak a parasztok. Mígnem királyi parancsra aratás idején halálbüntetés terhe mellett betiltották.
Valójában a rögbi egy angol kisdiák csalásának köszönhetően született meg. A múlt században az angol iskolákban úgynevezett „footballt” játszottak. Mindenhol más szabályokat alkalmaztak, ezek meglehetősen egyszerűek és durvák voltak. A dokumentumok tanúsága szerint 1823-ban egy William Webb Ellis nevű fiú az iskolai „footballmeccsen” játék közben a labdát elkapta és előrefutott vele. Ezzel megszegte az akkor érvényes szabályokat, mert vagy hátramozogva kellett volna kézből elrúgnia a labdát, vagy lehelyezve kapura rúgnia. E szabálytalanság nyomán új sportág körvonalazódott, 16 évvel később pedig Cambridge-ben megalakult az első rögbiklub.
A rögbit két csapat játssza a focihoz hasonló pályán. Lényege a területszerzés és a labda birtoklása. Ez utóbbit dobva, rúgva, passzolva kell az ellenfél akadályozása ellenére a másik térfélre juttatni és ott a kapu mögötti vonalra letenni.
Az úgynevezett tolongás a játék legjellegzetesebb pillanata. Ilyenkor három erős ember összekapaszkodik először egymással, majd az ellenfél másik három hasonló fickójával. Mögéjük beáll további öt-öt ember és tolja őket előre. Bármennyire hihetetlen, az emberhegy szigorú szabályok szerint mozog. A feladat az első sorok közé bedobott labda megszerzése és annak csapatmunkában történő előre- juttatása. Ehhez az erős testalkatú játékosokra éppúgy szükség van, mint a gyors és mozgékony kisebbekre.
- Durva sportnak látszik, pedig nem az, a sportszerűség itt alapvető követelmény, na és a szabályok is messzemenően a játékosok épségét védik - teszi hozzá Bálint István. - Ezért kötelező a védőfelszerelések használata. Persze a felkészülés során a játékosok a birkózókhoz hasonlóan gyakorolják az esés technikáját és megtanulnak felkészülni a várható ütközésekre is. Tavaly a világkupán emlékezetem szerint senkit sem vittek le sérülés miatt a pályáról. Ellenben a focimeccseken gyakori a sérülés, például a szlovák-magyaron háromszor kellett hordágyra tenni játékosokat. Akkor melyik játék a gorombább?
Egyébként, a szabályok szerint, vérző sebbel nem szabad játszani. Ha eláll a vérzés, visszamehet a pályára a játékos. Kisebb sérülést a meccs alatt is kezelhet az orvos a pályán. Méghozzá azért, mert így elkerülhető az időhúzás. Hiszen az a cél, hogy a játék minél látványosabb és mozgalmasabb legyen.
A játékidő kétszer negyven perc, tíz perc szünettel, amit a pályán töltenek a csapatok, az edző pedig a cserékkel a lelátón ül. Ez azóta van így, amióta Angliában a múlt században egy kupamérkőzés szünetében az egyik csapat legjobb játékosát egyszerűen ellopták az öltözőből. Azóta a pályán kell lennie mindenkinek a pihenőidőben is.
Régóta próbál gyökeret verni nálunk a rögbi. Már az 1910-es években bemutató mérkőzéseket tartottak több iskolában. A második világháború után kapitalista jelzővel illették a sportágat, ezért nem kapott állami támogatást. Holott a szomszédos országokban az állam hathatósan segítette elterjedését, még a Szovjetunió is komoly játékerőt képviselt a maga idejében.
Az első csapatok az 1960-as évek végén alakultak az olasz nagykövetség munkatársa, Carlo Passalqua bábáskodása mellett. Az edzéseket mindig máshol tartották, így néhány év alatt nem hivatalos bajnokság szerveződhetett. A diplomata szolgálati idejének lejárta után a rögbi hazai történetében visszaesés következett. 1978-ban például egyetlen csapat, a BEAC-öregfiúk létezett, ők jelentették a magyar rögbit. Megszállottságuknak és kitartó munkájuknak köszönhetően újabb és újabb helyeken alakultak klubok és csapatok. Számuk ma már eléri a 14-et. 1991-ben létrejött a Magyar Rögbi Szövetség. Jelenleg a hazai bajnokság két osztályában folynak a versenyek: az NB I-ben 6, az NB II-ben 8 csapat játszik.
Az európai és világversenyeken a magyar csapatok rendre nagyon hátul végeznek. Rögbiben a világ legjobbjaiként az ausztrál, a francia, a dél-afrikai, az új-zélandi és az angol csapatokat tartják számon.
A hagyományos játékban csapatonként 15-en vesznek részt, ám újabban egyre népszerűbb a skótok találmánya, a hetes rögbi. Ennél kétszer heten játszanak a pályán, kétszer hét percig.
Ez a villámjáték jóval látványosabb és dinamikusabb, mint az eredeti.
A játék rangját emeli, hogy immár olimpiai sportág lett: Athénban bemutatottként lesz jelen, a következőn pedig már teljes jogúként szerepel. Amúgy üzletnek sem rossz a rögbi, az első világkupa 1987-ben 1 millió font tiszta nyereséget hozott, az 1991-es már 5 milliót, a '95-ös 17,6 milliót, az 1999-ben megrendezett pedig 47 millió font haszonnal zárt.
Hívei szerint örök szerelem ez, aki egyszer elkezdi, nem tudja abbahagyni. Felnőtt fejjel sem késő nekivágni, aki kedvet érez, annak a szövetség segít klubot találni. Életkori korlát nincs, a 40-50 évesek is nyugodtan magukra ölthetik a mezt és beállhatnak játszani.
Elit sportként emlegetik a rögbit, mert elsősorban értelmiségiek, bankárok és üzletemberek művelik; mint mondják, szellemi aktivitásukat segítségével fizikaira váltják.
Gyerkó Katalin
