Az idén kétmillió turistát várnak Kubába - derül ki a havannai turisztikai minisztérium becsléséből. Az elmúlt évben 1,65 millió külföldi fordult meg a karibi országban. A szigeten halmozottan van jelen mindaz, ami egy országba csalogathatja a turistákat és a kalandra vágyó életművészeket: álomszerű tengerpart, vadregényes esőerdők, csalogató hegyek, a gyönyörű, mindig kacér nők (férfiak), ugyanakkor a kalandvágyóknak a középkor komfortérzését biztosító alkalmatosságok és az utcán is űzött baseball, amelynek szabályait félórai megfigyelés alatt könnyen el lehet sajátítani.
A főváros, Havanna még az unalomra hajlamos turista vágyait is kielégíti. Nyüzsgő, sokszínű város luxuséttermekkel, szállodákkal, szórakozóhelyekkel és egyben lerobbant helyekkel, klasszikus elemekkel is, ahol az ember igazán visszakerülhet a hatvanas-hetvenes évek Magyarországát idéző atmoszférába, persze nem a klímára értve. Nyáron a hőmérséklet a 35 fokot is elérheti, amit a levegő magas páratartalma tesz elviselhetetlenné. A júliustól októberig tartó esős időszak mindennapos zivatarai nemhogy enyhítenék, inkább súlyosbítják a hőséget. Télen viszont a hőmérséklet lecsökken 22-25 fokig is, ezért ez a turisták által legfelkapottabb évszak.
Havannában kalandozni, ismerkedni egyet jelent az élettel. A lustaságot és hedonizmust sugalló "vidék" után a főváros igazi felüdülés. Ugyanakkor itt az ember még úgy is érezheti, hogy csinál valamit. Például felkeresheti Havanna számos múzeumának, dohánygyárának egyikét, igaz, az utóbbiakba csak ritkán lehet bejutni, és a belépő 10 dollár. A leglátványosabb, így a turisták körében "nyerő" a hangulatos óváros, azon belül a katedrális és környéke. Havanna legimpozánsabb kerülete viszont az ötvenes évek végén kikergetett amerikaiak által itt hagyott villákkal tűzdelt Miramar. A házak egy részét felújították, de még a lerobbant villák is irigylésre méltóak egzotikusságukban.
Az ingatlanokat tekintve Kuba a befektetni vágyók paradicsoma lehetne, a tengerparti villákkal és például az előbb említett lakónegyedekkel, ám fél éve "az ott lakók védelmében" a kubai kormány törvényt hozott, amely a továbbiakban megtiltja az ingatlanvásárlást Kubában a külföldieknek. Az ország legnagyobb ingatlanforgalmazó cégétől, a CIMEX-től kapott információ szerint korábban - természetesen helytől függően - a négyzetméterár elérte a 800 dollárt. A más formában befektetni vágyó is a felduzzasztott bürokrácián átrágva magát, csak mint kisebbségi cégtulajdonos vehet részt a kubai gazdasági életben, egy sor feltételt teljesítve előbb (például nem lehet USA-beli érdekeltsége, a konkrét üzlet megkötése előtt öt éven keresztül mint beszállító kell hogy bizonyságot tegyen megbízhatóságáról stb.).
Kuba legnagyobb gazdasági társasága a Corporacion CIMEX SA, amely tavaly 800 millió dolláros forgalmat produkált - a Lonely Planet: Cuba című kiadvány szerint - és 89 cég tartozik hozzá: ingatlanokkal, befektetéssel kapcsolatos cégek, benzinkutak, a HavannaTur és élelmiszerboltok. Második a például külföldi befektetésekkel foglalkozó és nagykövetségekkel kapcsolatban álló Cubalse SA.
A fővárosi élettől megcsömörlött látogató Havannát elhagyva hódolhat az igazi turistakényeztető elfoglaltságoknak. A turisták légkondicionált buszokkal eljuthatnak bárhová; a helyi repülő a gépek műszaki állapota miatt nem ajánlott, a vonatok pedig csigalassúak és csótánytanyaként szolgálnak. A fővárostól nyugatra található Pinar del Rio provincia elsősorban hegyvidékeiről és dohánytermesztő helyeiről nevezetes, no meg Soroa elragadó panorámájáról. Az egész Kubát felülről szemmel tartó keselyűkkel itt lehet a legközelebbről megismerkedni - inkább csak érdekes, mint szeretni való állatok. A hegyvidéket biciklisták is előszeretettel látogatják. Az itt említett legnyugatibb tartományból autópálya - autopista - vezet csaknem végig az országon. Az autópályák azonban nem az Európában megszokott zárt világot alkotják. A külső sávban araszoló biciklista vagy lovas ugyanúgy hozzátartozik a képhez, mint a belső sávba is kimerészkedő stopposok. Az emberben azonban akkor hűl meg végképp a vér, ha olyan teherautót lát, amely a belső sávban a forgalommal szemben közlekedik - a sofőrnek ugyanis így könnyebb a letérés.
Keletre tartva, Havannától mintegy 300 kilométerre található a világ talán legszebb tengerpartja, Varadero. A víz nyáron csaknem 30 fokos, zöld és világoskék árnyalatokban pompázik, a tengerpart homokja pedig fehér színű. Elterjedt, kikapcsolódást biztosító foglalatosság a mélyvízi búvárkodás, a delfinekkel úszás stb. Az országjárásra nem, csak napozásra és fürdésre vágyó turisták legtöbbje itt található, a luxusszállodák zsúfoltak.
A kényelemnek hátat fordítani tudó külföldi tovább tartva kelet felé rövid látogatást tehet a Kubában a dzsessz atyjaként számon tartott Benny Moré szülővárosában, Cienfuegosban vagy a Che Guevara monumentális emlékművéről elhíresült Santa Clarában. A közelben a legérdekesebb város Trinidad, amelyet egészében a világörökség részévé nyilvánítottak. A spanyol koloniális környezet a rabszolgatartó időszakba csöppenti az embert, persze rabszolgák nélkül.
Keletebbre még két feltétlenül megtekintésre érdemes település, illetve provincia található. Az egyik a legnagyobb tartomány, Camagüey, korallbarlangjaival, azonos nevű székhelyének emlékműveivel és múzeumaival, a másik a legrégebbi kubai város, az 1514-ben alapított Santiago de Cuba. Különleges a város annyiban is, hogy a csaknem 1000 kilométernyi távolságnak köszönhetően más kultúrával találkozhatunk, mint Havannában, a város provinciálisabb és klasszikusabb a fővárosnál.
Utazni, mint az fentebb olvasható, kalandosan és kényelmesen is lehet. A stoppolás ugyan kevésbé ajánlott, pénzért azonban elviszik az embert, ahová csak kívánja. Ilyen utakra a tekeregni vágyó nemcsak taxit vehet igénybe, jóllehet az állam szigorúan tiltja a feketefuvarokat. Ez, mármint a tiltás azonban az ilyen rendszerek sajátja és egy cseppet sem zavarja a néhány pesóból élő autótulajdonost, továbbá az értetlenkedő turistát. Az értetlenség az esetek zömében cinizmusból és a gazdasági fölényből adódó gőgből áll, ám fel kell készülni rá, hogy még a kubai átlagember is - ha egyáltalán van ilyen - sokkal felkészültebb mind politikailag, mind szociológiailag, mint amennyire a fölényeskedni kész külföldi gondolná.
BOHUS PÉTER
Kultúra
Mici a Maximból
Pesti Broadway - milyen sokszor elhangzott már az elnevezés, amikor a Nagymező utca került szóba. Pesti Broadway, amely fényárban úszik, ahol egymás mellett sorakoznak színházak és mulatók, ahol egymást tapossák a jobbnál jobb színi rendezvények a kisebb-nagyobb teátrumokban. Pesti Broadway - nosztalgikusan gondol az igazira, aki látta valaha, s megjegyzi, nekünk bizony csak ilyen ütött-kopott, sötétecske jutott, de talán majd egyszer.
A Nagymező utca fölvirágoztatására szövetkezett intézmények közé tartozik a Thália Színház is, amely befogadó létéhez híven ezekben a napokban a vidéki színházak találkozóját rendezi meg. A jó néhány előadás közül most csak a pécsiek produkciójáról írunk, aminek az egyetlen oka az, hogy az előadás mintha a hely szellemét akarná fölidézni, mintha arra gondolna, nos, itt vagyunk a pesti Broadwayn, szemközt a Moulin Rouge-zsal, s történetünk főszereplője akár onnan is érkezhetett volna.
A Pécsi Nemzeti Színház együttese november 3-án este Csiszár Imre rendezésében az Osztrigás Micit játssza a Tháliában. Georges Feydeau förgeteges komédiáját, amelyet - tán van még, aki emlékszik rá - Egy hölgy a Maximból címmel játszott a Vígszínház, Ruttkai Évával a címszerepben.
Az egykori krónikák szerint megeshet, hogy az 1862-ben született Georges Feydeau igazi apja nem a közepes regényíró, Aimé Feydeau, hanem maga a császár, III. Napóleon volt. Mindenesetre a kissé kikapós, szépséges mama, a lengyel származású Lodzia Slewska mellett a fiú sokat látott a nemritkán csapodár, ám annál színesebb nagyvilági életből. S hogy utóbb Feydeau ideje jeles részét a párizsi Maximban töltötte, igazán beláthatott a főurak és a polgárok, a dámák és a kurtizánok, a zsurnaliszták és a poéták, a zenészek és a piktorok, a nagy tragikák és a táncosnők, a hírességek és a különcök világába. Megismerte őket, s tollára vette szinte valamennyit. Róluk beszél szeretettel és megértéssel, őket mutatja, fricskázza és figurázza, s miközben pontos jellemrajzot ad, valamennyit ellenállhatatlanul komikus helyzetbe sodorja. Kacagtat, önfeledt szórakozásba visz, s közben természetes kedélyességgel és iróniával elmeséli mindazt, amit ezekről az emberekről gondol. Hogyan élnek, hogyan csalják egymást, hogyan szeretnek, és hogyan tudják megvetni egymást, milyen bonyodalmakat, mennyi félreértést hozhat egyetlen átmulatott éjszaka.
Erről szól ez a játékosságával, humorával felhőtlen szórakozást ígérő bohózat, melyet Béldy Izor fordítása nyomán Heltai Jenő dolgozott át. Osztrigás Micit Fábián Anita formázza, s ott forog, sodródik, kergetőzik, komédiázik körülötte a csélcsap, kikapós orvos (Kiss Jenő), féltékeny, házsártos felesége (Sólyom Katalin), a tábornok nagybácsi (Krum Ádám), unokahúga (Tamás Éva), a hadnagyocska (Németh János), s mind a többiek, a korabeli párizsi élet jellegzetes figurái.
RÓNA KATALIN
Életmód
A fürdőzés szertartása az
A fürdés és a fürdők története az ókorba nyúlik vissza. Eleinte a megmártózást vallási szertartások keretébe ágyazták. Később került előtérbe a gyógyvizek egészségügyi hatása, valamint a fürdőkben folytatható társadalmi élet. Az ókori zsidóknál egyes esetekben törvény rendelkezett a fürdésről, a görögök viszont már az újszülötteket is folyóvízbe mártották. A rómaiak is kedvelői voltak a fürdőknek, amelyekben a fürdés minden egyes fázisának külön helyiséget biztosítottak.
A "termák" romjai ma is fellelhetők a hajdanvolt birodalom egész területén, így hazánkban is. A III. század környékén az egyház - a közerkölcs védelmében - megpróbált gátat vetni a fürdőkultúrának, ám a tiltás nem volt hosszú életű. Néhány száz évvel később az orvostudomány fejlődése ismét előtérbe állította a fürdők használatát. Németországban például a "sötét" középkorban a kórházakban és zárdákban olyan fürdőket építettek, amelyeket a szegényebb réteg ingyen vehetett igénybe.
Magyarországon ekkor még nemigen használták fürdésre a forrásokat. Az Árpád-házi királyok idejéből alig maradt fenn megbízható adat az ország gyógyvizeiről. A legelső arról számol be, hogy a Magyarországon átvonuló keresztes hadak egyik vezére, amikor Budán tartózkodott, felkereste az ottani fürdőket. A Margit-legenda szerint II. Endre lánya, Erzsébet a Gellérthegy alatt maga fürdette a betegeket. A későbbi dokumentumok már gyakran említik Buda meleg forrásait. Mátyás király idejéből is maradtak fenn írásos emlékek, amelyek fürdőkkel foglalkoznak. Buda gyógyvizei azonban a törököknek köszönhetik hírnevüket, akik jelentős fürdőkultúrát teremtettek. Szokoli Musztafa pasának különösen szívügyei voltak az úgynevezett királyfürdők. A híres török utazó, Evlia Cselebi említi egyik feljegyzésében, hogy a Gellérthegy déli lejtőjének alján egy nyitott török fürdő állt. Cselebi szerint egész Európából jöttek ide betegek gyógyulást keresni. Egyik-másik létesítményt azonban nem gondozták kellően, ezért például a Gellérthegy lejtőjénél épült fürdőt később már csak állatok részére tartották fenn. A mai Rudas, amelyet egyébként Szokoli Musztafa pasa fürdőjeként emlegettek, mindvégig megtartotta előkelő jellegét.
Magyarországon több mint száz helyen tör gyógyvíz a felszínre. A gyógyszolgáltatásokat is nyújtó fürdők száma 35, s további 30 helyen működik gyógyvizes fürdő.
A gyógyvizek, vegyi összetételük szerint, többfélék: például egyszerű savanyú vizek, égvényes-konyhasós ásványvizek, glaubersós ásványvizek, keserű vizek, egyszerű konyhasós vizek, jódos és brómos vizek, földes vagy meszes ásványvizek, vasas ásványvizek, vasgálicos vizek, kénes vizek, egyszerű hévizek; ezenkívül vannak láp- és iszapfürdők, valamint tengeri fürdők. Különbözhetnek még egymástól hőfokuk vagy szabad szénsavgáz-tartalmuk folytán is. Léteznek még mesterséges fürdők, mint a szénsavas vagy a mustáros fürdők. Sok külföldi turista keresi fel híres harkányi, balfi, hévízi, zalakarosi, igali gyógyfürdőinket.
A rászorulók a hazai gyógyhatású ásványvizeket nemcsak a patikákban vehetik meg palackokban, hanem ivókúraszerűen is fogyaszthatják a gyógyfürdők többségében. A gyógyfürdők medencéinek vízhőmérsékletét orvosi előírások alapján határozzák meg, így azokat a betegek kérésére sehol sem módosítják. Ha a fürdést szakorvos rendeli el - a gyógyfürdőellátás társadalombiztosítási támogatását miniszteri rendelet szabályozza - akkor pontosan meghatározza, hány fokos medencét milyen időtartamra lehet igénybe venni.
Orvosi rendelvényre többek között súlyfürdőt, orvosi gyógymasszázst, iszappakolást, víz alatti sugármasszázst, szénsavas kádfürdőt végeznek.
Budapesten a legismertebb gyógyfürdők közé tartozik a Gellért - ahol egyebek mellett az ízületek degeneratív betegségeire találhatunk gyógyírt - a Király, amely vizének összetételében nagyjából megegyezik a Gellérttel, valamint a Lukács, a Rác, a Széchenyi és a Rudas Gyógyfürdő.
Talán kevesen tudják, hogy Magyarország csak európai összevetésben gazdag gyógyvizekben, a legtöbb ilyen forrás a vulkanikusan aktív Japán-szigeteken található, ahol több mint kétezer helyen tör fel gyógyvíz. A többségük Honshu sziget közepén helyezkedik el. Gyógyvizeik közül sok a kénes, amely többek között a végtagízületi kopást enyhíti, s az érelmeszesedés megelőzésében játszik szerepet. A japánok egyébként az ókorban rejtélyes erőt tulajdonítottak a vizeknek, s számukra a megmártózás ma is csaknem szertartás.
HOFMEISTER ZOLTÁN
Gasztronómia
Gouda - "parasztsajt" Hollandiából
Gouda kis tengerparti városka Rotterdam közelében, Hollandiában. A nevét aligha jegyezte volna fel a történelem, ha nem kikötőjéből kezdtek volna kifutni a róla elnevezett sajtot szállító hajók a XVI. század derekán s juttatták volna el a világ minden részébe rakományukat.
A "goudát" - ahogyan a váltakozó nagyságú korongokban érlelt sajtot elnevezték - megismerték és megkedvelték az ínyencek mindenütt, s négy évszázad óta kitüntetett helye van a klasszikus félkemény sajtok világában.
A goudát eredetileg a kikötő körüli falvakban "kreálták": a kis parasztgazdaságokban tartott tehenek tejéből készítették, mégpedig oly módon, hogy nyomban fejés után dolgozták fel a friss tejet. A sajtüzemek a XX. század folyamán a gouda készítésénél is fokozatosan áttértek a pasztörizált tej használatára, de az ős-eredeti gouda ma is létezik a goudse boeren kaast elnevezésű sajtban, amelyet napjainkban is, mint évszázadokkal ezelőtt, nyers tejből készítenek a holland falvakban. Nagyon sok kedvelője van ezen "parasztgoudának", már csak azért is, mert sokféle, illatos füvekkel, fűszerekkel ízesített változatban készítik. A falusi sajtkészítők az esti fejés tejét lehűtve állni hagyják reggelig, akkor összekeverik a reggeli fejés tejével s a kettőből együtt készítik a gouda sajtot, amit dagkaasa (napi sajt) megjelöléssel hoznak forgalomba.
Mindezzel együtt a gouda sajtokat napjainkban is a hagyományos módon készítik: miután a tejet megalvasztották, egy sajthárfának nevezett finom fogú gereblyeféleséggel kukoricaszem nagyságúra törik a megalvadt rögöket, ezután forró vízzel átmossák őket, majd a sajtolás következik, amelynek során a felesleges savót elvezetik. Ezután a masszát sajtkendővel bélelt formákba teszik, sajtolják, majd napokon át sófürdőben pihentetik, amelyben aromája kialakul, anyaga tömörebbé válik, a korong szilárd kérget nyer. Mindezek után még hátravan az érlelés hosszú, akár egy évnél is tovább tartó folyamata. Ennek során gondos kezelés alakítja ki a gouda karakteres ízét, színét, illatát. A fiatal gouda egészen gyönge, enyhe ízű, a sajttészta világos, rugalmas. A hosszabban érlelt úgynevezett középkorú gouda íze jóval erőteljesebb, tésztája keményebb, már jól reszelhető. Egyesztendei érlelés után a sajt darabos, morzsás jellegű, íze, aromája erőteljesebb lett, a színe pedig sötétsárgára változott. Az utóbbi változatot overjarige gouda (éven túli gouda) néven hozzák forgalomba. Egyébként nemcsak éven túli, hanem minőségen felüli is ez a goudaváltozat. Az éven túli érlelésre ugyanis csak a legkiválóbb korongokat lehet kiválasztani, s ezek a hosszú érlelés, a gondos kezelés nyomán magukban egyesítik a gouda legjobb tulajdonságait.
A gouda az idők folyamán szinte az egész világon elterjedt. A német gouda többféle zsírtartalommal készül, sőt zsírszegény változata is létezik. Svédországban garda néven hozzák forgalomba, s leginkább az egy-két hónapig érlelt, enyhe ízű fajtáját kedvelik. Izraelben, ahol kol-bi néven ismerik az ottani goudát, hosszan érlelt, morzsás, reszelni való sajtként kedvelik. Argentínában pategras, Brazíliában prato a gouda típusú sajt neve. Hazánkban - ragaszkodva az eredeti névhez - gouda néven kerül forgalomba.
A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a praktikusság jegyében egyre több országban kerül forgalomba fóliába csomagolt tömbök formájában a gouda sajt. Ennek létezik egy népszerű mini változata is, amelyet baby goudának neveznek: a fóliás holland készítményt lunchies kaas néven is ismerik. Az utóbbiak azonban ízben, aromában már alig-alig hasonlíthatók az igazi goudához.
Jól reszelhető, aromás, karakteres sajt lévén a gouda a konyhában nagyon sokféleképpen használható. Salátaöntetekhez például tejföllel, joghurttal, szardellafilével, vörös vagy fehérborral ízesítve, amikor is ezek együttesét a reszelt gouda ízei teljesítik ki. Számtalan levest lehet feldobni azzal, hogy reszelt sajttal gazdagítjuk: egy zöldséges marhahúslevesben a fehér bors és a szerecsendió ízei mellé reszelt gouda kívánkozik, de készíthetünk goudával sajtos-sonkás puffancsokat is; a sajtkockák köré tekert füstölt szalonnát annak rendje-módja szerint lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába hemperegtetve, olajban szokták kisütni, s azon frissiben tálalják, hogy a gouda kiadja legjobb ízeit. E sorok írója mindamellett leginkább sajfelfújtak készítéséhez ajánlja a goudát. A szerecsendióval, borssal ízesített soufflé au fromage kiváló ínyencség - s alighanem goudával készítve a legkiválóbb.
HALÁSZ ZOLTÁN
Sport
A fallabda
A squash a legnagyobb élvezet, amit az ember felöltözve szerezhet magának, állítják a fallabdázás szerelmesei. A tekintélyes angol iskolák falai közül kikerült játék mára meghódította a világot. Igaz, időközben sokat módosult, s napjainkra a legnagyobb állóképességet igénylő sportágak egyikévé változott.
Mint a legtöbb ütősport, ez is angolszász eredetű. Mai formája az 1860-as években alakult ki. Az eredetére vonatkozó leghihetőbb történet szerint a Harrow's College diákjai kezdték játszani, mégpedig úgy, hogy az aula hatalmas falára tenyérrel ütögettek egy kemény labdát. Aztán egyre jobban bekerítették magukat, a tenyerüket pedig átkötötték, hogy ne fájjon. Sőt, később már inkább ütőt használtak.
Azt mondják, az igazi játék akkor kezdődik, amikor a szervezetben oxigénhiányos állapot lép fel - mondja Elbert Gábor, a Magyar Fallabda Szövetség elnöke. - Aki próbálta már, tudja, valóban hatalmas fizikai erőkifejtést igényel.
Alapvetően gyorsasági állóképességet követel ez a sportág, továbbá olyanfajta gondolkodást kíván, mint a sakk vagy a vívás. Olvasni kell(ene) tudni az ellenfél játékát, s felkészülni minden eshetőségre. Még jobb, ha sikerül kitalálni, mivel lehet meglepni a másik játékost. Vagyis nagy adag hidegvér, erős láb, gyorsaság és kiváló kombinációs készség, no meg jó szív kell hozzá.
A menedzserek sportjának tartják a fallabdát, mi azonban küzdünk ellene, hogy így könyveljék el - hangsúlyozza az elnök. - Népszerűségének oka, hogy segítségével a legrövidebb idő alatt lehet kikapcsolódni és komoly fizikai erőkifejtést végezni. Bizony, ez döntő szempont azoknál, akiknek kevés az idejük. Élettani hatását vizsgálva kiderült, a fallabdázók egy óra játék alatt annyi energiát veszítenek, annyit mozognak, mintha három órát teniszeznének!
A fallabda alapvető ütései a szabályokkal együtt viszonylag rövid idő alatt elsajátíthatók. Két-három hónap elegendő ahhoz, hogy élvezhető legyen a játék. A feladat: a szemben lévő falra úgy ütni a labdát, hogy az ellenfél ne tudja visszaadni. Egyébként a mérkőzés során a labdát mindvégig a pályát határoló vonalak között kell tartani, ha alámegy, kettőt pattan vagy testet érint, az pontvesztéssel jár.
Leginkább a tollaslabdához szokták hasonlítani, intenzitását tekintve ugyanis a labdajátékok közül az közelíti meg legjobban. Ha azt nézzük, melyik sportág mennyire veszi igénybe a testet, a legnagyobb energiaszükséglet a fallabdához kell. Majd az evezés, a kerékpározás, aztán pedig a tollaslabda következik.
Magyarországon 1989-ben épült az első squashpálya, vagyis több mint 100 év késéssel jutott el hozzánk a játék. Budapesten az akkori Intercontinental Szálló vendégei hódolhattak az országban elsőként a fallabdázás szenvedélyének. Akkor már Európa-szerte elfogadott és igen népszerű volt ez a sportág. Nemcsak "szülőhazájában", az Egyesült Királyságban, de az öreg kontinensen is minden magára valamit adó hotelben a vendégek rendelkezésére állt hozzá pálya. Valójában itthon az Intercontinentalban megszálló külföldiek igénye miatt teremtettek lehetőséget a játékra. Az országban a második pálya a Club Tihanyban készült el, ám ma már az új szállodák és a nagy bevásárlóközpontok elengedhetetlen tartozéka.
A fallabdázás hívei szeretnék, ha kedvenc játékuk végre olimpiai sportág lenne. Fontos feltétel azonban a jó közvetíthetőség, csakhogy az elektronikus médiában nehezen követhetők a játszma eseményei és kommentálni sem egyszerű a pályán történteket. Arról nem beszélve, hogy a négyévenként megrendezett viadal versenyszámainak körét igyekeznek szűkíteni.
A bekerülés egyetlen biztos esélye az, ha a rendező város a játékok sorába emeli. Erre 1, maximum 2 sportág esetében joga van. A játék szerelmesei nagyon bíztak benne, hogy Sydneyben erre sor kerül, mert az ausztrálok fallabdában nagyon jók. Csakhogy ők inkább a triatlont választották (a sors fintora, hogy sem a nőknél, sem a férfiaknál nem ausztrál versenyző nyerte ezt a számot). A bekerülés tehát egyelőre kétséges, mivel a következő olimpián, Athénban a hírek szerint a vízisít veszik fel az ötkarikás játékok programjába.
A lobbizás érthető, hiszen egy sportág rangját igazán az olimpiai szereplés adja meg. Magyarországon különösen így van ez, a honi megítélés szerint csak ezek számítanak valamit. A többi sportágat nálunk egyáltalán nem jegyzik, bár a nagyvilágban ezeket is elismerik és hasonló állami támogatást élveznek, mint az olimpiaiak.
Az első magyar bajnokságot 1989-ben rendezték meg. A játékosok azóta a hazai és a nemzetközi versenyeken rendszeresen összemérik tudásukat. Részt vesznek az Európa-bajnokságokon, ahol rendszerint a középmezőny alján végeznek. Legnagyobb sikerüket néhány hete a Bajnokcsapatok Európa Kupáján érték el, a magyar csapat a 10. helyen végzett.
A szövetség jelentése szerint a versenyeken mintegy 700 igazolt játékos, 600 férfi és 100 nő szerepel, de arról nincs pontos adat, hányan ragadnak hobbiból ütőt. Annyi bizonyos, hogy az oktatók szakmai felkészültségétől és a klubvezetők üzleti rátermettségétől függetlenül a klubok délelőtt 10 óra előtt és délután 4 óra után tele vannak. Európában 10 ezer lakosonként egy pályával számolnak, mondván, ennyi kell a jó ellátottsághoz. Budapest már kezdi elérni ezt, vidéken azonban az ilyen ideális állapot még nagyon messze van. A pályabérlet díja is igen változó, az árat mindenütt a fizetőképes kereslet határozza meg: Csepelen 800 forintért lehet egy órát játszani, míg a Széna téren 3500-at kell ugyanezért fizetni.
Mindenkinek ajánlható ez a sportág 8-tól 88 éves korig, sőt az atletikus alkat sem feltétel - állítja Elbert Gábor. - Kifejezetten előnyös, hogy nem kell labdát szedni, mint a teniszben. Segítség továbbá, hogy körbe van falazva, ami megkönnyíti a játékot, akárcsak a labdák keménysége, ezt mindig a játékosok tudásához igazodva kell megválasztani.
Erről személyesen meggyőződhet minden érdeklődő november 4-én, a szövetség születésnapján. A klubtulajdonosok ugyanis nyitástól délután 4-ig ingyen adják a pályát és oktatóik is rendelkezésre állnak, hogy minél többen kipróbálják és megszeressék a fallabdát
GYERKÓ KATALIN
Bohus Péter