Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- A lemezei egykor óriási példányszámban fogytak, mennyi kel el belőlük most, és tervez-e újabbakat?
- Tíz éve megkaptam a gyémánt- és platinalemezt, eddigi felvételeimből több mint 5 millió fogyott el. Az utóbbi néhány esztendőben lelassult az eladás. Évente 15-20 ezer fogy a Hungaroton által kiadott lemezeinkből, amit nem tartok rossznak, hiszen átalakult a piac. Eddig 28 albumom jelent meg, és egyelőre nem tervezek újabbat.
- A szakmában a kortársai, sőt a fiatalabbak is a két nagy kereskedelmi televízió hetente jelentkező zenés szórakoztató műsorainak köszönhetik folyamatos jelenlétüket a köztudatban. Korda Györgyöt és Balázs Klárit nem nagyon lehet látni ezekben a műsorokban. Miért?
- Talán kevesen tudják, de annak idején mi indítottuk el a Dáridót a szállodánkból. Egyszer-egyszer fel is léptünk benne, ám úgy gondoljuk, hogy a mi utunk nem egyeztethető össze a műsor arculatával. Az RTL Klubon futó Esti vigadóban viszont nemrég felléptünk, hiszen az a zenéről szól. Hozzáteszem, itt sem vállaltuk el a szereplést a lakodalmas blokkban.
- A szakma szereplői manapság arról panaszkodnak, hogy elengedhetetlenné vált az üzleti szemlélet, az önmenedzselés, amelyre nem mindenki képes. Önben lehet vállalkozói szellem, hiszen egy szálloda tulajdonosa.
- Ez nem így van. Ha így lenne, akkor ma én lennék Magyarország leggazdagabb embere. 1974-ben vettem meg 750 ezer forintért az első házam a Rózsadombon. Ha csak egy kicsit is értettem volna az üzlethez, ma enyém lenne a fél Rózsadomb.
- Ennek ellenére 1992-ben megnyitotta 35 szobás szállodáját, a Villa Kordát. Miért éppen a vendéglátást választotta tőkebefektetésként?
- Teljesen véletlenül. Abban az időszakban nagyon sokat utaztunk külföldre, s láttuk, miként csinálják ezt mások. Gondoltuk, mi is megpróbáljuk. Először egy kis fogadót szerettünk volna felépíteni a házunk mellé, ám ez nagyobbra sikerült.
- Nem gondol a szálloda bővítésére?
- Valamikor terveztem. Szerettem volna, ha a Villa Kordából lesz egy lánc, ám erről már letettem. Elvették tőle a kedvem…
- Van más vállalkozása is?
- Nagyon szeretem az építészetet, 250 szakkönyvem van ebben a témában. Házak tervezéséhez és kivitelezéséhez nyújtok segítséget. Ez nálam benső indíttatás. Nagyon érdekel az olyan lakásbelső, amely az ember abszolút kényelmét szolgálja. Mindezt passzióként kezelem, megrendeléseket nem vállalok.
- Korábban sokat cikkezett a sajtó a Villa Kordában tartott összejövetelekről, amelyeken pártemberek is részt vettek. Ez üzleti alapon működött?
- Teljes mértékben. Egyébként máig sem értem, miért támadtak ezért engem, hiszen szállodatulajdonosként nincs jogom arra, hogy pártállás vagy világnézet szerint megválogassam a vendégeimet. Egy kitétel azért van, részeg embert nem engedek be. Amúgy ez az egész egy mások által felfújt ügy.
- Jelenleg a fő megélhetési forrást az éneklés vagy a Villa Korda jelenti?
- Mind a mai napig a zene a fő megélhetési forrásunk a szálloda mellett, ám azt hozzá kell tenni, a Villa Korda lehetővé teszi, hogy ne vállaljunk el mindent.
- A Korda családból hiányzik a „trónörökös, miért?
- Így alakult. Én ismerem a feleségemet. Ha gyerekünk van, a húsz év alatt nem utazhattunk volna ennyiszer az USA-ba, Kanadába, Ausztráliába. Klári nem adta volna oda senkinek a gyereket dajkálni. Még a kutyáink elhelyezése is nagy traumát okozott neki. De mondhatom, ennek ellenére teljes és szép az életünk.
- Ám mindaz, amit felépített, nem öröklődik majd át.
- Tudja, én fatalista vagyok. Igyekszem segíteni az embereket, ugyanakkor borzasztó világi szenvedélyeim vannak. Imádom a kártyát, a szerelmet, az állatokat. Remélem, a Villa Korda sokáig őrzi a nevem. Gondolkozom egy idős művészek otthonának felépítésén is, amely az én és a feleségem nevét viselné.
- Negyvenkét éves zenei karrier áll ön mögött; mindig is énekesnek készült?
- A tudatalattimban benne volt a zene. Már gyerekkoromban az iskolai rendezvényeken is énekeltem. Valószínűleg szép hangom lehetett, mert a tanáraim biztattak a fellépésre. Ennek ellenére a középiskolás éveim alatt - vegyipari technikumba jártam - semmi jele nem volt annak, hogy előadó-művészi pályára kerülök. Erre végül egy sikertelen színház- és filmművészeti főiskolai felvételi után került sor. Ám érdekes módon ekkor sem igazán a zene, hanem a siker vonzott. Úgy gondoltam, ez a pálya nagyon kellemes életkörülményeket fog nekem biztosítani.
- Igaza lett. Van-e még motivációja a pályán?
- Az én karrieremnek is több korszaka volt. Ma már vén fejjel furcsán hatna, ha csak szerelmes dalokat énekelnék. Az újabb fordulat - miután 1980-ban feleségül vettem Balázs Klárit és duetteket kezdtünk énekelni - a 90-es évek elején következett be az életemben. Ekkor történt, hogy Webber barcelonai olimpiára írt dalát - Barátok, amíg élünk - elénekeltük. Ez hangban operaénekesi adottságokat követelt tőlünk. Időközben rájöttünk: magyar dalokkal nem törhetünk be a világpiacra, ami még a céljaink között szerepel. Klárinak például az év végére készül el az első önálló albuma, amelyben a legnagyobb angol operaslágereket dolgozza fel popzenei elemekkel kiegészítve.
Hofmeister Zoltán
