Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Hogyan került a kamerák világába?
- Alapvetően színésznek készültem, ám az első sikertelen felvételi után úgy gondoltam, megpróbálkozom a rádiózással. Egy idő után a kollégáim közül néhányan felkínálták a lehetőséget a televíziózásra. Igent mondtam, ám nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. 1992-től rendszeresen dolgoztam a Nap-keltében, majd rá két évre átkerültem a Híradóhoz.
- A Magyar Rádióban is a hírműfajban dolgozott?
- Igen, mindig is abban.
- Nem túl száraz, egyhangú az információk, politikai történések tálalása?
- Nézze, én verssel kezdtem az életemet. Óvodás koromtól egészen a középiskola végéig élversmondó voltam a közösségben. Ha ezt nézzük, nagyon éles volt a váltás a hírműfajba, ám a rádióban nem volt más választásom. Mára nagyon megszerettem ezt a műfajt.
- Az ön munkája, már bocsánat a kifejezésért, nem egyszerű hírközlés?
- Tulajdonképpen igen, de nem mindegy, hogyan csináljuk. Ehhez hangulatilag lehet hozzátenni valamit. Ha például egy világtragédiáról beszélek, akkor az én személyiségemnek azt kell sugároznia, hogy baj történt, ám ettől ne essetek pánikba. Igazából nem tudom megmondani, milyen rezdülésekkel, mimikával kell ezt kifejezni. Ez nagyrészt ösztönös. A lényeg a kontaktusteremtés a közönséggel.
- Visszanézi magát adás után?
- Ma már csak alkalmanként, hogy lássam, hol tartok. Ettől véleményem szerint nem lehet eltekinteni.
- A televíziózáshoz kell egyfajta exhibicionizmus is. Nem így látja?
- Kétféle ember van. Az egyik azért kerül a televízióba, mert úgy érzi, neki ott a helye, mondhatni exhibicionista, a másik pedig különféle kényszerpályákon át jut ide. A legtöbben így vannak. Tanítok egy újságíró-iskolában s azt tapasztalom: a hallgatók 90 százaléka gátlásos, amikor kamera elé kerül.
- Mindezt a saját bőrén is érezte?
- Ez nálam is jelentkezett. A gátlásosságot mindenki másként tudja leküzdeni. Nekem egyetlen járható út kínálkozott, a sok gyakorlás. Mivel nagyon lassan oldódom, kellett egy év, hogy megszokjam a kamera előtti légkört.
- Önálló vagy más műsorra nem vágyik néha?
- Szívesen kipróbálnék mást is, ám ebből a szempontból nem vagyok kezdeményező típus. Minden azon múlik, mire kérnek fel. Nagyjából azóta, hogy elindultak a kereskedelmi televíziók, kultúrszomjam van. A Magyar Televízió 2-es csatornája az utóbbi időben valamelyest pótolta ezt a hiányt, ám volt egy hároméves űr.
- A népszerűségnek milyen előnyeit élvezte már?
- Az ismertségnek van jó és rossz oldala is. Természetesen sokan felismernek, mosolyognak rám, köszönnek, megszólítanak, ám akadnak, akik valamilyen furcsa irigység okán megpróbálnak "keresztbe tenni" az embernek. Előfordult például, hogy a közértben én kaptam az idézőjelbe tett rosszabb párizsit, csak azért, hogy az eladó megmutathassa, ő az erősebb. Ennek ellenére a népszerűségnek számomra inkább előnyei, mint hátrányai vannak.
- Nézi a konkurens, illetve a külföldi hírcsatornákat?
- Reggeltől estig figyelem a híreket. A külföldi adók közül a CNN-t nézem. Persze ez nem kényszer, hiszen én így érzem jól magam.
- Az utóbbi időben párban vezetik az esti Híradót. Ez nem a kereskedelmi televíziók arculatának másolását jelenti?
- Szó sincs róla. Korábban mindig többen vezették a Híradót. Csak az utóbbi hat-hét évben nem. Az ötletet mindenképpen jónak tartom, hiszen nem mindegy, hogy egy monodrámát vagy egy többszereplős darabot nézünk meg. A páros műsorvezetés lazább, mert lehetőséget ad a párbeszédre. Ugyanakkor lehet, hogy ezt ma még nem tudjuk kihasználni.
- Van valamilyen hobbija?
- Nagyon szeretek kertészkedni, annak idején nem véletlenül költöztünk vidékre. Van hat kutyám, nyolc cicám és egy kakadum. Ha sok pénzem lenne, létrehoznék egy állatmenhelyet, ugyanis rengeteg az eltévedt vagy éppen kitett kutya.
- A családjának nem lehet könnyű az ön időbeosztásához alkalmazkodni.
- Ez életforma, amely nagyon sok lemondással jár. A lányom, aki már húszéves és a férjem maximálisan partnerek a munkámban.
- Milyen szakmai, illetve magánéleti tervei vannak?
- A munkámban nem nagyon szoktam tervezgetni, nyitott vagyok mindenre. Különben pedig nagyon szeretnék a hátralévő életemben minél többet utazni s végre megtanulni magas szinten angolul.
HOFMEISTER ZOLTÁN
